Autista tünetek,mit tehetek én?

12-nek teljesen igaza van.

A saját frusztrációját dolgozza fel egyedül, fogadjon meg pár indulatkezelési praktikát abból, amit tanul.

És a fejlesztéses játékok nem ártanak addig sem, amíg nincs diagnózis. Nem a diagnózistól függ a fejlesztés, felmérik a gyereket, mert nincs két egyforma auti, és ahhoz igazítják. Ezt már most is lehet. Amelyik területen gyengébb, arra keresni szakembert és otthoni játékokat, ingereket, új dolgokat behozni is érdemes. A diagnózis a szülő és az állam számára hasznos, a gyereken nem segít. A szülő megnyugszik, mert nem lesz bizonytalanságban, megerősítést kap, hogy a gyereke tényleg más és jól látta, az állam meg nyilvántartja.

Fejleszteni már most is lehet, de olyanhoz vidd, aki emberileg szimpatikus. És nem mindenki bánik egyformán felnőttekkel és gyerekekkel. Mi voltunk Prekop Csillánál, ő felnőttel annyira nem szimpatizál, de nagyon tetszett, ahogy viselkedett a gyerekemmel, és eszméletlen okos volt. Ugyanakkor járt a gyerekem több auti fejlesztőhöz, sőt ilyen helyen tanító gypnél, aki velem nagyon rendes volt, de elvittem onnan a gyerekem, mert vagy lelketlen gép volt vele, vagy leereszkedő.

Nem mindenki termett a szakmájára és aki jó valamiben, nem jelenti azt, hogy másban is az. A hármas lehet jó szakember, de emberileg nincs rendben.

Semmi baja nincs a gyereknek - legalábbis amiket leírtál, az mind megvan abszolút átlagos, normális gyerekekkel. Légy nyugodt, bánj vele természetesen, szeretettel, ahogy legjobbnak érzed, ahogy ő is szereti. Még ő nagyon kicsi, minden gyerek másképpen fejlődik, semmivel nincs elmaradva. Jót tesz neki más kicsik társasága (nem bölcsi, csak találkozás), piciknek való közösségi szórakozás, játék, mozgás.

Ha kétségeid támadnak, nem árt, hogy elviszed szakértőhöz megvizsgálni, de én sokkal jobban hinnék az orvosnak, mint a pszichológusnak (aki esetleg csak fizetőképes keresletnek tekint - hiszen bárkit lehet egy kicsit fejlesztgetni, jó esetben nem is árt vele).

Sajnos mára az "autista" bélyeg általánossá vált, fűre-fára rányomják, nem csak amatőr okoskodók, hanem félig-meddig szakemberek is. Az osztályban a bunkó gyerekek már nem cigányozzák, nem lehülyézik egymást, hanem autistázzák! Felnőttek lépten-nyomon minden picit egyéni viselkedésre indoklásként alkalmazzák... Nem kell ennek bedőlni!

Sokféle autista van, de az tényleg betegség, ami hálistennek nem olyan sok gyereknél áll fenn, és csak komoly szakértők tudják megállapítani, ha szükséges.

TSMT egy diplomás szakma, nem humbug. Nem hinni kell benne. Tény, hogy segíthet.

Fejleszteni sohasem lehet túl korán. Csak épp ha nem tudod, hogy mi a baja, akkor elmehetsz rossz irányba vagy legalábis fölösleges dolgokra költöd a pénzt.

Nekünk pl az autista specialista gyógypedagógus megmondta a gyerekünkre, hogy nem autista. De beszédfejlesztés kell neki, járjunk hozzájuk a (kis kezdő) logopédusokhoz. Vagy fél évet basztunk el mire otthagytuk őket a p...ba. Eljutottunk egy nagyon jó TSMT-s-hez, aki szerintem a megyében a legjobb és legismertebb. Sokat használt. Azóta kijártuk magánban is a diagnózist, a gyerek autista. Azóta már eléggé jól látszik. Járunk vele fejlesztésekre ami meglátszik a gyereken.

Ezzel szemben sógoromnál is problémás a gyerek, de nem hajlandó beismerni. Látszik is rajta, a gyerek nem fejlődik semmit, nem is foglalkoznak vele.

Az tény, hogy jól meg kell nézni hova mész a gyerekkel, mert sok helyen lehúznak és nem értenek hozzá.

Azt meg el kell fogadni, hogy a legtöbb orvos, pedagógus nem ért hozzá, de k...ra szeret okoskodni, hogy gebedne meg mind.

Nekünk több orvos is mondta a hülyeségeket.

Elárulom, hogy pszichológus mondhatja ki, hogy autista e a gyerek, senki más. Mindenki más aki felméri a gyereket és diagnózist ad neked, az illegálban tolja. Nálunk a TSMT-s is tapasztalt a témában és kérésre mondta, hogy szerinte érintett a gyerek, de hozzátette mindig, hogy ő nem mondhatja rá, nem az ő dolga.

Az egyik gyerekünk ADHD-s és olyan sokat számítottak a fejlesztések, hogy az óvónő is mondta. Eleinte összetűzések voltak vele, mára már elismeri ő is, hogy mennyit változott a gyerek és teljesen rendben van azóta.

Megjegyzem, hogy elsőnek egészségügyi oldalról kell kezdeni, pl látás és hallás gondok is okozhatnak tüneteket. Nálunk pl a párom szerint az sokat számított, hogy z adhd-s gyereknél helyretették a kancsalságát szemüveggel. (megjegyzem, hogy 3 orvosból 1 vette észre nála)

És még egy az üvöltős TSMT-hez:

Sok TSMT-s szintén idióta. Nem szabad erőltetni a gyereket. A mi gyógypedünk direkt úgy adta a feladatokat, hogy elsőnek csak szokja, és utána jöhetnek az erősebb feladatok. Azt is megmondta, hogy van akinek nem való a TSMT, aki nem működik együtt. A mi gyerekünk is ordított a labdán meg pallón. Enyhített rajta kicsit, hogy egyszerbb legyen, hozzászokott, szó nélkül csinálja már. (másfél éves)