Miért vittétek pszichológushoz/pszichiáterhez a gyereked? Használt?

Felmerült az autizmus,úgy néz ki szerencsére nem az ,hanem csak kis konok a végtelenségig .

Késett a beszéd.

Most 5 éves behozta

A lányom 13 évesen lefogyott. Anorexiás és bulimiás lett. Nekem apaként 1 év kellett mire észrevegyem (a feleségem rögtön észrevette), hogy lefogyott a lányom. 44 kilóról 33 kilóra. Így felkerestük az orvosokat és a pszichátert. A negyedik pszichiátert tudta elfogadni a lányom. 4 éven át jártunk hozzá heti rendszerességgel.

Tizedikes korára gyógyult meg szerintem. Lett egy pasija és nyolcadikban iskolát váltott (egy nyolcévfolyamos gimiben járta ki a 5-8 osztályt, aztán átment egy elitgimnáziumba). Jelenleg 21 éves egyetemista. Magával szemben még mindig maximalista (5.0-ás átlag az egyetemen). De legalább már újra 44 kiló és nem hánytatja magát.

A mentális problémák megoldása évek alatt sikerül. A gyerekemnek használt a pszichiáter. De nem kívánom senkinek sem szülőként ezt a négy évet.

Autista gyerekemet próbáltam több pszichológushoz is elvinni. De mind kirakta.

Magas IQ-jú Asperger szindrómás kislány. Normál iskolában kitűnő tanuló.

De vannak elég súlyos problémák vele.

Engem vittek anno általánosban mert csendes sarokbanülő voltam.

A pszichologus sz rt se ért. Mivel ott se szolaltam meg. Meg olyan baromságokat kerdezett melyik álmomra emlekszem utoljára de nyilvánvaloan nem is erdekelte mikor meséltem.

Semmit nem tudott velem kezdeni anya nem is vitt tobbet.

Hanem en felnove jottem rá hogy anya speciel minket terrorban verve nevelt fel es valojaban tele voltam félelemmel gatlással már bölcsisen is. Kuka voltam egyszeruen.

Meg suliban is mikor mondták hogy óran nem lehet megszolalni se. Szinte rettegtem is nehogy véletlen köhögjek is. Az iskolai elso napok is már elvoltak cseszve igy.

Ja meg mashol is voltam ott tesztek voltak. Rajzolj egy fát anyát meg ilyenek.

Es kerdezte melyik szülőt szeretem jobban. Háboritott a kerdes mondtam mindkettot egyformán. Es mégis kierőszakolta hogy marpedig csináljak sorrendet aztan tesomat is belevette..

Vagy bábukbol tegyek ki egy képet tenger szarazfold emberek állatok. Aztan kerdezi en melyik vagyok. Mondtam neki magamat nem tettem bele.

Erre azt is kierőszakolta hogy de akkoris mondjam valamelyikre melyik lehetek en!

Aztan jatekos tesztek voltak azthittem játszunk. De ahogy láttam a mogirva fejét rajöttem hogy ez neki munka.

Ezek mind iskola gyermek meg korhazi meg ilyen pszichologusok.

Vegyes tapasztalataim vannak.

Arra készülj, hogy ha elviszed a gyereket gyermekpszichológushoz, azzal a lendülettel bekerültök a gyermekvédelem látóterébe. Nem tudom milyen jellegű a probléma, de én azt tapasztalom, hogy nagyon sok pszichológiai probléma (szorongás, depresszió, koncentrációzavar, tanulási nehézségek) nagyon jól kezelhető rengeteg szabadban töltött idővel, szabadban történő játékkal.

En a kollegak tapasztalait latom csak. senkinek nem segitett. Akinek egy szulo nem.tud segiteni, annak egy idegen hogy tudna beszelgetessel. Utolsoval ertrk egyet. Sok kozos elmeny program,nevetes, utazas, tengerpart ,lovas kutyas allatos program kint, min.kepernyo. szarnyakat kapnak a gyerekek,dehat ez mind money...

