Két tizenéves gyerekem van, egyikük autista. Értelmileg teljesen ép, szociális kapcsolatok tekintetében van jelentősen lemaradva. Mit tennél a helyemben?

A nagyobbik gyerekem ritkán, kb. 1-2 havonta szokott áthívni vendéget, 1-2 barátnőt (mindkét gyerekem lány). Ilyenkor itt szoktak aludni általában a hétvégén. Régebben nem volt ezzel gond, de most nyár óta a kisebbik lányom, aki autista, ezt nagyon rosszul viseli. Ilyenkor egész napra bezárkózik, enni sem jön ki, vécézni is csak ha már nagyon kell neki. Egyébként nem balhézik, nem sajnáltatja magát. Miután elmentek a vendégek, alig várja, egyből kijön a szobájából, látszik, hogy nagyon megkönnyebbül, hogy már nincsenek nálunk idegenek. Ti hogyan oldanátok meg ezt a helyzetet? Úgy lennél vele, hogy ennyi kényelmetlenség belefér egy autista gyerek életébe? Mert ez az ő szempontjából nem is csak egy kis kényelmetlenség, érződik, hogy erősen szorong, amikor itt vannak nálunk. Vagy a nagyobbiktól várnád el, hogy a testvére állapota miatt lemondjon a vendégeskedésről? Az sem megoldás, hogy a kisebbiket elvinni addig amíg vannak nálunk, mert senki rokonunk, ismerősünk sincs, akivel annyira szoros lenne a kapcsolata, hogy szívesen menjen át hozzájuk.