Mit lehet tenni egy "zseni" (rémisztően okos) kisgyerekkel?

Itt nagyon sok irigy véleményt olvastál most. Hol lenne már átlagos ez egy ekkora gyereknél!?! Nagyon okos és ügyes a gyereked, légy rá büszke. Próbálj szakköröket keresni neki, ha van hozzá kedve. Aki jó matekos, annak a nyelvtanulás is jobban megy a szakemberek szerint. Az én lányom 11 éves, de eszébe sem jutna törteket írogatni:)

Ne ijedj meg ettől a speciális érdeklődéstől. Nálunk is van egy fiú a lányom osztályában, aki ötödikes, de sokkal többet tud már, mint a kortársai, versenyekre jár. Őt is régóta érdekelték a logikai dolgok.

Szerintem sem átlagos a kislányod.Az én lányom másodikos jó fejű ötös tanuló de ilyeneket nem tud.Na ő átlagos!

Légy büszke a lányodra hogy isteni agya van és próbáld segíteni.Azért bántják a többiek mert irigyek rá!Talán tényleg a matek tanár többet foglalkozhatna vele akár órán plusz feladatokkal hogy lekösse.A mi osztályunkban is van ilyen gyerek és ő mindig plusz feladatokat is kap hogy ne zavarja a többieket ha kész van a feladatával.

És igen a nagyon okos gyerekek bizony tudnak sokat rosszalkodni mert unatkoznak.

Nem irigység, már ha nekem címeztétek, SOHA DE SOHA NEM akarnék olyan gyereket, aki törteket számol az aszfalton, játék helyett. Betegségen túl nincs ennél tragikusabb gyereksors. Gondold végig, leírta anyuka, iskolát kellett váltaniuk, mert bántják a gyereket és ez világ életében így lesz. Ha szerintetek van ebben irigyelni való, akkor rajta irigykedjetek.

Az meg, hogy nem esem hasra azelőtt, hogy valaki érti a matekot, csak azért van, mert én is értem és pontosan tudom, ez nem zseniális teljesítmény, csak szimpla logika és matematika tudás. Jó persze tisztában vagyok vele, átlag embernek ez furcsa. Jé valaki, aki a fejét gondolkodásra használja. De hidd el vannak rajta kívül még sokan. És kár azt hinni ez különleges, mert bekerülhet egy zseni mellé, aki nem kilenc évesen, hanem négy évesen számolt törtekkel, és kilencévesen már valami újat tud, nem azt, amit bárki, akinek kicsit is van érzéke a matekhoz. Mert nagyon sokan csalódtak már és nagyon sok álzseniből lett a végén senki és semmi, ha megérték egyáltalán a felnőtt kort.

Na egyet linkelek, mondjuk hol kezdődik a zsenialitás:

Korea - Kim Ung-Yong: 1963-ban született. 3 éves korára már differenciál számításokat végzett, négy éves korára pedig írt és olvasott japánul, koreaiul és németül és angolul. Négyévesen a japán televízióban élőben oldott meg egy differenciál egyenletet és mind a négy nyelven elmagyarázta a megoldást. 3-6 éves koráig a Hanyang Egyetem hallgatója volt, majd 7 évesen a NASA munkatársa lett. A Kolorádói Egyetemen 15 évesen fejezte be doktori tanulmányait fizikából. Jobbnál jobb álásokkal hamozták el kamasz korára, ám ő inkább azt választotta, hogy egyetemi professzor lesz. A mai napig egyetemen tanít.

Fúj de irigyek itt egyesek!

A tehetség nem lenézendő és főleg nem elnyomandó!!!

Amit tehetsz:

-olvass könyveket a tehetségről, ötleteket kapsz hogyan érdemes kezelni, nevelni (pl. A nagyon tehetséges gyere; Gyarmathy Éva A tehetség; Polgár Nevelhetsz zsenit)

-beszélj a matektanárával és az igazgatóval is (lehet, hogy az iskolátok esetleg pályázna tehetségpontnak, főleg ha van is pátyolgatni való gyerek)

-a gyerekpszichológus konkrét tanácsokat tud adni, mivel kösd le az értelmét, energiáját, ha rosszalkodna, hogyan tereld jó irányba, plusz tud vele csináltatni gyerek iq tesztet

-a mensa is jó ötlet

-a nevelési tanácsadók is foglalkoznak elvileg tehetséggondozással

-matek szakkörbe iratnám, akár másik intézményben is

-felkeresnék tehetségpontokat (egyre több alakul ma már szerencsére, írd be google-be)

-a matek tehetség gyakran jár még más tehetséggel is (pl zene), érdemes lenne ennek is utána járni.

