Másnak is szokott ilyen hisztit levágni a gyereke? Ti hogyan kezelitek?
16 hónaposan tanult meg járni, addig semmi gond nem volt vele. Most hó végén lesz 18 hónapos.
Mostanában olyanokat csinál, hogy ha nem arra megyünk amerre ő szeretné, akkor elkezd torka szakadtából üvőlteni, s se szép szó se az, ha határozottabban rászólunk, nem használ neki. Van h nagyon picikét apa ráütött a kezére, de olyan volt, mintha simogatná, de akkor lepittyeszti a száját, s még jobban, s mellette keservesen sír.
Mit lehet ilyenkor tenni? Ja, s olyan szinten megfeszíti magát, hogy ha felvesszük ölbe, félek, hogy elejtem, mert közben rúgkapál, stb. Van hogy üt is minket. Ha letesszük, s nem engedjük arra, amerre ő akar menni, akkor megfeszíti magát, s félünk, hogy beveri a fejét a betonba. Mellette csapkod, üvölt, s nagyon sír, patakokban csorognak a könnyei
Ma pl ismerkedésen voltunk a bölcsibe, s annyira nem akart hazajönni, hogy mikor kijöttünk, vissza akart menni, s amiért nem mentem vissza vele, majdnem hanyatt vágta magát, s közben keservesen sírt. Úgy kellett elkapnom, be ne verje a feét. Babakocsiba nem tudtam betenni, mert megfeszíti magát, s mire az egyik ővet felteszem a karjára, addigra lecsúszik úgy h közben feszíti magát.
Ölbe felvettem, megfeszítette magát, nyomja el magát tőlem, csapkod, ordít, mint akit ölnek. Oda jött hozzám egy idős néni, s próbált segíteni, de még így is nehezen tudtam elindulni vele, úgy kellett felhívnom a férjem, hogy jöjjön elénk. Lassan már félek vele elindulni otthonról. Viszont néha meg olyan jó gyerek. Pl. egyszer fordult igaz elő, de pár napja meg mellettem úgy elsétált, s ha rászóltam arra nem megyünk, nem is ment. jött szépen mellettem
Ti az ilyen hiszti kitöréseket hogyan kezelitek?
Én leguggolok mellé, és halkan próbálom elmondani neki, hogy miért nem jó, amit csinál.
Ha nem hagyja abba, akkor arrébb megyek 1-2 lépést, és rá sem nézek (azért persze figyelem, nehogy elmenjen valamerre), és megvárom, hogy befejezze. Apukám 2 háznyira lakik tőlünk, múltkor 15 perc volt megtenni az utat, mart a lányom megsértődött azon, hogy nem veszem fel. Üvöltött kb. 3 percet,jött 1-2 métert, aztán újra kezdte. Mondta is apukám, hogy ő ilyennek még sosem látta a kicsit. Hát, pedig újabban előfordul sajnos.
Hisztiről, dackorszakról szerintem neten elég sok cikket találsz, ha rákeresel - minden gyerek-szülő párosnak úgyis más válik be.
Jó az is, amit írt az első, mert az a lényege, hogy a gyerek megtanulja, nem ér el semmit vele, tehát nem nagyobb figyelmet kap, hanem kevesebbet. Vagyis ha hisztizik, nem figyelsz rá és ne lássa, hogy kihozott a sodrodból. Van, aki úgy is csinál ilyenkor, mintha otthagyná...
Aztán van, aki arra esküszik, hogy hirtelen el kell terelni a figyelmét. Ez lehet (azt hiszem Ranschburg Jenő írta) a "Hova lett ...?" játék, amikor úgy csinálsz, mintha nem találnád, nem látnád a gyereket, amíg abba nem hagyja. Ha újra kezdi, megint "eltűnik".
Csak olvastam, de van még a drasztikusabb kis vízzel arcon-locsolás is, ha végképp elszállt a gyerek agya.
Nálunk (2 éves fiú) az válik be egyelőre, ha leguggolok mellé, nagyon-nagyon erősen átölelem és ha végre a szemembe néz, (többször) kimondom a problémáját: "Most dühös/fáradt/szomorú vagy." Na meg várható hisztihelyzet előtt figyelmeztetem ezerszer, hogy pl. "Hintázás után megyünk haza." Babakocsi nélkül meg egyelőre 5 percnél távolabb nem megyek és mindig visszük a rongyiját meg vizet (valamiért a vízivás is nyugtatja).
Nálunk is volt ilyen:)
Nem akart arra menni amerre kellett volna.
A babakocsiba én is úgy tudtam csak berakni, volt hogy barátnőm fogta le, és akkor is csak alig bírtuk bekötni, ugyan így megfeszítette magát, le csúszott, sírt rítt.
Magyaráztam neki nem arra lakunk, nem arra van a bolt, megfogtam ölben, vagy a hónom alá kaptam, és haza vittem, de tényleg annyi erő van egy ilyen pici gyerekben, nem bír vele az ember!
Vagy mint előttem írták, megvártam míg befejezi a hisztit ha ráértünk, vagy arra mentünk amerre akart, csak kerülő úttal vezettem haza.
Kinőtte egy idő után ezt a fajta megfeszített magát ha be akarom ültetni a babakocsiba, és ellenkező irányba megy!
De emlékszem 12-13 éves lehettem, mikor uncsitesóm volt 1,5 éves, vigyáztam rá, és elindultunk sétálni, mikor vissza akartam fordítani, menjünk haza, nem akart, mint aki tudja, az a hazafelé vezető út, és nem akar haza menni!
Na lányom ugyan ez volt!
Most már uncsitesóm 18 éves, nyoma sincs annak a hisztinek:) lányom is 3,5 éves, de kb. Fél éve van az hogy szépen kézen fogva sétál, ha előre megy, szólok neki álljon meg, megáll, megvár, nem szalad el.
ez minden gyereknél így van, hogy először nem akarja megérteni, hogy a szülő dönti el, merre kell menni.
Nálunk 2 napig volt fapofa és rángatás a nagyobbik fiammal, de a kicsinél semmi sem használt, amint láttam, hogy kezd kitörni a hiszti, ment a babakocsiba. Harc volt, mert bekötve is dobálta ott magát, majdnem felborult a kocsi. Meg kell várni, míg lenyugszik, hiába beszélsz neki, ordít, nem hallja. Próbáltam, hogy mindig ugyanazon az útvonalon sétálunk, az bejött neki, de a kezemet most is csak az úttesten fogja meg. Az is nehéz ügy volt, mire megfogta. Légy kitartó és határozott. Most már nem csak a megszokott úton tud menni, de pl. nem lehet kézen fogva menni vele, a vállát fogom meg és úgy terelgetem. Kb. fél évbe telt, mire idejutottunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!