Szerintetek autista lehet a kisfiam?

41es, miért tudod jobban, mint mások? 5ből 4 pszichiáter zárta ki az autizmust és adott más diagnózist. Mind idős, tapasztalt ember volt. Aztán jött egy rezidens és megmondta, hogy nem tudja mi ez, de töltsem úgy ki a kérdőívet, hogyha egyszer is előfordult, írjam le. Ezek után rárakta a diagnózist. Azt mondta jó lesz, mert erre fogunk kapni gyodot, ami meg fogja oldani, hogy nem tudok dolgozni, mert csak 9-12ig jár a gyerek oviba. Ovin kívül semmi baja nem volt csoportos foglalkozásokon, sporton, tsmtn, sem játszóházban, sosem repkedett, nem volt fix érdeklődési köre, mindig nagyon szociális volt, felvett szemkontaktust, nagyon változatosan játszott, rendeltetésszerűen és rengeteg szerepjátékkal, hatalmas fantáziával. Amikor vizsgálták, hogy nem tud önálló történetet keríteni, akkor könyvet írt nagy nyomtatott betűkkel képzeld dolgokról. Mindig koránál fejlettebben rajzolt. Nem volt se állagra, se ízre válogatós, és amit egyik nap megevett, nem evett meg a másikon, tehát nem fix dolgokra volt válogatós. Mindig volt kivel játszania és voltak barátai. Mitől lenne autista? Sosem volt se csendes, se magába fordulós, kezdeményező volt, semmi fura kézmozdulat, magasfokú empátia jellemezte és inkább akkor borult ki, ha napirendet kellett tartania(és nem csinálhatta, amit akart helyette..) sosem volt rituális se és pl tudott 4 évesen kenyeret kenni amit szívesen csinált, gyúrt tésztát, formát szaggatott, de nem vette fel a nadrágját, hanem hisztizett helyette. Mozgásban nagyon sokáig jobb, fejlettebb volt, mint a kortársai. Pl a városligeti kötélpályákat a nagyjátszón 5 évesen lazán végigvitte a barátaival többször..

Mitől lenne autista? De komolyan. Szerintem valami agyi eltéréssel él, az egyik terület(stresszközpontnál) nem működik jól az agyában, de annyira nem érdekel, hogy pl megnézessem, mivel már kezelve van, gyógyszert kapott rá(mikor már semmi sem hatott). Pánikrohama is volt 6-7 évesen.

Szerintem nagyon egysíkú vagy de leginkább nem ismered a gyereked. Én ismerem az enyémet, és tuti, hogy az amúgy jóindulatú(azóta orvos) doki sem ismerte. Megkérdezte, hogy kérsz almalevet? Mire visszakérdezett, hogy "almalevet? kérek" és azt mondja, hogy echolál, mert megismételte EGYSZER a kérdés végét. Amúgy egyáltalán nem szokta, de gyakran kérdezett vissza annakidején, hogy mit mondtál?.. elvileg ép hallás mellett.

Nem autista, több iskolányit ismerek. Nem olyan. Baja van, más? Igen. Zavarja ez nagymértékben az életét? Már 3 éve EGYÁLTALÁN nem.

"Bízom benne, én sem vagyok egyébként autista."

De miért? Mármint miért gondolkodsz így? Gondolom azzal tisztában vagy, hogy milyen vagy. Az, hogy az ilyen embert, mint te, autistának hívják-e, semmit sem változtat rajtad.

Egy gyereknél még értem, hogy reméli a szülő, hogy nem autista. Mert ha az, akkor várhatóan a továbbiakban is nehezebb lesz nevelni, segíteni neki, nehezebb élete lesz.

De felnőttként miért tekintesz erre negatívan?

Tényleg érdekel, nem kritikának szánom a kérdést, hanem kérdésnek.

Én azt gondolom magamról, hogy autista vagyok. De semmi sem változott amiatt, hogy ezt gondolom, kivéve azt, hogy könnyebben találok megoldást a problémáimra, mert tudom, hogy mire kell keresni.

