Mihez kezdenétek egy ilyen gyerekkel?

Általános iskolás kislány. Jó tanuló, visszahúzódó típus, oviban is mindig magányosan játszott. Oviban is nagyon sokáig sírt, iskolába is sokáig (hónapokig) sírva ment. Kicsi kora óta rágja a körmét, néha véresre. Körömlakk, rábeszélés hatására sem hagyja abba, vagy ha mégis, felvesz más szokást (lábrázás, szájharapdálás). Mióta iskolás, egy időben úgyszólván minden hétfő reggel hányni kezdett. Mióta kiderült, hogy nincs szervi oka, ugyanúgy megy ilyenkor suliba, azóta ezek a hányós epizódok elmúltak. Jól tanul, de szorong, még egy négyestől is gombóc van a torkában, a hármasnál meg vége a világnak. Rosszabb (nem ötös) jegyeket, fekete pontokat volt, hogy hetekig nem mert bevallani otthon, pedig sosem kapott ezért bántást, büntetést, maximum szóbeli ejnyebejnyét vagy prédikációt. Ugyanakkor sorra nyeri a tanulmányi versenyeket, ezeken sosem szorong, kirázza a kisujjából. Okos, művelt, érdekes észjárású gyerek, a tanárok többnyire szeretik. Az osztálytársaival nem igazán jön ki, kilóg a sorból bejárós vidékiként, suli után eszébe sem jut bandázni, hanem siet haza. Néha beleáll helyzetekbe, megvédi, akit csúfolnak stb. de ezáltal ő is célponttá válik. A félénkségét sokszor harsánysággal kompenzálja, erőnek erejével vicceskedik, ami persze általában csak ront a helyzeten. A tesójával átlag felett rengeteget verekszenek, folyamatosan (közös szoba), ez kb az egyetlen konfliktuskezelési módjuk. Néha olyan dühvel, gyűlölettel gyilkolják egymást, hogy borzasztó, aztán meg tök szépen eljátszanak. Amúgy harmonikus, szerető család, a gyerekek mindennél jobban szeretnek otthon lenni.

Mihez kezdenétek vele? Kellhet egyáltalán bármit "kezdeni" vele?