Szüleivel tiszteletlen, agresszív kamasz kezelése- hogyan?
13 éves lány, tele elfojtással. Iskolában zárkózott, de sok a felé irányuló agresszió- ezt hozza haza. Ezt értem is. Egyedül nevelem, nem tudok megadni neki mindent, lehet, hogy ezért is fordul ellenem, vagy rivalizál... mindenesetre rendszeresen belém mar, karomba, arcomba, megrúg és ocsmányul beszél. Az okosok azt mondják, hogy persze, hogy én kapom,mert velem tét nélkül megteheti, akkor is szeretem. Mindig is megengedő voltam, érte élek, valóban lehet ez is egy következmény, de ezt visszacsinálni már nem lehet. Azért az a kérdés, hogy mit lehet tenni ellene? Kértem, parancsoltam, hogy viselkedjen, de csak kiröhög. Élvezi ha megalázhat, főleg nyilvánosan.
Az iskolában megtanítják őket, hogy még egy fülest se kaphatnak, mert a szülő nem verheti a gyereket, de ő verheti??! Ezt nem tanítják? Mert más szülőktől is hallottam, nem akartam elhinni és biztos voltam benne, hogy ez velünk nem történhet meg. Szóval úgy tűnik, elég általános ez a dolog, csak erről nem beszélnek. Vagy lehet menni pszichológushoz, aki meg rögtön előfeltételezésekkel él, hogy biztos agressziót lát...
Tehát a kérdés, hogy mit lehet tenni amikor már ilyen rosszul áll a helyzet?
Nem akarom vele elrontani a kapcsolatot, de tovább nem tűrhetem.
Amikor elsonek megrugott/megutott akkor kellett volna ugy szajbavagni hogy osszeesik.
Ehhez kepest te a kedvet keresed. Sose fog tisztelni. Mar keso
szóval a gyereket a fő tartózkodási helyén (iskola) folyamatosan bántják, barátai nincsenek, utcára sem megy, agresszív, dührohamok, ingadozik, vannak jó és rossz időszakai, nem ijesztgetni akarlak, de ugyanezeket hozom egy mániás depresszióval, és a kiscsaj egyetlen "segítője" egy iskolapszichológus, akik egyrészt ritkán állnak a helyzet magaslatán magyarországon, másrészt a lányodnak nem szimpatikus és egyáltalán nem működik együtt.
arra nem gondoltál még esetleg, hogy nem oda kéne dobni az első jöttmentnek, hanem minőségi segítséget találni a számára?
17es, a kiscsaj most került új közösségbe, korábban rommáktól lett kiemelve az osztályból, napokkal ezelőtt kezdett új suliban online, illetve most önti el a hormonbomba, kezdődő változások.. Felnőttként ez a viselkedés mániás depresszió, kamaszként meg kamasz.
Én se mentem ki 4 napja az utcára, hanem bent vagyok a gyerekkel, illetve nekem is vannak jobb, meg rosszabb napjaim. Nyilván a könnyebb napok jobbak, a barátaim meg megkoptak, mióta kinyitom a szájam, ha valami nem tetszik, nem hagyom, hogy lehúzzanak pénzzel, vagy megalázó helyzetbe hozzanak és én is ordítok, ha kiakaszt a gyerekem. Szívesen meg is ütném, ha épp tehetetlen és ideges vagyok, de nem teszem, utána magammal kellene elszámolnom..
Szerintem nehéz neki, segíteni kell. Kellene egy állandó közösség, nem muszáj, hogy a suli legyen, hanem valami rajztanfolyam, sport, nyelvsuli, hogy ne mindig kiszakadjon, meg újrakezdjen, kell a fix dolog, amire támaszkodhat..
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!