#42! Mások? Azért annyira nem vagyok bátor, hogy látatlanban dignosztizáljam a gyereked, de valahogy rákerült az a kód és nem véletlenül. Sok gyerekre nem kerül rá. Na, vajon, miért nem? Már úgy kezdted a leírást, hogy az autizmus szubjektív diagnózison alapul. Mi van? Nem, az autizmusnak vannak tünetei, ami alapján a szakember kimondja, nem a hasára csap. A rezidens is szakember, te viszont nem. Jelenleg tehát te vagy az, aki "jobban tudja, mint mások", konkrétan, mint a szakemberek.

A Vadaskertben szülői felkészítő is van, hogy megtanuld kezelni. Fogadjunk, el se mentél, mert a te gyereked nem autista?

Végig mentegeted, csak nem veszed észre. Ó, azt pont csak akkor, pont csak ott, már nem, csak kicsit, félreértették, mások is szokták...

Az a gyerek, aki iskolába se tud járni, nem változik meg annyira, hogy hirtelen "már semmi baja". Tanítottam olyan gyereket, aki iskolába se járhatott, de olyat egyet se, aki úgy, hogy "semmi baja nem volt". Bizonyos kor fölött egészséges gyerekek hisztizni se szoktak, max.súlyos nevelési hiba esetén. Nem tudom, honnan veszed, hogy mások is szoktak. Tehát, ahogy te is belátod, valami eltérés biztosan van. Ennek feltárása és diagnosztizálása volt a szakemberek feladata, ami megtörtént. Azért nem a tiéd, mert egyrészt nem vagy szakember, másrészt elfogult vagy, mert a gyereked.

#41

Nyilván nem mentem, mivel előtte 4en mondták ugyanott, a Vadaskertben, hogy nem az, és mind pszichiáterek.

De képzeld: elvittem SNIt kapni ovis-sulis szakszolgálatos fejlesztőhöz, ahol auti gyógyped foglakozott vele, járattam magánban auti fejlesztőbe neves helyre, járattam alapítványi auti környezetes alapítványi iskolába és több magán fejlesztésre is.

Figyelj: Auti fejlesztő magánban: nem autista a gyerek, mit fejlesszek rajta, semmilyen problémája nincs, ha muszáj lenne mondanom, inkább adhds, de az sem, nézze meg anyuka, milyen sokat milyen gyorsan dolgozott. Inkább tornázzon vele, mert a nyakizma kicsit merev. Ezt az egyik legelismertebb magán auti spec-gyógyped mondta autis fronton.

Szakszolgálatos auti spec. gyógyped: Írt hangerőszabályzót otthonra és hetente átvette mi történik vele(oviban). Szerinte sem olyan, mint más autik, ő viszont a nehézségeihez igazodik(korábbi helyzetek felidézése és csoportba ülés) és kb semmilyen nehézsége nem volt, pedig be is ült vele a csoportszobába a konfliktusait(elvett játék/elvették a játékát, verekedés megelőzése) kezelni. Nem sokat rakott hozzá a gyerekhez, heti 3 alkalom volt, egyszer ült bent vele a csoportban, egyszer magán, egyszer páros. Nagyon könnyen kiborult a gyerekem a konfliktusoktól másokkal.

