Mit gondoltok az SNI-s, ADHD-s gyerekek normál osztályokba integrálásáról?
Pörög ez a cikk:
Ennek kapcsán vagyok kíváncsi a véleményetekre. A fiam általános iskolai osztályába is került egy SNI-s fiú tavaly - szülői nyomásra annyit el tudtunk érni, hogy átvigyék a B-be.
A gyerek úgy próbált ismerkedni, hogy izomból hátbaverte vagy rugdosta a többieket, órán 10 perc után elkezdett rángatózni, felallt, mászkált, kiabált, felkapott egy széket és nekivágta az egyik gyereknek. Nálam ott telt be a pohár, amikor a fiam azzal jött haza hogy nem megy többet iskolába mert ez a srác a tesiöltözőben fel akarta dugni az újját más fiúk fenekébe és valakivel meg is csinálta, következő héten pedig szétverte a gyerekem rollerét. Mást meg akart szúrni egy ceruzával. Beszéltünk a szülőkkel is, majd az osztályfőnökkel, mire elkezdték érzékenyíteni az osztályt, hogy hát a Pityuka nem tehet róla, hogy hatbavag másokat, ezt el kell fogadni blablabla. Aztán, mivel a fiunk ott tartott, hogy nem hajlandó iskolába menni, mentünk az igazgatóhoz és a többi szülővel együtt elértük, hogy kikerüljön onnan ez a gyerek.
Feltételezem, ebben a suliban is hasonló lehetett a helyzet, de úgy néz ki a normál gyerekek vannak kikiáltva bűnbaknak a gyagyás javára.
Miért nem lehet ezeket a teljesen kattos gyerekeket speckó intézményben tanítani?
„Feltételezem, ebben a suliban is hasonló lehetett a helyzet, de úgy néz ki a normál gyerekek vannak kikiáltva bűnbaknak a gyagyás javára.”
Kérdező, te elolvastad a cikket? Zaklatták benne a fiút hosszasan, provokálták, nem a semmiből szakadt el nála a cérna. Mire alapozod, hogy ő kezdte az egészet? Ja, tudom, mert SNI-s, bezzeg a normál, szent gyerekek… Csak mondanám, közel sem minden SNI-s gyerek agresszív, ellenben bőven vannak diagnózissal nem rendelkező gyerekek, akik meg igen, és mások fizikai vagy épp verbális bántásában, megalázásában élik ki magukat.
A leírásodban szereplő gyerek más tészta, el kell távolítani, egyértelmű, de ne mosd már össze a két szitut, mert tök más!
12: „…ezt a gyereket a személyisége miatt utálták ki.” Ismered talán a fiút? Tudjuk, milyen a személyisége? Ha vki különc, furcsa (ennyi derül ki a cikkből), de senkit nem veszélyeztet, akkor jogos csesztetni, megalázni?
A cikk igazat mond abban, hogy sajnos valóban nem kapják meg az érintett gyerekek a nekik járó fejlesztést kellő mértékben, én viszont abban nem értek egyet, itt most nem az autizmusról, SNI-ről van szó, hanem a bullying jelenségről, ennek kellene a cikkben hangsúlyosabbnak lennie.
14: Tökéletesen egyetértek. Nekem általánosban a tesómat azért csesztették páran, mert csendes, visszahúzódó volt. Tipikus áldozattípus.
"Valószínűleg őt szivattak egyfolytában, a fura viselkedése miatt céltáblává vált. Nem az agresszív gyerekeket szokták kipécézni."
Én elolvastam a cikket és alatta a kommenteket is, és iskolában vagyok gyp.asszisztens. Nem az agresszívot, a sértő/bántó/bizarr viselkedésű gyereket szokták szivatni! Láttam enyhe értelmi sérült tanulót is, akit kedveltek, mert kedves volt, barátságos, megosztotta a kajáját és sokat hallgatott. Észrevették, hogy fura, lassú, de nem szekálták. Az adhds kissrácot a hátsó sorban, aki mindig beleszólt az órába, ellenkezett, az utolsó visszaszólás mindig neki kellett, nagyzolt és lekezelő volt és megalázott mást kidobónál, azt viszont szivatták. És a gyerek úgy élte meg, hogy ő "nem csinált semmit", mert nem vette észre, hogy bántóan viselkedik. Ez kifejezetten jellemző autistákra is. Nem szoktak GYEREKEK a semmiért szekálni mást, ez egy gimnázium, nem pedig valami felnőttérettségi suttyóképző, alacsony iq-eq hátrányos helyzetű gyerekek..
