Sni-s gyerekek szülei! Ti hogy viselitek a karácsonyt?

Én értem a problémádat.

Nekem hiperke mindkét gyerekem, és nagyon sokszor el vagyok keseredve amiatt, hogy miért nem tudunk normális családként működni.

Fotókat egyébként régen szoktam csinálni, a távoli családnak, barátoknak gőze nincs róla, hogy bármi nem oké nálunk. De már egy ideje nem posztolok, már elég nagyok a gyerekek, és fel vannak rajta háborodva.

Szóval nálunk pl. egy szokványos vasárnapi ebéd úgy szokott kinézni, hogy leül a család, és kb. 2 perc múlva már kirohan a fiam, mert valaki rosszul nézett rá, vagy elmosolyodott, vagy valami ilyesmi történt. Időnként úgy érzem magam, mint egy elmegyógyintézeti ápolónő, aki nagyon megválogatja minden szavát, minden gesztusát, nehogy valakit megbántson, de még így is sokszor kudarcot vallok. Pláne, hogy úgy érzem a négy fős családban egyedül én igyekszem, a két gyerek persze simán odamondogat a másiknak, apa meg még mindig azt hiszi, hogy őket úgy kell nevelni, hogy majd én jól megmondom, hogy ki a főnök.

Szóval én már elhatároztam, hogy olyan munkát vállalok, ahol sokat kell majd utaznom. A legtöbb ilyen gyereket nevelő ismerősöm a munkába menekül. Én is ezt fogom tenni.

De hogy valami pozitívat is írjak, azért nálunk most nem volt olyan vészes a dolog. A konfliktusok 80 % egyébként az iskola miatt szokott kibukni, és most szünet van, szóval egész elviselhető a helyzet.

A fiam pl. imád sütit sütni, már 3 kg-t híztam, mert folyton sütit sütünk, és sajnos azt meg is esszük. Ilyenkor olyan kis angyalka, annyira lelkes tud lenni. Szilveszterre hívtunk vendégeket, neki is átjött a barátja, itt is aludt (vagyis nem aludt, sem ő, sem senki más az egész családban miattuk). De emiatt annyira boldog volt, hogy még takarítani is segített.

Szóval nem írtad még mindig, hogy mi a gond, de tényleg az a titka, szerintem, hogyha normális család akartok lenni, akkor legyenek normális családi programok. Menjetek el együtt sétálni, süssetek sütit, társasozzatok, és akkor látni fogod, hogy tudtok ti család is lenni!

23

Na, tök jó! Neked is kellett a gyerek, raadasul kettő.

Utazgass csak, az iskolaban így mások idegrendszere lesz off a kölykeid miatt.

24-es, köszi szépen a hasznos hozzászólást.

Hát tudod, elég sok adót befizetünk. Ezért cserébe elvárnám mondjuk a normális oktatást, a normális egészségügyet. A gyerekem pont azért lett "sérült", mert ezt nem kaptuk meg. Ha utánanézel a legtöbb adhd-s gyerek azért olyan amilyen, mert a szülést elrontották.

És cserébe szívjon a szülő egy életen át. Ne legyen élete, munkahelye, barátai, dögöljön meg, mert ugye minek akart gyereket, ha erre nem hajlandó. Őszintén gratulálok a hozzáállásodhoz!

Persze az én gyerekem, én akartam. De speciális intézmény nincs. Amikor meg kiírják az integrációt gyógypedagógussal, pedagógiai asszisztenssel, ja, arra nincs pénz. Pszichológus nincs, gyógypedagógus nincs. Oldjak meg mindent magánban, de persze miből, ha óvodába nem járhat, ezért meg nem tudok elmenni dolgozni. És én még örüljek, mert a férjem kitart mellettünk, sok férfi lelép ilyen helyzetben. Egy egyedülálló anya sérült gyerekekkel szerinted hogy oldja meg?! És erre csak annyit tudsz mondani, hogy minek akart gyereket? Sérült gyereket nem akart senki, magadtól is lehetne ennyi eszed, okoska!

Amúgy neked hány speciális igényű gyereked van, ha szabad kérdeznem, hogy ennyire könnyen tudsz ítélkezni?!

#26 Röviden: visszafelé kellene fejlődnie az orvostudománynak a szülészetben. Újra el kellene hinni, hogy a nők képesek világra hozni a gyereküket.

Bővebben: a születésünk körülményeinek vannak hosszútávú következményei. Nem véletlenül kezdődnek pszichológiai, pszichiátriai anamnézisek azzal, hogy a szülés/születés körülményeiről kérdezősködnek. A mesterségesen adagolt oxitocin pl.megnöveli a figyelemzavar kialakulásának a valószínűségét.

Kérdező, itt az ideje, hogy magaddal foglalkozz. Mi anyák amúgy is hajlamosak vagyunk megfeledkezni magunkról, problémás gyerekkel meg aztán végképp háttérbe szorulnak a saját igényeink, szükségleteink. De ez nagyon rossz stratégia. Te mikor voltál utoljára szűrővizsgálatokon? Tudod, labor, rákszűrés, fogászati, szemészeti szűrés... az nem ér, hogy a gyereket vitted. TÉGED mikor vizsgáltak meg utoljára, hogy egészséges vagy-e? mikor voltál utoljára fodrásznál, kozmetikusnál, masszőrnél?

Te jársz pszichológushoz? A traumatikus szülésed már megérne egy terápiát. Úgy érzékelem, hogy elfogytál, elfáradtál, nem tudsz többet adni magadból.

23

Hogy érted, hogy a konfliktusok 80%a az "iskola miatt" szokott kibukni?