Tapasztalatok "disz"-es gyerekekkel? (diszlexia, diszgráfia, stb)

Előző előtti az előzőre:

Azt nem tudtam hogy ez is hozzátartozik...:S

Mondjuk a 3-at is írtam eleinte E-nek...

Minegy. Én nem így nőttem fel, és már nem is érdekel, nem mondanám hátrányosnak, biztosan másnak is van ami nehezebben megy.

Csak baromira felkapták. És igen üssetek agyon de ez azért is van mert a lusta kölök nem dolgozna és inkább felmentést akar minden sz@rságból, nem ír írásbeli érettségit és ahelyett hogy gyakorolna, odafigyelne inkább rámondja hogy "beteg".

Ennyi. A szülő is inkább azt mondja a gyerekére hogy lusta. És megjegyezném a "hülye" gyerekek legtöbbje se hülye hanem LUSSSSSTAAAA. - csak így pár osztálytársam példáján. Pl. volt egy gyerek epilepsziás, és jól bele is nevelték hogy beteg, meg mittomén még mit, gondolom hogy beteg ezért úgy gondolta hogy ő kevesebb. Nekem ne mondja senki hogy az nyelvtan házihoz, hogy 2* írd le újra a tollbamondást agy kell. Kérem szépen ahhoz fenék kell.

És 2-esekkel bukdácsolt. Mert nem tanult. És sokáig tényleg azt hittük, hogy hót hülye, aztán egy kémia témazáró előtt feladatokat oldottunk a "nagykoponya" faktosokkal és ő is ott állt. És kérdezett valamit tőlem Á. én meg elkezdtem rajta gondolkodni. Kissrác meg rávágja a választ... és jó volt. És ez nem egy egyszerű kérdés volt, hanem amihez kellett tudás és ész hogy összerakd. Tanult. Ennyi.

Én se és senki sem azért van ott ahol, mert meresztette a fenekét, minden sikerért meg kell dolgozni!

Az olyan diszesekkel, akik valóban diszesek, nincsen semmi baj! Viszont, akik kamu diszesek, szóval kiállíttatják maguknak a papírt/a szülő a gyereknek, mert lusta tanulni, azokra haragszom.

Én nem vagyok diszes, én is van, hogy sokszor a 4. ujjammal tartom a tollat. Evőpálcikával kapásból, elsőre sikerült enni.

Az utolsó válaszoló szerencsés, mert vele foglalkoztak otthon, ma már sok szülő ezt nem teszi. Pedig, az lenne a normális, hogy figyelnének a gyerekre.

Igen, szerencsés vagyok, hogy jó szüleim voltak.

És te is jó szülő vagy!

Viszont amit még le akartam írni: "Könnyebbség a felmentés?"

Hát persze hogy könnyebb! - de csak az iskolában, az érettségiig.

A főiskolán/egyetemen, nah meg persze a való életben senki sem fog azzal foglalkozni, hogy jajj szegény diszes!

Ugyanúgy 10 000 karakteres beadandót kell majd írnia, a munkahelyén se fog dupla annyi időt kapni egy feladatra.

És ahogy elnézem te is túlpánikolod a dolgot, persze egy szülő félti a gyermekét, de ne fojtsd meg a saját félelmeiddel, mert neki még nincsenek.

Szóval szerintem ne kapjon felmentést az iskolában, mert az élet se fog neki adni! Csak ebbe kevesen gondolnak bele...

Igen, ez így pont jó, forduljatok szakszerű tanácsadáshoz.

De szerintem a felmentés nem jó ötlet, a fent leírtak miatt. - meg akkor már nehezebb azt mondani hogy nem diszes, és az osztálytársak se nézik jó szemmel, hogy más könnyítést kap ők meg nem.

Nekem ugyebár anyukám segített, ez bejött, de a tuti a szakszerű segítség!

Te meg ne keseredj el, ez semmit nem fog levonni a gyerekedből, nézd csak meg én miket értem el!

//Egyébként eszembe jutott hogy miket csináltam még, amivel egyből kiszúrnának ma: másképp kanyarítottam a betűket, sőt a karikámra is rá volt szólva hogy másik irányba kell rajzolni - ezen am nagyon megsértődtem anno.

oviban a labirintusból kijutós feladatnál én nem a ceruzát húztam balra jobbra hanem forgattam a papírt (?!) erre is rászóltak, vagyis az óvónéni rátette a tenyerét a lapra és közölte hogy ne forgassam...:@ meg hát az előzőek...

Jah és a 10 000 és 100 000-et nem véletlenül szoktam meg hogy szétosztva írom, mert régen sokszor nyomtam mellé számológépen is, meg mindig ki kellett számolnom, hogy egyes tízes, százas... wáá de sokat játszottunk Gazdálkodj okosan-nal és ott hozzászokott valamennyire szemem, utalásoknál azért még mindig átnézem, és van amikor számolom, nehogy 4000 helyett 40 000-et küldjek :D:D //

Nekem azt mondták még ötödikes koromban, hogy soha nem tanulok meg írni, (az olvasás már úgyahogy ment, fogjuk rá). Aztán elkezdett zavarni a dolog, akkor léptem pont a szerelmslevél írós kórszakomba, és nagyon zavart az is, hogy bántanak a többiek az írásom miatt. Így összeszedtem magam. Önként mentem heti 2 logopédia helyett minden délután (a beszédemmel is baj volt).

