Mit tehetnék? Már késő?

Azt azért jó lenne tudni, hogy milyen szituációkban nem vesz komolyan, illetve nem hallgat rád?

Ha 7 éves, akkor már vagy iskolás - ahol valamelyest muszáj magát fegyelmeznie - vagy iskolás lesz, de az óvodában is együtt kell működnie a felnőttekkel.

Lehet, hogy ők kicsit keményebben fogják, tart tőlük, és hozzájuk képest gondolja úgy, hogy te sokkal jobban szereted annál, sem hogy komolyan haragudnál rá.

és eddig hallgatott rád? mázlista.. az enyém 3 és már nem boldogulok vele.. nekem azt mondja,h mert nem akarom,mert rossz kedvem van..

nekem nevelési tanácsadót ajánlottak,ahol a szülőt és a gyereket együtt segítik h jól tudjanak kommunikálni.

KÖVETKEZETESSÉG! Nyilván ez hiányzik nálad!

A gyerekek nagyon érzékenyek erre. Lehet 50x következetes vagy és 1x nem, akkor 51. alkalommal nem fog hallgatni rád.

Egy példa: nálunk az volt, hogy Anyu megmondta, hogy ha nem pakolunk el játék után, akkor összeszedi a játékainkat és odaadja egy olyan kisgyereknek aki jobban megbecsüli.

Persze feszegettük a határokat és egyszer valahogyan nem akaródzott összepakolni. Anyu lavórba gyűjtötte a játékokat és elvitte. Nem tudjuk azóta se hogy kidobta vagy elajándékozta, a lényeg hogy soha, de soha nem láttuk viszont.

Azóta egyszer se fordult elő, hogy nem pakoltunk el, mert tudtuk, hogy Anyu komolyan gondolja. Nem a levegőbe beszél. És hiába a sírás, a könyörgés, a lelki zsarolás, akkor sem enged. Ő megmondta, és úgy is lett.

Engedelmes gyerekek voltunk, pedig sosem kiabált velünk, és nem ütött meg minket.

Ja, és most 24 éves vagyok, de még mindig elpakolok, elmosogatok, rendet teszek magam után azonnal, bármit is csináltam éppen. ;)

Szóval valahogy így működik.

Másik példa:

Azt mondta, hatkor vacsora. Aki nincs ott tisztán megfürödve, nem eszik.

És tényleg így volt. És tudtuk, hogy a "kész a vacsora" nem azt jelenti, hogy két óra múlva kivakarózom magam a szobából, amikor Anyu már hullafáradtan készülne bedögleni az ágyba, én meg verem az asztalt, hogy éhes vagyok. A "kész a vacsora" azt jelenti, hogy "most azonnal enni, vagy lemaradsz".

És most a párommal is ilyen vagyok.

"Szívem kész a kaja. Tegyek ki?"

És tudja hogy vagy kér, és akkor kiszolgálom, vagy nem kér és akkor majd kiszolgálja magát amikor akarja.

Nincs könyörgés, meg ágyból kiugrasztás a kaja miatt. Tudja, hogy egy lehetőség van, hogy helyébe hozzák a kaját, mert nem hülyültem meg teljesen.

Anyu se hagyta hogy hülyét csináljunk belőle.

De igazából a gyereknek egyszer kell pórul járnia (ld. elveszteni a kedvenc játékot vagy vacsi nélkül lefeküdni), utána nem fog próbálkozni.

Sose hallgat rád, vagy csak időnként?

Azért kérdezem, mert nekem a nagyobbal volt olyan problémám (6-8 évesen), hogy néha nem tudta hol a határ. Olyan volt vele, mint az aknamezőn sétálni. Helyes, aranyos kislány, akiről sose tudod mikor lesz robbanásközeli helyzet. Pl. aranyosan viselkedett, majd ha látta hogy van közönsége, akkor még tovább ment és nem vette észre - hiába szóltam rá - hogy fogja vissza magát mert már nem vicces, addig ökörködött, míg vagy kiabálni kellett vele, vagy nem épp a legmegfelelőbb hangnemben rászólni. Ami persze mások előtt kínos.

