A problémás gyerek a szülei hibája?

Hát aki azt írja hogy csak a szülő,annak írnék pár sort.

3fiam van

A legnagyobb most végezte az elsőt kitűnő bizonyítvánnyal.

A középső talpraesettebb mint a bátyja,és dolgokban még sokkal okosabb is. VISZONT!!! Már az óvodából már szinte kiutálnak minket,mert egyszerűen nem tud viselkedni.Elvileg nem hiperaktív de súrolja azt a határt.

A legkisebb,most lesz 3 éves,de egy cukorfalat,és a korához képest okosnak mondható,bár szerintem elmarad a középső fiam szintjétől.

A legnagyobbal egész éjszaka vajúdtunk,reggel 8-kor császár,és azonnal felsírt.

A középsőnél is ugyanúgy egy éjszakányi vajúdás után reggel császár, de ő nem akart felsírni,a nővérek a talpát csapkodták mire nagy nehezen felsírt.Az orvosok szerint oxigénhiány is fellépett.

A legkisebb már tervezett császár volt,minden probléma nélkül.

Csak arra szeretnélek titeket rávezetni,hogy a gyerek mentalitása a születés sikerességétől nagyon függhet.

Ja és mind a 3-nak ugyanazt a nevelést próbáljuk adni,de mégis hatalmas nagy a különbség.

Aki azt írta hogy csak a szülő tehet róla,annak nagy szerencséje van, mert valószínűleg, szerencsésen szült meg.

A problémát sajnos az is tetézi, hogy pont a középső,és már nem kapja meg azokat a dolgokat,amit a kistesó megkap,de még azokat sem amiket már a nagytesó megkap.

Én mint apa mégis őt érzem legközelebb magamhoz,mert UGYANILYEN VOLTAM ENNYI IDŐSEN.És tudom hogy szenved.

Vicc hogy én is középső fiú voltam,a bátyám és az öcsém közt?

Utolsónak: az én hiperaktívom sem sírt fel, ugyanilyen oxigénhiányra vezették vissza az orvosok először a magatartászavar okát.aztán jött a többi magától, de az OK a születés körülmények.Ezt mondják.

A kicsi azonnal felsírt, problémamentes szülés, ő egy nyugodt gyerek, bár most dacol ezerrel, de mégse közelíti a kezelhetetlensége a nagyét amilyen ekkora korában volt. Pedig ugyanolyan a nevelés.

Érdekes, az én nehezen kezelhető gyerekem is rossz NST-k miatti sürgősségi császárral lett, szintén fenyegető magzati oxigénhiány miatt. A problémamentes testvére pedig gond nélkül született (bár ő is császsárral, de nem vészhelyzetben).

Bár eddig erre nem gondoltam mint lehetséges okra.

Akkor talán sikerült tisztázni,hogy a magatartászavaros gyermek viselkedéséért nem feltétlenül a szülő a hibás. Azért írom így,mert azért arra is van példa hogy igen.

Úgyhogy kedves szülőtársak,ha egy ilyen gyermeket lát, nem kell egyből a szülőket hibáztatni,hanem örüljön, hogy maguknak szerencséjük volt a szülőszobán.

És még egy dolog, mivel kórházban történt,azonnal tudtak segíteni, de ha ez otthon történik,(mint ahogy most kezdik divattá tenni a szülőházat,vagy az otthon szülést)akkor ez a probléma még súlyosabb a gyermekre is, és az anyukára nézve is lehetnek gondok.

"Én is tanuja voltam egynek. Orvosnál voltam, és volt ott egy 5-6 év körüli gyerek. Várni kellett, a gyerek meg odament a rendelőhöz, és bekopogott (miután rohangált a váróban). "

Na-na :-) !!! TE rólunk írsz,a kisfiam kb ennyi idős és ő is ezt szokta az orvosi rendelőben,hiába mondom,hogy nem szabad,egyébként figyelemzavaros hiperaktív,úgyhogy ha az az anyuka akinek a kisfia ezt tette arra hivatkozott,hogy a gyerek hiperaktív ,akkor nagyonis hihető.

Megfeszülhetsz egy ilyen gyerekkel,nyugodttá ,nagyon szófogadóvá nem tudod átnevelni,a legfontosabb dolgok betartatása cél,hogy ne legyen veszélyes magára,másokra,alapvető tiszteletet legalább megadja.