És nem hagytam, hogy felmentsenk magyarból, inkább végigszenvedtem az iskolás éveket a bukás határán, és magántanárhoz jártam, és fejlesztő foglalkozásokra. (vicces lehettem kiskamaszként a picurkák között).

Pontosan tudatában voltam annak, hogy ez egy olyan baj, amiről én nem tehetek, mert Anyu elmagyarázta. DE azt is hozzátette, hogy ugyanannyit meg tudok én is tanulni, mint a többiek, csak sokkal több erőfeszítéssel.

És hogy a Jóistenke miért adta ezt nekem? Egyrészt, hogy megtanuljak küzdeni, másrészt, hogy megmutassam másoknak is, hogy nincs lehetetlen, harmesik meg, hogy ez egy ajéndék, hiszen a problémák megoldásában sokkal kreatívabb voltam már kicsiként is mint mások, és színesebb volt a fantáziám.

Bár lehet, hogy ez nem igaz, a lényeg hogy én elhittem, és ez erőt adott ahhoz, hogy végigküzdjem magam a sulis éveken és én is tudjak annyit, mint mások.

Én úgymagoltam a magyar nyelvtani és helyesírási szabályokat még középiskolás koromban is, mint mások az idegen nyelvek szabályait.

A ygermeked meg fog tanulni mindent, ha nagyon akarja. Ha nem is most, de előbb utóbb biztosan. Hibázni biztosan fog (mert ki nem?) DE akarattal nagyon sokat javulhat. Csak tisztában kell lennie vele, hogy erről ő nem tehet, és hogy ő is olyan értékes mint mások.

Én csak idegennyelvből fogadtam el a felmentést, ezt a mai napig bánom. Most már nagyon nehéz munka mellett, háztartás mellett tanulni.

nem vagyok pont emiatt a felmentés híve.

Inkább külön tanár, olyan, aki speciálisan problémás gyermekekkel foglalkozik, készítse fel a nyelvtan órákra. Hozza fela többiek szintjére szép lassan.

A diszlexia elkíséri végig az embert (hány félresikerült sütim lett, mert félreolvastam a szakácskönyvet, jajj :S és akkor ne beszéljünk a hivatalos iratokról és munkaszerződésekről), és írni is csak itt, a gépen tudok szépen (éljen a helyesírás ellenőrző).

De az embernek humorral kell felfogni a bénázásait, mást úgysem tehet.

A kérdezőnek meg azt javaslom, használjon ki minden fejlesztési lehetőséget, ami időbe, energiába és pénztárcába belefér, mert nem reménytelen, sőt...

Én és úgy néz ki a húgom is diszlexiás!

A nyelvtan mindig probléma volt az olvasásá úgyszintén sok a helyesírási hiba. Ennek ellenére a magas IQjú kategóriába tartozok, egyetemet végeztem reál szakon jó minősítéssel bár a nyelvizsgához felmentés és engedélyek kellettek mert az írásbeli tizedszerre is siralmas lett csak 10%! a 60 helyett! diszlexiánál az a baj nem tudsz helyesen írni a nyelvtan főleg az idegennyev gázos, lehetetlen a normál nyelvizsgát letenni én tudom!!!!!

az olvasással meg az a baj hogy sokszor kell átolvasni sokszor 6x is vmi mire az agyamig eljut és tudatosul bár a reál szakon a matek sokkal könnyebb az csak logika érteni kell a dolgokat és sikeres vagy, de ha 1 könyvet kell bemagolni az nem fog menni...

hugocskám feladta a tanulást mert épp olyan nehezen ment mint nekem még szakmája sincs egy nyomdában pakolászik az újságokat. nekem diplomám van 3 szakmám csak akarat kell!!! de fontos hogy képességeinek megfelelő szakmát válasszon! ha nem tud magolni vagy olvasni jol akkor a reál szak úgyis ezek a menő szakmák és a piacképesek

én vagyok még az elözö szóval nálam sokféle tesztet elvégeztek amit csak lehetett megcsinálták a logopédusok és bizony diszlexia 100%!!!! hugom nem akart logopédushoz menni üvöltött ő nem hülye pedig a diszlexia nem azt jelenti csak másképp dolgozza fel az agy az infot. nekem a reál logikai dolgok fantasztikusan jól mennek főleg az informatika átlagon felüli képességeim vannak a logikai IQ tesztek is megerősíteték. ez van. az angol helyesirás ha gépelek muszáj mindig helyesírás ellenőrzőt futtani magyarnál nem szokam így is értik. csak ha hivatalos levél van.

és az egyik előző kommenthez

A DISZLEXIÁT NEM LEHET LEKÜZDENI HA SÚLYOS!!!

Vannak könyebb esetek ott lehet javítani de a sulyos eseteknél ahol valoban agyi probléma van ott nem használ a szorgalom. sokszor boszantó az hogy ha netezek mindent legalább 3x olvasok el mire megértem még ezeket a kommenteket is4 30 évesen egy egyetem után és óriási szorgalommal ne próbálják azt bemesélni nekem hogy a diszlexia hülyeség nem is létezik én már ezt csak jobban tudom!!!!! aki nem szenved ebben hagasson!!