Auti fejlesztő iskola: Na ott totál kibukott a gyerekem, idegösszeroppanása lett, úgy megőrült, mint soha. Üvöltött, csapkodott, végigharapta a tanári kart és egy kis pszichopata kissrác készítette ki legjobban bent(aki azóta sokat durvult, de jóban vagyok az anyjával) az enyémet is, meg a többieket is.. a sérült "társait" nem lehet velük játszani, és a tanári kar nagyrészét is utálta egy férfit meg egy idős nénit leszámítva, pár nap után kivettem. Olyanokat ordibált az egyik gyerek, hogy büdös gci minek jöttél be, meg ilyenek, és ha az enyém ökölbe szorította a kezét, az enyémet cseszte le a tanár, ott a szemem előtt, a fiúra nem szólt rá. Utálta a napirendet, a módszereket, a gyerekeket, a konfliktuskezelést, a lassú haladást, a gyp tempóval. Amint kivettem "megjavult" de kétszer visszavittem félévi meg évvégi vizsgákra, kicsit mindig bizarrul viselkedett és még egy évvel utána is volt ptsds tünete a suliról, pl hogy a pszicho kissrác ellopta valamijét, eldobta, majd azt hazudta, hogy nem tudja, mi történt és őt cseszték le. Ültünk a buszon és random elkezdett emiatt sírni a gyerekem és mesélte. Átírattam normál suliba, minimális nyugtatót kértem, mert addigra már véresre rágta a körmét, mert nagyon szorongott. Kb 4 hétig szedte és én is izgultam mi lesz, előtte egy évig nem járt sehova, csak heti 5 különórára csoportba más más helyekre. Kiváló magatartása lett kitűnővel, majd gyógyszer nélkül is tartotta ugyanezt. Azóta nem kellett adnom semmit, de egyszer sulit váltottunk, mert szexuálisan zaklatta egy másik(szintén papíros) gyerek és az új suliban is egyszer lett négyes magatartása csak a legelső hónapban, mind ötös azóta és csak ötösei vannak(technikából most kapott egy négyest hajtogatásra). Nincs baja. NEM autista. Utálja a közeget annyira, hogy már buszról is észreveszi őket a sok negatív dolog miatt. Nem tud velük mit kezdeni. És a közelébe se akarom vinni sérült gyerekeknek soha többet, visszagondolva minden baja velük volt, mert az ovis csoportja eleve olyanokból állt, akik kétszer járták a kiscsoportot(amit ő egyszersem, bölcsiből ment középsőbe), és a váltás után olyan iskolaelőkészítőbe került, ahova a papír volt a felvétel egyik feltétele, de jó híre volt..

Namindegy. A mi utunk nem átlagos, a gyerekem nem olyan. Az elején a kezdő rezidens őszinte volt velem, hogy tényleg nem tudja, de így nem lehet kiengedni az egyhetes vizsgálatból, így hiába nem illik sehova, rárakott 3 kódot, és akkor azok lefedték a réseket, mert nem olyan, mint mások. Azt is mondta, hogy hogyan töltsem ki a tesztet. Most ezek után hogy tekintsek

rá autistaként, amikor nincsenek ilyen nehézségei és olyan jegyei, mint egy autistának, és nem is érintett az összes területen? Tudod hogy húzták rá a három területet: Rugalmatlanság az evés, szoc-komm nehézség a verekedések és nem szabálytartás és nyilván nem játszanak vele sokáig(nem mindenki), mert durva.. De az is akkora kamu volt, berakták olyan kiscsportba, ahol 2 gyerek beszélt csak rajta kívül! 2! az egyik egy szenvtelen aspi, aki meggyőzte, hogy rossz vagyok, a másik meg egy adhds 3 éves, aki az első 1,5 percben megütötte a a szenvtelen aspi lányt, a gyerekem meg beállt védeni és verekedett vele. A másik két gyerek növény volt. És itt "nem játszottak vele".

Fú annyira sérelmem volt, hogy évekig tudnám sorolni. Ja, eltérése van tuti az agyában a stressz részen. Ha nem mhagyja ott a vadaskertet a négy orvosunk, akkor most sem lenne auti diagnózisa. És NEM ORVOS ADTA az auti diagnózisát, hanem rezidens. Egy nagyon rendes, nagyon jóindulatú 25 éves lány, aki frissen került oda.

Én tudom, hogy másik ilyen gyereket nem látnak.. jártunk be egy híres alapítványi suliba a pesti oldalon, ami inkább ilyen magán hely volt, egy pszichiáter tartott különfoglalkozást(sport). Beszélgettünk sokat a vezetővel, az orvossal, mindenki halál rendes volt, a többi szülő is. De odavittem mindig a gyerekem, megőrült kb bent, felgyorsult, engedetlenkedett, utálkozott és "a legjobb képességű" lánnyal akart csak játszani. Ez az auti sulis váltás után volt. Úgy tönkrement ott.. és amikor mondtam, hogy máshol nem ilyen, pl játszótéren, játszóházban, más foglalkozáson, mindenki lesajnált, hogy nem lehet igaz, csak elfogult vagyok. Hát de, igaz volt. A legdurvább/bizarr viselkedése után nem mentem vissza többet, mert nyilvánvaló volt, hogy a gyerekem megkattan abban a társaságban. Olyan gyerekek szülei sajnálkoztak, akik gyereke a pető intézetbe járt, meg hát látványosabban auti volt. Az én gyerekemre, aki minden gyptől mentes közegben tök oké és láttam, hogy megzuhan, ugyanúgy, ahogy a az auti-sulinál.. Eljöttünk és soha többet semmi baja nem lett. Csak normális hely kellett neki, normális gyerekekkel és egy kis szorongásoldás. Amióta meg auti spec. fejlesztést sem kap, azóta a legkiegyensúlyozottabb, mert nem kell az autikkal sem összekényszerítenem.. de ha felszállunk egy buszra, egyből kiszúrja a sérültet és egyből megváltozik, előjön nála annak a bizarr viselkedésnek halvány nyoma, kiül az arcára az undor és düh és képes lenne be is szólni neki..