Gratulálok az ügyes gyerekedhez, és ne szégyelld kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, hiszen ha jó irányba terelgetik, akkor boldog, büszke és önérzetes embert faragsz belőle.

Szia!

Gratulálok az ügyes gyermekedhez! - Na, pont ezért bántják őt is az iskolában, amiért itt is megjelent néhány hátborzongató hozzászólás... mert más, mert különleges, mert olyat tud, amit a többiek nem.

Pszichológus? Ugyan már... Legfeljebb a beilleszkedései nehézségei miatt, ha van rá igénye, ha annyira szenved ettől. Annak, akinek a természet úgy szerkesztette meg az agyát, hogy élvezetet talál az emeletes törtekben, százszor nagyobb örömet okoz egy blikkfangos matekpélda, mint a játszótér. És ez így van rendjén, ő ettől lesz boldog gyerek.

A hatosztályos, matematika tagozatos gimnázium jó ötlet lenne, valóban, de lehet, hogy általános iskolai matematika tagozatra sem lenne baj átvinni. Amint bekerül egy olyan közegbe, ahol a társak érdeklődése és képességszintje hasonló, rögtön érték lesz a tudása, nem ördögtől való rossz (bár elképzelhető, hogy még tagozaton sem lesz komoly vetélytársa).

Azzal egyetértek, hogy ne kezeld feltétlenül zseniként. Légy büszke rá, és adj neki lehetőséget, hogy őt érdeklő könyveket olvasson, szakkörre, versenyre járhasson stb. - aztán majd kiderül, milyen tartós a szenvedélye. Létezik pl. az Abacus című újság, az éppen az ő életkorának való, nehéz, kihívást jelentő matematikai feladatokat tartalmaz, megoldhatja, beküldheti őket, visszakapja kijavítva, megjegyzésekkel, részt vehet pontversenyben, megismerkedhet más "matekos agyú" gyerekekkel és nagyon jó, tehetséggondozással foglalkozó matematikatanárokkal.

Sok sikert kívánok Nektek szívből (imádom a matekos agyakat:)!

A kislányod nem zseni, csupán nagyon okos!

De én ha tehetitek akkor nem hagynám veszni a tehetségét!

Irassátok át az állami iskolából egy jobba, ahol kamatoztatni tudja a tudását!

Engem 5 éves koromba javasoltak egy iskolába, ahol a gyerekek átlagban 2-3 osztályt végeznek el egy év alatt. Meg is feleltem a felvételi követelményeknek de sajnos nem irattak be a szüleim, mert féltek, hogy kiközösítenek majd. Én azóta is bánom, "végiguntam" az általános és középiskolát és mivel nem akartam "kilógni a többi átlagos gyerek közül" nem a tanulásra fordítottam az energiáimat (teljesen felesleges is volt, kb. napi 3 perc tanulással voltam kitűnő) hanem minden másra, ami lekötött. Később meg mikor kamaszodtam az volt a "menő" ha lesz@rtam a tanulást. Persze 0 tanulással is simán hoztam a 4-es körüli szintet egy-két becsúszott 3-assal, de most úgy látom ez egy elpazarolt évtized volt számomra...

Irassátok be a gyereket egy erős iskolába ugyan olyan gyerekek közé, akiknek ez a természetes, nem pedig az, hogy anyuka bolti eladó és apuci útépítő munkás. Akkor lesz belőle valaki.

Csak nekem tünt fel, hogy hatalmas nagy kamu kérdés?:)

"Nemrég kaptam rajta, hogy a húgomtól (15)/ kérte el a régebbi fizika/kémia könyveit, és azt olvassa.

Én és a férjem világ élletünkben inkább humán mint reál tantárgyakat kedveltük. "

A állítólagos kislány nagynénje csak 6 évvel idősebb? Több emeletes tört 3. osztályban? Ugyan már...

Kedves utolsó!

Miért ne lehetne ilyen korkülönbség? Ezt nem értem. Simán van ilyen. Nálunk is van a faluban egy család, ahol egyszerre szült az anya és a lánya. Ott akkor még ennyi korkülönbség sincs, holott igazság szerint ők nagynéni-unokahúg!