Hogyan tudhatom meg, hogy jó a kötődés köztem és a fiam között?

Hacsak nem valami mentális probléma, akkor ezt simán lehet kezelni. Már a legelső ilyen alkalommal, határozottan, rengeteg türelemmel le kell állítani. Pld megfogod a kezét, és elmondod nagyon határozott hangon, hogy ezt nem!! Következtesen... Ha kell, százszor.

Az enyém is így kezdte, de nevelni kell. Te vagy a "főnök" és nem ő. Ezt tudnia kell.

Ennyiből senki nem tudja megmondani, hogy mi lehet.

Csinálnak ilyet a hiperaktív gyerekek is, de lehet hogy csak kicsit izgágább, dacosabb a gyerek. Ha nem látsz javulást akkor te is nyugodtabb lennél ha elvinnéd gyermekpszichológushoz. Felvázolod neki a problémát és ő majd megmondja hogy van e valami baja a gyereknek, vagy hogy egyáltalán hogyan kezeld ezeket a helyzeteket. Érdemes lenne időpontot kérni.

Lehet, hogy átsiklottam felette, de nem láttam, hogy mégis hogy kezelitek ezeket a helyzeteket? Mert én inkább attól tartok, hogy nem jól reagáljátok le. És emiatt lett egy ördögi kör belőle, már szinte "szokás", mindenki megszokta hogy ő ezt csinálja, és a felnőtt erre valahogy reagál, egymást provokáljátok, előfordulhat ez is.

Én megpróbálnám kizökkenteni. Nem kell erőszakoskodni, meg mérgelődni vele, inkább lepd meg, hogy nem úgy reagálsz, ahogy megszokta.

Csinálj úgy mint aki sír, ha még nem próbáltad, hogy kicsit meglepődjön. Meg játsszatok szituációkat macikkal, valamivel, hogy mikor valaki bánt valakit, akkor a másiknak fáj, stb. Előbb-utóbb, ha Ti is kedvesen, megértően álltok hozzá, megpróbáljátok megérteni, miért ilyen amilyen, az sokat segíthet. Nem csak tiltani kell, beszélgetni kell.

A sok-sok NEM, NEM, az csak jobban provokálja a gyereket. El kell magyarázni, meg kell mutatni miért nem. Barátságosan, normálisan. Higgadtan. Semlegesen.

Nekem erős migrénjeim szoktak lenni, amitől kb. cselekvésképtelenné válok, csak a csend, félhomály és fekvés segít úgy ahogy. A lányom még járni sem tudott, már tudta hogy nem vagyok jól, olyankor mindig tünemény volt, és azóta is tudja, hogy olyankor nyugalomra vágyok, és próbál segíteni. Olyankor odafigyel, hogy ne idegesítsen :D A gyerekek nem akarnak alapvetően rosszat, valami rossz reakció is kiválthatja ezt a magatartást nála. Én mindenesetre taktikát váltanék. Mert szerintem húz titeket, és inkább azért csinálja. De ha észreveszi, hogy komolyan már belefáradtatok, fel fog hagyni vele. De ne büntetéssel vegye észre, hanem ész érvekkel, normálisan. Ahogy felnőttek sem egymásnak esnek, ha bajuk van egymással (jobb esetben :) )

Remélhetőleg nincs tényleg valami komolyabb baja.