Én tudom, hogy a mi sztorink nem átlagos, tudom, hogy a gyerekem sem átlagos. Rohadtul nem érdekel pedagógus sem, és szakember sem. Én láttam az auti iskolában, hogy nyomják az ajtót egy autista fiúra és hallottam az ablak alatt, hogy beszélnek és milyen módszerekkel dolgoznak bent. Mivel dolgoztam is ilyen helyen, tudom, hogyan beszélnek róluk a "szakemberek" ilyen suliban. Nem számít semmi a végzettség és ők is emberek, ők is tévedhetnek és nem feltétlen értenek ahhoz, amit csinálnak. Tudom, hogy a saját szakmámban is sokan azért vannak, mert minden máshoz buták/rosszak, ismerek ilyen gyermekpszichológust is, akinek nem lenne szabad gyerekekkel foglalkoznia és ilyen klinikai szakpszichológust is. Tudom, hogy egymásról is így vélekednek, hiszen szakemberről szakemberre vittem a papírokat és mondtam a vizsgálati módszereket, miket tapasztaltunk. Pl klinikai szakpszichológus szólta le a gyerek rajzát, hogy rosszul hivatkozik rá és azt ő nem rajzolt(rakéta-űrhajó különbség). Mindenhol van ilyen. Én a számomra 4 hitelesebb orvos diagnózisára hallgatok inkább, nem a rezidensre.. a rezidens után visszamentem ahhoz, aki átment a vadasból magánba, és mondta, hogy szerinte nem autista, de "ellenvéleményt" nem fog kiállítani, és ne is számítsak erre, mert nem fognak egymás ellen menni.. fogorvosból se mind menti meg ugyanazt a fogat.. a vizsgálati módszerek szubjektívek. Vagy észrevesz valaki valamit, amit annak vél, vagy máshogy értelmezi. Mint a visszakérdezésnél, egyértelműen visszakérdezett. Sokszor kérdez vissza és nem ismétli meg soha azon kívül a mondat utolsó felét. Ezek szubjektív megfigyelések.

Az én gyerekem eltérő, de nem így. És már nem is észrevehető, hogy eltérő, pl a beszédet is csak én veszem észre, logopédus, más tanárok nem, sem a régi ofője sem, sem a szakszolgálatosok, sem a fejlesztői. Pedig üvölt, hogy más. Csak én, és a mostani ofője vesszük észre. Én vagyok vele a legtöbbet és csak az ofőnél van kieselőadás szóban, amikor izgul az osztály előtt. Máshol nem állnak össze a körülmények, ezért nem hallja senki rajtunk kívül, hogy nagyon ritkán dadog. Az sem igazi dadogás, hanem akadozva beszél.

Általában amúgy azt mondják, hogy nem elfogult vagyok, hanem túl sokat várok. Szerintem inkább utóbbi. Az én gyerekemet én tanítottam, amíg itthon volt. Amiért nem járhatott iskolába, az egyértelmű volt, összeroppant, harapott és úgy viselkedett, mint a filmekben az emberek a pszichiátrián. Sírt, harapott, támadott felvátlva, a sok "szakemberre".

Amint lett egy nagyhangú, kiabálós, domináns tanárnője normál suliban, megjavult. A nőtől féltek a rosszul viselkedők, ezért senki sem szemétkedett egymással a jelenlétében. Most is ez van, a nők itt is kiabálnak az új suliban és rend van. Annyi változott, hogy szolfézson és egy férfi által tartott órán káosz van, de az enyém már ki tud maradni belőle. 3 év alatt elsajátította ezt. Bárhova viszem remekül viselkedik és eredményesen vesz részt a foglalkozásokon és mindenhol vannak barátai. Ha választhatna abból állna a napja, hogy a barátaival lóg..én tudom, hogy nem lehet elhinni, de ez van. Kellett neki, hogy le tudjon higgadni, meg tudjon nyugodni és mintadiák tanulmányokra és magatartásra is minden közegben. Most pótoljuk, ami oviban/elsőben kimaradt az életéből, sok helyre jár.

