Tapasztalatok "disz"-es gyerekekkel? (diszlexia, diszgráfia, stb)

Igen, számítottam negatív válaszokra is, akiket nem érdekel amit írtam, csak ítélkezni akarnak. Ha olvasnátok és értelmeznétek akkor látnátok, hogy leírtam azt, mennyit gyakorlunk. Ennél többet már nem lehet és nincs is értelme egy 8-11 évessel gyakorolni. Azt is leírtam, hogy kitűnően számolnak elméletben nagyon jók nyelvtanban is, irodalomban is. Egyedül a helyesírással szenvedünk. Hiába van tele a lakás áll és hasonló feliratokkal, hiába írjuk le százszor, hogy áll, hiába mondom el 101-szer hogy áll, két lábunk van ezért is két l, vagy hiába mondom, hogy sok ujjunk van ezért két j, ha 102-szer tollbamondáskor egy l, egy j-vel ír. A nagyobb gyerkőc egyébként szavaló versenyt nyert, matekversenyen is nagyon jó helyen végzett, tehát nem áll szándékomban ilyen képességekkel kisegítőbe küldeni. A felmentésnek meg utána néztem és ez nem azt jelenti, hogy nem kell írnia, hanem azt, hogy a tollbamondást megírja, viszont nem kap rá jegyet. Nekünk ez nagy dolog lenne. Mellette egyáltalán nem gondoltam, hogy nem kellene írni, olvasni, számolni. Hiszen erre szükség van. Kisebb gyermekemmel is rengeteget tanulok, viszont a vers tanulásnál egyszerűbb, ha azt én olvasom fel. Úgy nagyon hamar megtanulja. Ám ettől még olvasnia kell itthon!!! Egyébként zeneiskolába is járnak(önmaguk választották), ott is jól helyt állnak, példás az osztályzatuk. Tehát nem lustálkodni akarunk, amikor felmentésről beszélünk, hanem esélyt. Mert amikor azt látom, hogy Árpika akire tojnak a szülei, mindenből bukásra áll, mert egyáltalán nem foglalkoznak vele a helyesírása mégis jobb mint az enyémnek, akkor azt gondolom, az élet nagyon igazságtalan. Köszönet annak, aki leírta, hogy lánya jól boldogul, mert ez biztatás nekünk. Azért is most gondolkodom a felmentésen, mert jövőre ötödikes lesz és új tanárokat is kap. Tanárfüggő, hogy ezt ki hogyan ítéli meg. Eddig az osztályfőnöke nagyon sokat segített, hogy mit hogyan gyakoroljunk és helyet adott a nyelvtan elméletnek is. Gyakran kikérdezi szóban, így van esélye jobb jegyet kapni, hiszen szóban nagyon szépen el tudja mondani, hogy mit hogyan kell írni, a szabályok alapján, viszont tollbamondásnál nincs idő végigrágni az elméletet, a szavaknál. Nem kibúvót keresünk, hanem könnyebbséget.

Nekem most mondták, hogy nem kell az iskola ahhoz, hogy tovább vidd a gyerkőcöt. Valamivel hosszadalmasabb, de a szülő önmaga is kérhet időpontot a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz és ők (egyedül ők) tudnak diagnózist felállítani és papírt adni arról, hogy valamilyen "disz"-es a gyerkőc. A nevelésiben azt mondták, hogy ők is tovább küldhetik a bizottság elé, de ők nem adhatnak arról papírt, hogy a gyermek "disz"es. Persze szóban elmondhatják. Nagy fiamat egyébként diszgráfiásoknak javasolt terápiával fejlesztik a nevelésiben és az alapján tanulunk, gyakorlunk itthon is. A fejlődés ennek ellenére lassú és ha felsőben olyan tanárt fogunk ki akkor nem tudom mi lesz vele. Egyébként nagyon nagy önbizalom hiánnyal kezdte az iskolát (hála két óvónőjének akik simán lebutázták) de a tanítónénijével sikerült elérni, hogy már ne féljen mások előtt is megmutatni amit tud. Most éppen van önbizalma, szívesen és jól szerepel.

Bizony a kisebb gyermekemnél tavaly amikor elsős volt, nekem is azt mondták, hogy csak a finom motorikájával van baj. Az, hogy év végén még csak a betűket olvasta és alig tudta szavakká összerakni, szerintük még normális volt. Most második félév felé, bár fejlődött, még mindig jócskán a társai szintje alatt teljesít. Viszont a matekja egyre jobb, abban előttük jár, pedig azt egyáltalán nem gyakoroljuk, hiszen az olvasás írás okoz nagy gondot. Idén olyan délutános tanítónénit kapott az osztálya, akinek van gyógypedagógiai képesítése is és az ő keze alatt, irányítása mellett tudtunk közösen valami fejlődést elérni.