Aztán - lassan már egy éve lesz - bevezettük a jelszavas módszert. Iszonyatosan beégetett, olyan helyzetbe hozott, hogy akár rám is hívhatták volna a rendőrséget, hazafelé magamon kívül kiosztottam. Megmondtam hogy elegem van abból, hogy hiába szólok szépen, ő nem hallgat rám, eléri hogy mások előtt kellemetlen helyzetbe hozzuk magunkat. A lényeg az, hogy akkor bevezettük a jelszavas módszert, ha kimondom, akkor azt jelzi, hogy elért a határhoz. Akkor is ha mosolyogva mondom.

Megmondtam neki, hogy itt a vége, ha erre sem áll le a jövőben, akkor megtörténik az, ami eddig soha: ott helyben kap egy nagy maflást és nem érdekel ki előtt, mert ha nem tudom szép szóval megnevelni, akkor csődöt mondtam mint anyuka és nem lesz más lehetőségem.

És lőn csoda, azonnal megértette. Azóta már párszor elhangzott a jelszó különböző helyzetekben, egyszer-kétszer utána is tettem, hogy "ugye tudod, hogy ez mit jelent?" és azonnal leállt és nem volt szükség további fenyegetésre. Ilyenkor nem is jutunk el oda, hogy nekem kiabálni kelljen vele.

Egyszer, amikor kezdett hülyülni, de még a határon belül volt, rászólongattam, majd megkérdeztem, hogy miért is nem hallgat rám. Az volt a válasza, hogy azért, mert nem mondtam ki a jelszót.

Akkor jöttem rá, hogy ő nem akart sose rossz lenni, csak valahogy nem érezte nálam, hogy hol van a tűréshatár, és azt hitte addig opcionális a szófogadás és amíg nem üvöltök, addig nem is haragszom rá. Korábban a kiabálásom vagy kiborulásom volt a határ, most tudja, hogy a jelszó kimondása az, ahol vége a türelmemnek. Mások előtt sem kellemetlen, hogy a rakoncátlan kislányomnak kedvesen azt mondom: "süsüke vagy", ő viszont tudja, hogy itt a vége, és azonnal reagál rá.

Azóta egyébként jobb is a kapcsolatunk, egyrészt én is nyugodtabban megyek el vele bárhová, mert úgy érzem a kezemben van az irányítás és nincs a stressz, hogy hogyan fog viselkedni, vajon beéget-e. Másrészt kevesebb a veszekedés, korábban panaszkodott, hogy mindig vele veszekszem, a kicsivel meg alig. Persze, mert 10 hisztis balhéból 9 az ő számlájára volt írható, a kicsinek a ritka alkalom főleg akkor, amikor oka is volt (pl. fáradt) és nyugodtabban tudtam rá reagálni, mint a nagyobb lányoméra.

"Persze feszegettük a határokat és egyszer valahogyan nem akaródzott összepakolni. Anyu lavórba gyűjtötte a játékokat és elvitte."

A lányoméknak kb. két éve hat nagy szemeteszsákba fértek bele a játékaik. :-)

Megmondtam, hogy vagy ők pakolnak a szobájukban, vagy én - a zsákokba.

Akkor ők visszakapták (zokogva könyörögtek és fogadkoztak), azóta tudnak pakolni.

szia én ezt most találtam: www.gordon.hu itt van szülők iskolája,mi lehet h megyünk,mert vannak gondok. nem a gyerekkel,hanem velünk,mert mi nem tudjuk jól kezelni a helyzeteket

én ebből a könyvből "tanulok":

Dr Várkonyi Zsuzsa: már ezerszer megmondtam..

Ez azokat a játszmákat tanítja meg kezelni,amiket a gyerekek játszanak a szüleikkel. nagyon tanulságos