Más is érezte már úgy, hogy a gyerekéből tuti egy gonosz, alja ember lesz?

Nos ha pszichológus látta, biztosan elmondta a véleményét, adott nevelési tanácsot..

Innentől miről beszélünk?

Én néha érzek hasonlót, a gyerekem végtelenül önző tud lenni, és ha neki sérelme van, onnantól megszűnik a világ, a saját érdekei mindig a másik elé vannak helyezve, akkor is, ha neki apróság, a másiknak meg súlyosabb.

Pont most beszéltünk róla, hogy szerinte/szerintem melyik házba kerülne a Harry Potterben, és szerintem(és szerinte is, ő mondta előbb) a süveg elgondolkozna a Mardekár és a Griffendél között, végül Griffendéles lenne.

Nagyszájú, balhés, ravasz, furfangos, szeret ugratni másokat, néha úgy érzi mások megérdemlik a verést(annak ellenére, hogy én soha nem ütöttem meg), amit be is vált, jó nagy igazságérzete van, csak nem pont mindig úgy, ahogy kellene, általában maga felé hajlik a mérleg. Ő is rendkívül féltékeny típus, akikre féltékeny, azokat szélsőségesen utálja, pedig rohadtul nincs oka féltékenynek lenni, egy gyerekkel sem foglalkozok annyit, mint vele, se szeretetben, se minőségi programokban, együtt..

Nagyon tud. Pl egy nap elmegyünk az ő kívánságából 4 helyre, és ha nem megyünk az ötödikre közli sírva-dühösen, hogy "velem senki nem foglalkozik, sosincs amit szeretnék".. Na ilyenektől falra tudok mászni. De pl most a Harry Potter a téma, nem szimpatizál Dudleyval, pedig ugyanazt a viselkedésmintát hozza, szülinapjára 200ezer forint értékben kapott dolgokat, és közölte, hogy ez nem is igazi szülinap, mert az aranylánc, meg a lego, meg a különleges étterem, meg a két torta(mert az egyik szép, a másik meg finom), meg éneklés, közös társasok, közös mozizás, kergetőzés a játszóházban, meg ilyesmi, azok nem elegek neki..

Na mindegy. Szóval én úgy érzem, hogyha megfeszülök sem tudom "kiszeretni belőle" a rossz oldalát, de már eljutottam odáig, hogy nem baj, ha nem tökéletes, csak félek, hogy bántani fog másokat, ő lesz majd a bántalmazó fél kapcsolatokban.. persze nem feltétlen fizikailag, hanem érzelmileg-anyagilag.

14#

És sem szeretnélek bántani. De 0 következetesség, a gyereked egy elkényeztetett szörnyike. Ne csodálkozz ha ilyen.

Hagyjátok már ezt a pszichológus dolgot, most nagy divat oda hordani a gyereket, de a világon semmit nem tud csinálni vele.

És igen, sajnos van a gyereknek egy örökölt természete, és nem mindig lehet a neveléssel finomítani rajta. A testvérféltékenységről meg annyit, hogy ez egy teljesen természetes dolog, akárhogy is kezeli a szülő, mindig úgy fogja érezni a gyerek, hogy a testvére miatt neki kevesebb figyelem jutott.

Nekem az a véleményem, hogy olyan, hogy neurotipikus gyerek nincs is. A gyerekeim iskolájában a fiúk 90 %-a képtelen viselkedni, de nagyon durván.

Az enyém adhd-s,vagy autista, nem tudták eldönteni még a szakemberek. De leginkább neveletlennek tűnik. Képtelenség nevelni. Egyszerűen annyira szégyenlem magam a viselkedése miatt, hogy el tudnék süllyedni, de hiába is beszélek, hiába teszek bármit, egyszerűen ő ilyen.

Pl. 13 éves, és rendkívül viccesnek találja ha hangosan böfög. Számtalan beírásunk volt már ebből, én próbáltam szépen elmondani neki, hogy kulturált ember nem viselkedik így. Tőlünk ilyet biztos nem hall. Gyakorlatilag kiröhög. Apja már volt, hogy jól nyakon vágta, az sem használt. De ez csak egy a sok idegesítő dolga közül. Én lassan ott tartok, hogy feladom. Az osztályban már ki van közösítve, de ha próbálom neki elmondani, hogy mit kéne másképp csinálni, ordítva elrohan. Pszichológust hagyjuk, már voltunk 3-nál mind azt mondta, hogy milyen kis cuki gyerek. Rossz volt a tanár, rosszak voltak az osztálytársak, természetesen én is rossz voltam. Nem is értem a koncepciót. Nem az lenne a cél, hogy a gyerek viselkedését megváltoztassuk? Erre inkább csak azt erősítették benne, mindenki más h.ülye csak ő a helikopter. A világon semmi értelme nem volt az egész kezelésnek.