Mi vehet rá egy anyát, hogy elhagyja a gyerekét?

Megcsinálni könnyű a gyereket. A kilenc hónap alatt meg lehet tanulni, hogyan kell kinyitni a babakocsit, hogyan kell jól pelenkázni, lehet kismillió könyvet olvasni a témában a kisgyermekkortól a kamaszkorig, de amikor tényleg eljön az idő, kijött a baba, akkor a fejben lévő elképzelés lehet annyira megbukik, hogy nemcsak bukik az egész, kiderül magáról, hogy neki az egész nem megy. Hogy képtelen szülő lenni, neki ez teher, nem tudja jól csinálni, a baba is nyűgös, és ő ezt nem tudja kezelni, ettől csak rosszabb ez egész, míg végül fogja magát és vigyázzon a másik szülő.

Legalábbis feltételezem, anyám fejében ilyen dolgok játszódhattak le.

Valakinek vagy bejön, vagy nem. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen egy életről van szó, akinek így anyja vagy apja nem lesz, de ha nincs meg benne az anyasághoz/apasághoz kellő ösztön, érzés, a gyerek szempontjából úgy vélem jobb is, ha nincs. Sokkal jobbnak érzem, hogy nem volt anyám, tudva, hogy tőle ennyi a maximum.

Csomó oka lehet. Ha nem is akarta igazán, csak ráveszik, belekényszerítik valahogy. Ha később derül ki a terhesség és muszáj már megtartania (nagyon ritka eset, de előfordult már ilyen a nagyvilágban), ha mentális beteg és olyan tünetekkel jár a betegsége, vagy valaki utált személyre emlékezteti az egyébként teljesen ártatlan gyerek - esetek többségében pont az apára.

Kedves első, igen, nyugodtan beszélhetünk a nőkről is. Semmiben sem vagyunk tisztábbak vagy kímélni valóbbak mint a férfiak. Ez is hozzátartozik az egyenlőséghez.

26/n

Szilvi

Nálunk ez divat volt a családban. A nagymami eldobta a fiát, a fia engem.

Én megszakítom ezt az elátkozott kört, mert szerencsére sosem akartam gyereket.

Nem tudom, kérdezd meg anyámat!

Kilenc éves voltam, mikor elhagyott. Én azóta megkérdeztem, nem adott választ, és talán jobban fáj, hogy bocsánatot sem kért.