Én biztos vagyok benne, hogy az az anyuka igazat mond, és a kissrác "túlreagálós" volt, és sok sértő, bántó megmozdulása, tette, megszólalása volt, félreértett helyzeteket és ezért szemétkedett, volt durva, AMIÉRT rászálltak mások. Akikkel én találkozom, minden gyereket "okkal" szekálnak. Oké, hogy nem tehetnek róla, hogy bántóak, de attól még bántóan viselkednek, és ERRE reagálnak szekálással mások, mert ezt a bántó viselkedésüket nem lehet kibírni ép ésszel napi 8 órában tanulás mellett.
Én problémás gyerekek mellett ülök és csak nehéz esetek vannak periférián, akik nyilván azt hiszik, hogy ők ártatlanok és mások szemetek. A rendes gyerekeknek vannak barátaik, akkor is, ha nehézséggel élnek. A legtöbb ép értelmű autinak van barátja és kedvelik, ezt a gyereket nem bírták. Személyes sértésnek érzem, hogy olyat vizionálnak, ami nem létezik. Nincs csak "autis" bullying, főleg nem a woke idején. A szemétkedős gyerekeket szekálják, ilyen van. És ez természetes reakció, mert attól, hogy nem akarja a sérült gyerek, a viselkedése még bántó/sértő, ami ellenszenvet szül.
Azért ne vegyünk már minden sni-s és adhd-s gyereket egy kalap alá..ez azért súlyos hiba.
Nyílván nem mindegyik gyerek integrálható, van akit sajnos integrálnak normál iskolába, mikor tényleg nem oda való. Egymi és egymi között is van különbség, és szerintem még mindig baromi kevés van az országban.
A rendszer szar úgy ahogy van.
Szerintem egy ideális világban bizonyos szint felett a gyereknek és a társadalomnak is az lenne a jó, ha az integrálható gyerekeket integrálnák. Csakhogy ehhez normális szabályozás, jó közoktatás és hozzáértő szakemberek kellenének. Na meg mindkét oldalról megfelelő hozzáállás a szülők részéről. Mert egy ilyen diagnózis nem felmentést ad az együttélés szabályai alól, hanem magyarázatot, hogy miben kell fejlődni, hogy ez menjen. A "normális" gyerekek szüleinek rövid távon az lenne a megfelelő, ha az összes SNI-s húzna a GYP-be (tudom, nem így hívják már). Csakhogy így ép értelmű, később társadalmilag hasznos munkát is végezni képes gyerekektől veszik el ezt az esélyt. A másik, hogy hány olyan gyerek van, aki minden szempontból normális? Teljesen egészséges, tök átlagosan viselkedik, mindenből megy neki a tanulás...
Arra meg, hogy miért érdemes vagy nem a "kettyós" gyerekeket egyből szegregálni: a tágabb családban két enyhe autista van. Mindketten sima óvodába jártak. Az egyikük szegregált iskolába jár, igazából nem a saját képességei miatt, mert nem "problémás", de nem találtak olyan kis létszámú iskolát, ahol lett volna arra kapacitás, hogy külön figyelmet, foglalkozást kapjon. A sulit szereti, de amennyit ott tanulnak, abból nem tudni, hogy lesz-e középiskola. A másiknak 6 évesen még csak folyamatban volt a kivizsgálása (már egy ideje, de ez van), papírja nem volt, a szülők magán úton fejlesztették. Sima iskolába ment, ahol két szülő részéről már az első napokban megvolt a "nyomás", jártak az ofő és az igazgató nyakára, szamárpadba ültette a tanító, a gyerek szülei felé 0 kommunikáció, csak 3 hét után behívták őket, hogy vigyék el a gyereket. A gyerek annyi traumát szedett össze ennyi idő alatt, hogy inkább elvitték. Jött az iskola keresés és ezzel párhuzamosan nem csak a gyereket kellett fejleszteni, hanem arról is meg kellett győzni, hogy az iskola nem feltétlenül egy pokoli hely. 3 év kellett hozzá és egy jó tanító. Ugyanúgy sima általánosba került, nagyobb osztályba, kevés állami fejlesztési lehetőséggel és mégsem számít problémás gyereknek. De ha jó lenne a rendszer, 3 rossz évet és egy nagy adag szenvedést megspórolhattak volna. Egyébként a gyerek kitűnő tanuló, a továbbtanulás szempontjából komoly céljai vannak. Ha a "szülői nyomáson" múlt volna, ezek a célok ma csak egy álom szintjén létezhetnének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!