Bizony egy hiperaktív gyerek próbálkozni fog kopogni a rendelőben,elhozhatod az ajtótól 100x,rászólhatsz,megverheted,hamég egy kistesó is van éppen veletek akkor meg aztán nagyon nehéz.Ha bemész akkor az én hiperaktívom még a fiókokat is nyitogatná,persze nem hagyom neki,a doktornő tudja az állapotunkat ,moslyog csak rajta én meg pironkodom és próbálkozom fegyelmezni,néha rászól ő is,hogy rajzoljon addig amíg anyával ő beszél,de a gyerek képtelen nyugodtan állni,hanem mint a mérgezett egér,pszichológus nekem azt javasolta,hogy semmiképpen nem szabad az ingerkeresésért,túlmozgásosság miatt dúrván bűntetni a figyelemzavaros gyereket,hanem segíteni kell elvonni a figyelmét,lehetőséget kell adni az önfeledt,szabad mozgásra nekik.

Sosem fegyelmezem dúrva módszerekkel,mert szép lassan haladunk azért ahogy egyre nagyobb lesz javúl,ha dúrván fegyelmezném mint ahogy itt ti írtátok,akkor leveszi a mintát,hogy ha valamiért ideges akkor lehet verekedni,ők amúgy is nehezen kezelik az indulataikat,idegileg nagyon sérülékenyek,türelmetlenek,nyugtalanok,könnyen felzaklattják magukat,könnyen kétségbeesnbek,megijednek.Sokszor arra hivatkoznak,hogy ők nem akartak rosszak lenni és tényleg nem akarnak ők,csak az impulzusaik irányítják őket ,sokkal inkább mint egy átlagos embert,nincsen nekik megfelelő önkontrolluk segíteni kell nekik ebben,nem verni,nem pofozni!!!

Határozottságra,következetességre van szükségük,de nem pofonokra,elég bűntetés az nekik,ha nem mehetnek ki kerékpározni...

És ugye a legrosszabb, hogy egy idegen számára ha meglát mivel nem lehet eldönteni, most tényleg neveletlen rossz gyerek vagy hiperaktívról van szó, a másik anyuka símán elítél, hisz egyből az jut eszébe, hogy bizony vannak hiperaktívok, de közel se annyi, mint amennyire mondják, és hogy ez biztos nem az hanem csak egy neveletlen kölyök.

És volt egy másik felháborító kérdés, amire nem válaszoltam, valahogy így szólt, hogy miért nem szeretik az anyukák a gyereküket, ezt abból vonta le a kérdező, hogy folyton leszidta, rászólt...erről ennyit.

Mindenki egy kiragadott pillanatból ítél és ez szomorú. Aki nem neveli a gyereket vessen magára, remélem a fejére is fog nőni, de aki vért izzad és mégsem látszik a kívülálló számára azonnal elítélő tekinteteket kap, annak azt mondom, örüljön, hogy neki nem így sikerült. De még a következő gyereknél bármi lehet. Ne legyen kívánom, de azért maradjon ez a fejében, hisz bárkivel megtörténhet és az embert hamar utoléri a sorsa.

Idővel egy hiperaktív gyermek szülőjének,pláne ha tudja az állapot lényegét,mert diagnosztizálták,meg kell tanulnia nem folyton a külvilág reakciójával foglalkozni,úgyis igyekszik mindent elkövetni a javulás érdekében,éppen elég a nyomás így is.

Amíg csak rohangál,meg a rendelőbe akar benyitogatni a hiperaktív gyerek,a szülő figyelmeztesse rá,hogy nem szabad,figyelmeztesse többször nyugodt hangnemben,határozottan vonja el onnan ,próbálja lekötni valamivel,az igazi baj akkor lenne egy hiperaktívval,ha az anyukája lábszárát rugdosná,mert anyu is ezt szokta vele,mert nem bír vele és tehetetlen,mert semmi sem használ...anyu nem rugdoshatja,nem pofozhatja,mert a gyerek aki amúgy sem tud könnyen beilleszkedni a közösségbe a különlegessége miatt,mert a többiek nem tudnak gyakran mit kezdeni vele ha még durván verekszik is akkor méginkább elszeparálódik majd a többiektől.

Fontos a higgadt példamutatás egy hiperaktív kisgyermek felé.

:-D

Valószínű nem sokat tud az első válaszoló erről az állapotról.

Ha valóban rólunk írt,akkor nekünk papírunk van róla.

De valószínű csak egy sorstársunkról írt,valószínű minden hiperaktív gyermek felpörög egy orvosi váróban,más valakinek izzad a tenyere,tördeli a kezét az orvosi rendelőben,a hiperaktív gyermek pedig felpörög a szokatlan és talán számára félelmetes helyzetben,nem tudja megfogalmazni miért sokkal inkább mozgékony,miért nyitogat be a rendelőbe,ők keresik az ingereket,a túlfegyelmezéssel (percenként mindent tíltva megvadulnak) csakis figyelemeltereléssel lehet próbálkozni.

Gyakran érzem azt,hogy most mit csináljak a hiperaktív gyermekemmel,igyekszem folyamatosan figyelni rá,hogy miként tudunk a legkonfliktusmentesebben együttműködni