Hogyan mondjam meg barátnőmnek hogy ne legyen olyan szigorú a gyerekekkel?

Amikor meghalt a férjem, egyedül maradtam két kicsi gyerekkel. Dolgoznom kellett, meg a háztartás, és nagyon nehéz volt a megértő anyukát és a nevelő apukát játszanom egyszerre. Azután jött egy férfi, és én szerettem volna, ha pótolja az apukát (tudod, a fiús dolgoknál), de valahogy nem tudta elképzelni, beleérezni magát a helyzetbe.

Nem akkor büntetett, amikor én büntettem volna, apróságok miatt is rájuk szólt, amiket én még hagytam, máskor agyonszerette őket, úgyhogy egyszer a fejéhez vágtam, hogy ne szólj bele, nem te vagy az apjuk!

Na, ezt nem kellett volna.

Ha együtt voltunk, a gyerekek még rendetlenebbek voltak, mint egyébként és olyankor én is hamarabb ordítottam (én nem ütök, hanem kiabálok, amitől max berekedek, a gyerekeket meg nem érdekli) velük, amitől úgy nézett ki a dolog, mintha egy brutális állat lennék, pedig csak meg akartam mutatni, hogy milyen jól bírok a két gyerekkel.

Szerintem ha legközelebb valamit csinálnak, amiért tudod, hogy az anyukájuk haragudni fog, lépj közbe, és te magyarázd el nekik, miért nem szabad vagy rossz az, amit csináltak.

Ha látja, hogy te is próbálkozol a neveléssel, lehet, hogy másképp reagál.

Ha meg mégis kikapja a gyereket a kezedből, hogy elveri, akkor vedd el tőle, és mondd neki, hogy majd te megoldod.

Mindenesetre, ne hagyd, hogy üsse őket.

Ha meg megoldódik, ne hencegj azzal hogy te ügyesebb vagy, mert az rosszul esik (még ha igaz is), hanem próbáljátok megbeszélni.