Ja és miért nem akarja egy felnőtt azt gondolni, hogy autista, ha már tudja milyen?

Mert nem érzi a problémákat súlyosnak. Olyan, mint hogy kicsit szorít a cipőd, kicsit kicsi az inged is, kicsit feszül a nadrágod is. Másnak csak a cipője szorít picit, nem autista. Másnak a nadrágja feszül, nem autista. Sőt, azok sem, akiknek az ing vagy cipő és az sem, akinek a nadrág és az ing. Ez, hogy icipicit szorítanak, nem okoznak fájdalmat, csak nem olyan kényelmesek, bár már fel sem tűnik, sőt, van, hogy lazának érzed. Miért lennél te másabb annál, akinek csak két dolga szorít? Miért lenne a te csoportodnak külön neve, mikor neki nincs? Miért itt a határ? Miért foglalkozik vele bárki? Hiszen nem fáj, sokszor nem is kellemetlen, csak bizonyos helyzetekben egy-egy pillanatra. Apróság. Nem kell neki nevet adni, felcímkézni, csak azért, mert egy hajszállal pont átesik a határon. Nem is kell vele foglalkozni, mert szinte mindenkinek szorít valamije. Erre jön valaki, felhúz egy szabályrendszert, hogy mostantól, akinek két dolgát szorítják az még átlagos, akinek három dolgát, az nem. Arról nem is beszélve, hogy sapkáról és kesztyűről senki sem beszél, az neked nem szorít, másnak meg igen. De amiért az a három hangyányit eltér, már megkülönböztetnék másoktól, mikor minden más részed még jobb is az átlagosokénál, mert azt sehogy sem hívják, hogyha valakinek szorít a kesztyűje, ingje, nadrágja, sapkája, de a cipője nem.

Vannak nálad nagyobb problémások, akik benne maradtak az átlagos kategóriában. Ez nem fair, ez hátrányos megkülönböztetés. Ki megy ilyenbe bele önként? Ki mondja, hogy csak annak kell segítség, akinek az a három terület szorít? Ki mondja, hogy erre fel kell hívni a figyelmet? Ki emeli ki ezt a hármat, amikor mindenkinek nehéz, sőt, más "átlagosoknak" nálad jóval nehezebb? Én ezért sem szeretem az ilyesmit.. arról nem is beszélve, hogy ki-hol húzza meg a szorítás mértékét? Önbevalláson alapul? Ki milyennek érzi? Ki mit lát a testeden? De mi van akkor, ha nagyobb melled van, mint a másiknak, és rajtad normális, hogy feszül, amíg Jucika aránytalan és még jó, hogy feszül rajta, mert bizarrul néz ki?

Ha lenne valami agyi eltérést vizsgáló gép, képalkotó vizsgálat és megmondanák, hogy ez meg ez más, egy rohadt szavam nem lenne, esetleg csináltatnék egy másodvéleményt(mert pl a neurofeedback is gép, meg az auravizsgáló is:)), bár a jelen helyzetben akkor is feleslegesnek tartanám. Kit érdekel, hogy eltér-e az agyad, ha nincs hatással az életedre? Örülj neki, hogy működik és ne érdekeljen, hogyan:)