Egy kollegamnal semmit nem hasznalt, ugyanugy nem lettek baratai a kisfiunak. A masiknal is ez volt a baj,h a kislany fura,kiszurja a tobbi es nem baratkoznak vele. Sok eszu pszichologus mit csinalt? 3 as csoportterapia, ahol szinten a masik ketto kikozositette. Inkabb nem mondok semmit. Nekem ez mai napig kicsit altudomany.

Akikhez a gyereket vittem, majdnem mind béna volt(viselkedésproblémák), az csak annyiban hatott, hogy megtudtam, hogy mindenki idióta, ha szubjektívan kell valamit megítélni, jól össze is tört a gyógypedagógiába, pszichiátriába vetett hitem(pszichológusok bölcsészek, sok ismerős van, eddig is tudtam, hogy szrra sem jó a legtöbb, a legtöbb fura alak odament, pedig kifejezetten rosszak voltak emberi kapcsolatokban:). Voltunk egy klinikai szakpszichológusnál, idős nő, na azt az embert nem szabadna gyerekek közelébe engedni.. mivel sokaknál kellett mesélni, mindenkinél meséltem az előzőekről, és mind szidták egymás módszereit, elképesztő az egész. Szubjektív dolgoknál sosem lesznek közös véleményen..

Én voltam olyan magánpszichiáternél, aki terápiában hisz. Segített, de csak apró dolgokban. Én át is éreztem, értettem utólag, hogy segített. Fontos lett az életemben, adtam a véleményére, úgy éreztem elfogad és nem bánt, bármit mondhatok neki. Mondtam is. Segített abban, hogy magabiztosabb lettem, mert megerősített abban, amit gondoltam, hogy nem én vagyok a hülye(pl ügyintézésnél késtem papírral, és teljesen be voltam szrva a hülye bürökratikus folyamatoktól, mindenki lekezelő volt velem és számonkérő). Már sokkal magabiztosabb vagyok ügyintézésnél és sokkal jobban megy, kiállok magamért, nem veszem magamra. Alapvetően tudtam, amit mondott, csak.. kellett valaki, aki támogat. Erre rohadt jó volt, kicsit olyan volt, mint egy jó anyának kellett volna lennie, aki azt mondta, hogy nincs semmi baj, kikérheted magadnak, hogyan viselkednek veled és jogod van hibázni, az ő feladata a tájékoztatás, nem tartozol neki semmivel, hibázhatsz, de amíg nem tudod, nem is hiba. Az ügyintéző segíteni van ott, és rosszul csinálja, ha bunkózik. Nagyon jólesett hallanom, de ki kellett építenünk egy kapcsolatot, mire hitelt adtam a szavának.. anoniman kicsit jó, ugyanez, de terápián sokkal jobb. Személyes, valaki olyantól, akinek sokat számít a szava, és úgy érzed teljesen érti a problémádat.

Szóval szerintem szorongáson rohadt sokat tud segíteni, egy barát azt mondja, "mi van, hülye vagy? mit érdekel mit mond egy hlye pcsa?" Anyám meg "miért nem néztél utána, még jó hogy mérges, hogy késhetted le a határidőt" de a terapeuta nem ilyen.. tényleg olyan, amilyet a szüleitől várna az ember, hogy segíti.

Egyébként semmi másra nem jók, és bizonyos területen tudnak olyat is mondani, ami marhaság, nálunk pl itt szakadt meg, mikor hibázós, tévedő embernek kezdtem látni és már nem nagyon érdekelt, mit mond. Előtte is kétkedve mentem, de lazán átalakította a kapcsolatot bizalmivá, hogy felnéztem rá, csak fenntartani nem tudta. Éreztem, hogyan terel és mű volt és tévedett is és széttört a kép.. De szerintem a mi helyzetünk különleges volt, a legtöbb embert simán vezetné sokáig.

Nem kerülnek be amúgy magánpszichológus miatt gyermekvédelemhez. Ha prevenciós központban kérelmezed, vagy családsegítőnél, vagy tb alapon, akkor igen, egyébként senkit sem érdekel.