Kikaptál gyermekkorodban?

Én kikaptam kicsi koromban, bár nem értettem miért még akkor. Emlékszem, az apám élt és ivott mint a disznó. Én lementem a barátnőmmel a játszótérre, és elvittem az asztalon talált kevéske aprót, volt vagy kétszáz forint,és a büfében vettünk cukrot-csokait, ahogy kell. Mikor hazaértem, kérdi, hol a pénz. Árad belőlle a piaszag. Éreztem ,hogy valami nem oké, azt mondtam nem tudom. Akkor nagyon összevert, csak ketten voltunk otthon, megrepedt egy bordám, ha jól emlékszem be is pisiltem, pedig akkor már jópár éve szobatiszta voltam. Aztán egy évre rá apám meghalt. Ekkor lehettem 6 éves. A másiknál idősebb voltam, hét éves körül. Volt egy szép teáskészletünk, máig melékszem hogy nézett ki. Állandóan azt babráltam, hurcolásztam, pedig anyám mondta hogy hagyjam már békén. Egyszer elloptam eg ycsészét meg a teatartót vagy hogy is hívják, és fel akartam vinni a lépcsőn. Igen ám, de félreléptem és hátrataknyoltam, minden eltörött. Csak pár foknyira voltam, szóval nem volt nagy bajom, csak bőgtem mint az ellő tehén. Utána anyám odajött, nem szólt semmit. Elhívott, bekötözgette azt a pár helyet ahol megvágott, elsepregette a törmelékeket, aztán odahívott. Tökre meglepődtem mikor adott egy nagy fülest. De úgy érzem, ezt akkor meg is érdemeltem.

Pofont kaptam, meg kézreverést is. Viszont kaptam a fenekemre is csak úgy tudom nem mindig találták el a fenekemet. De a szüleim nem rosszak!

Amúgy kikaptam. Az én családomban ez volt a büntetés, de a szüleimet szeretem, ne mondjatok róluk rosszat.