Amíg valami nem lehet objektívan mérni, csak megfigyelésekkel, ami ráadásul ilyen soktényezős, nem hiteles. Amíg nem voltunk benne ebben, és elhittem a legnagyobb meggyőződéssel, hogy a "szakemberek" tudnak valamit. Vittem magánlogopédus a beszédproblémásnak diagnosztizált gyerekemet, járattam bölcsibe és csináltuk a tsmtt, vettem itthonra könyveket. Aztán nyílt a szemem kerekre, hogy miii, dehát nekem azt mondták, azért nem beszél 2 évesen, mert beszédproblémája van expresszív meg valami más és nem érti és nem tudja kifejezni magát.. most azt mondja nekem, hogy ez tanulási probléma, ami összetett és annak a korai jele? Dehát a gyerekem remekül számol bölcsiben, szuper logikai játékokban és csodálatosan rajzol és érti, amit mondanak! Itt már kilógott a lóláb..Aztán mentem rácsodálkozni, hogy miii, ez a gyerek rendkívül gyorsan tanul, dehát én mondtam! Azt mondták semmit sem fog tudni és diszes lesz meg ilyenek. Majd levették a kódjait, snit bölcsi második évében, oviban vissza.. ott megint rácsodálkoztam, hogy maguk szerint eddig csak nem figyelt és ezért nem tudott beszélni és azért csapkodja meg az oviban a gyerekeket? De bölcsiben miért nem csapkodta? Miért figyel a kézművesek egy részén és alkot szuper dolgokat, ha a másik részén nem, mikor ugyanarról van szó? Miért imádja a csoportjátékokat és azokon tud figyelni? Majd miii, szóval ez a gyerek remekül figyel, de azért csapkodta a gyerekeket konfliktusnál, mert autista? Dehát nem volt szociális problémája, voltak barátai, szerelme, együttműködik sokszor, csak nem bírja, ha nem ő az első, vagy ha lassú a tempó, vagy ha igazságtalannak lát helyzetet, ekkor kiáll a barátaiért.. ez a gyerek csoportot szervezett 3 hete az oviban hogy kiálljanak a verekedős fiúk ellen(hogy megverjék őket behívta a barátait és összecsaptak az udvaron..:)! Biztos benne, hogy nem jó szociálisan? Bölcsiben is voltak barátai, csak oviban nincsenek.. nem lehet, hogy azért, mert nem volt kiscsoportos a többiekkel? Hogy azért rossz a kommunikációja, mert odacsap és kiabál? Hogy a szerelme nem is kölcsönös szerelem, hanem túlzott ragaszkodás?

Én ezeken mentem át, az első ellentmondásnál már kételkedtem, a harmadiknál már gyanítottam, hogy ezeknek fogalmuk sincs(az volt az adhd), a negyediknél meg biztos voltam benne, az volt egyszerre az autizmus, adhd, érzelmi zavar. A dokinő magától vette le az érzelmi zavart, akkoriban azt sem tudtam, hogy ezt ugyanaz az orvos leveheti. Magától vette le az adhdt, nekem nem volt érdekem. Ugyanaz, aki rárakta. Nem okosabbak nálam, amikor találgatni kell. Nem okosabbak egymásnál sem. Vak vezet világtalant, gondolnak valamit és leírják. Minek akarnál bekerülni egy általuk meghatározott csoportba, aminek nincs előnye, de elválaszt másoktól? Olyanoktól is, akik semmilyen csoportba nem tartoznak, de nagyobb bajuk van?

Nekem pl centrális heterokrómiám van. Mérni lehet, hiába nem mindenki veszi észre, nem szubjektív. Akkor is tudom, hogy van, ha más szerint nincs. Oda bizony tartozom, létezik és mindenki olyan a csoportban és nem jár hátránnyal. A fogszabályozásra szorulók közé is tartozom, ezt is lehet mérni, és jól megszívom vele, bár szemből nem látszik. A szemüvegesek közé is tartozom, mert bár csak -0,5ös lencse kell, szintén mérhető és hát.. jár hátránnyal. De nem úgy tekintek magamra, mint aki szemüveges, vagy rosszfogú, vagy más a szemem. Egyszerűen az én szemem ilyen, a látásom ilyen, a fogam meg ilyen. Nem lépek be csoportba, csak mert ilyen vagyok, mások meg mások. Mindenki más. Olyan tinis belépni csoportokba és foglalkozni vele, hogy összetartozz és elkülönülj egyszerre.. hiszen mindenki eltér a másiktól és a legutolsó emberrel is vannak közös tulajdonságaid, az emberek közé tartozol. Ha meg még hátránnyal is jár és csak mások megfigyelésein alapul, akkor instant hülyeség direkt keresni ilyet. Belépnél a csúnyák csoportjába, mert pár ember azt mondja és gondolnál így magadra, mint akik oda illőek? Én nem. Talán pár tulajdonságom miatt be tudnának súvasztani, de nem vagyok egyértelműen csúnya, bármit is gondolnak. Sőt, igazából szép vagyok a társadalmi visszajelzések alapján a való életben, mert megfordulnak utánam, leszólítanak és a legjobbat hozom ki magamból, ami bőven elég és nem esik nehezemre. Így gondolok a gyerekemre is.

