Hogyan kezelitek a hisztit?

Igyekszem megnyugtatni, átölelni.

Abból indulok ki, hogy a gyerek nem érzi jól magát a bőrében, azért hisztizik.

Még mielőtt a nagyokosok belém kötnek: a szeretetteljes ölelés NEM azt jelenti, hogy megkapja, amiért hisztizik!

Egy kétévest semmiképp se büntetnék. Amúgy se vagyok a büntetéssel nevelés híve, de ezzel ismét abszolút kisebbségben vagyok a gyakorin.

A szupernagyiban elég gyakran használják a büntiszékes módszert. Viszont látni kell néhàny részt az újabb évadokból, ahol a szülők nem jól használják, két évesnél nem tudom, hogy működik-e már.

A módszer lényege, hogy elmondod a gyereknek, hogy miért került büntetésbe. Mindig annyi perc, mint az életkora, ês utàna ott kell ülnie. A figyelmedet vonod meg tőle, amíg le nem jár a büntetés. Ha feláll, visszarakod de azt is úgy, hogy nem beszélsz hozzá, nem dühöngsz, nem kezded el kergetni, a lényeg, hogy nem figyelsz rá. Az első néhány alkalom elég szörnyű, de aztán gyorsan megszokják.

*Javasolták már a vízzel lespriccelést is de miután egyszer kipróbáltam, nem akarom többször...

Ez most gyerek vagy kutya🤣🤣🤣

Nálunk az ölelgetős módszer olaj volt a tűzre. Nem is engedte, képtelenség volt megfogni. Ez minden gyereknél egy egészséges és természetes folyamat, túl kell élni valahogy, viszont tudatni kell velük, hogy lehet önálló akaratuk, de nem mindig. És főként, hogy hisztivel nem érhetnek el mindent.

Ha otthon tör rá a hiszti, mondom neki, hogy anya erre nem kíváncsi és odébb megyek. Általában 1-2 perc és rájön hogy nincs közönsége, abbahagyja és jön utánnam. Máskor leteszem a szőnyegre, ott tombolja ki magát. Már elég kérdezni ha hisztizik: na megyünk a szőnyegre?

Ha máshol vagyunk pl. bolt, játszótér akkor fogom és kiviszem, de közben mondom neki, hogy kimegyünk, mert kiabálsz. Ha végeztél, akkor visszamehetünk.

Mindig szembesítem a gyereket a viselkedésével és hogy következményei vannak.

Amikor látom, hogy kezd megnyugodni, mindig rámosolygok, odahívom, elterelem a figyelmét.

Próbálkoznak, gyerekek de nagyon következetesnek kell lenni, mert így fogják megtanulni, hogy mikor van az, amikor a nem tényleg nem.

Hat otthon bezavarom a szobajaban h lenyugodjon majd megbeszeljuk utana

Mashol raszolok h eleg es igy nem lehet viselkedni. Menjunk ki es megbeszeljuk

Amugy erdekes h egyik gyerekem sem volt hisztis. Par esettol leszamitva a dackorszak kimondottan nyugis volt.

Lehet azert mert elore megbeszeltunk mindent es emberszamba veszem a gyereket es dontesi jogot adok neki a valasztasokban. (Eletkoranak megfeleloen)

Én a kizökkentés híve vagyok és ez nálunk működik. Amikor hisztizik, akkor felajánlok valamit, amit szívesen csinál. Pl. Gyere menjünk nézzük meg a cicákat. Vagy legutóbb a plázában nem akart kiszállni a kisvomatból, akkor mondtuk neki, hogy megnyomhatja a gombot a liftben stb.

Mondjuk nálunk olyan nagyon durva hisztik nincsenek. Nem szokott a földön fetrengeni vagy ilyesmi.

Ölelgethetném napestig az épp tomboló gyereket, nálunk ez nem volt opció. 5. válaszoló remekül összefoglalta. Ha az utcán, boltban akárhol kezd bele a hisztibe én is elviszem onnan/kiviszem és semmiféleképpen nem kapja meg amiért hisztizik.

Higgadtnak kell maradni (amennyire lehet) és mindig elmondani a gyereknek mi az oka annak hogy haza kell mennünk, el kell hagynunk az adott helyiséget, játszóteret. Nem tudom ez büntetésnek számít-e, de ha igen akkor én így büntetem.

Még a hiszti kitörése előtt figyelmeztetve van. Amikor lecsengett akkor már oda tudok menni, megnyugtatni, korához illően megbeszélni mi volt a probléma.

Okosak a gyerekek megértik. A szülő dolga betartatni a határokat, meddig mehetnek el.