Az autistákat a sérültekhez sorolják, a "különleges igényűekhez", orvosi BNO kódjai is vannak. Autizmussal egyből kapsz súlyosan fogyatékos papírt. EGYBŐL. Mert ez fogyatékosság. Akkor is, ha semmiben sem kell segítség hanem sikeresebb vagy másoknál mindenben, egyből oda sorolnak be, a pszichiáter kiállítja a papírt, aztán egy állami szerv eldönti, hogy a fogyatékosságod elég súlyos-e magasabb segélyhez(GYOD), vagy csak alacsonyabbhoz elég(EMELET CSP), de az alacsony mindenképp megillet, mert fogyatékosság. Ez egy olyan csoport, ahova nem jó tartozni, pláne nem szubjektív vélemények alapján. Főleg nem úgy, hogyha azok ellentmondanak egymásnak.

Az én gyerekem nem úgy nőtt fel, hogy autista(nehéz is lett volna, mert minden másnak is mondták, az autizmus csak ezek közül az egyik, és nem is a legfrissebb). Ha most elvinném bárhova, úgy, hogy nem mutatok korábbi papírokat, csak vizsgálják egy hétig, senkiben sem merülne fel, hogy autista. Se tavaly, se azelőtt. Teljesen biztos vagyok benne. Már a második auti fejlesztő nem talált fejleszteni valót, pedig ezek szakszolgálatosak, magánban meg akkor sem találtak, amikor egy hete még megharapta a "szakembereket". Azt mondta a magán auti fejlesztő, hogy csak tönkretették, mikor mondtam, hogy pl nem fogadtak el egy bizonyos köszönést tőle "jóreggelt" Hanem úgy kellett, hogy "jóreggelt kívánok x néni". meg ilyenek..

Namindegy, megint jól kipanaszkodtam magam, ez a rendszer úgy kaka, ahogy van. Én gyógyped. asszisztens lettem, ami egy szr kis képzés, ahol semmit sem tanultunk(de hibátlannal mentem át írásban és szóban:) 3 hónap alatt, megpróbáltam belülről javítani, nem ment. Most normál sulikban hozom fel a problémás gyerekeket, és mind nehezebb, mint az enyém. Azok közül is sokan, akik nem papírosok.

"2 adhd-s gyereket is ismerek"

Hű, akkor te már mindent tudsz. Bocsánat. Csak a nagyobb osztályában több van, azon kívül fejlesztésről több tucatnyit ismerek.

Magaddal meg ne példálózz, amikor diagnózisod sincs. Az nem diagnózis, hogy a szomszéd Marika is megmondta, hogy te az vagy.

#45! Azért az valahol nagyon szomorú, hogy téged beengednek gyerekek közé. A gyógyped. asszisztens egy segítő szakma. Itt először neked kéne segíteni.

Írásod televan ferdítésekkel, torzításokkal, tévhitekkel, de nekem nincs időm ebbe jobban belemenni. Csak a legabszurdabb kijelentéseid:

- A rezidens orvos! Akár tetszik neked, akár nem.

- Nagy a baj ebben az országban, ha a "legnagyobb auti szakember" az alapján jelenti ki valakiről, hogy nem autista, hogy sokat és gyorsan dolgozott🤦🏽‍♀️Mi van??? Az autisták nagyon nagy része képes erre.

- Nincs olyan, hogy egy elismert orvos nem ad ki ellenvéleményt egy rezidenssel szemben. Nagyon komoly hierarchia van az orvosoknál. Ez szakmailag és orvos etikai szempontból is óriási hiba lenne. Az ő érdeke nem az, hogy bólogasson egy rezidens találgatásához(ahogy szerinted volt), hanem, hogy megtartsa a hírnevét(nem a szülők körében, hanem szakmai körben), aminek alapfeltétele a helyes diagnózis felállítása.

- Szerinted a gyereked minden problémáját autisták okozták, egyébként semmi gond nincs vele. Ehhez képest a leírás alapján semmilyen közegbe nem tudott beilleszkedni, függetlenül attól, hogy voltak-e autisták vagy sem.