Hogyan fogadja a kistesót?

Mindig is mondtam, hogy a nők legnagyobb ellensége a többi nő. Vissza lehetne azért fogni ezt a megmondóstílust. Igen, a kérdező szarul csinálta, pont ezért kérdezte, meg hogy - idézem - "Hogyan csináljam?"

Tényleg nem lehetett volna normális hangnemben leírni a véleményeket, nem úgy mint egy sértődött hisztis pna? Hát most én gratulálok.

Jegeld kis időre a cici témát, ne beszélj róla. Aztán mondd neki, hogy begyulladt, fáj, már nem tud több tejet adni. De kaphat helyette valami mást, amit szeret (fogmosás előtt), aztán elalvás előtt össze lehet bújni, beszélgetni egy kicsit. Légy következetes, innentől kezdve a nem az nem. 3 évesen már nincs szüksége anyatejre, ő már "nagylány". Pár nap, hét, és már nem fog neki hiányozni. (Barátnőm így szoktatta le a kislányát.)

A cipeléssel kapcsolatosan: ugyanez a szöveg, neked fáj a derekad, nem bírod el, ő pedig már nagylány, tud járni: Ha mentek valahova, vigyetek rollert, futóbiciklit. Ha csak odabújni szeretne, ülj le és öleld meg, vagy az öledbe is ülhet. (Én pont így csináltam, nálunk 2 év a korkülönbség.)

A babáról pedig mostantól fontold meg, miket mondasz. Csak reális dolgokat, és a hátrányokról egyelőre ne beszélj. Mutass neki képeket babakorából, ő is milyen picike volt, miket csináltál vele (ne legyen benne szoptatós kép, ezt a témát egyelőre inkább kerüld). Ha van neki olyan babája, amin meg lehet mutatni, mutasd meg neki, babázzatok. Beszélj a jövőről, hogy ha megnő, tudnak majd együtt játszani.

Ha van még elég idő a szülésig, még lehet javítani a kialakult helyzeten.

Még az jutott eszembe, hogy ne kelts benne hamis illúziókat sem a babáról. Nem fog tudni rögtön játszani vele, meg megetetni bébiétellel, ahogy megszületik. Nehogy akkor érje nagy csalódás, amikor hazaviszitek a babát, és látja, hogy folyton csak eszik-alszik-sír.

#14

Tényleg megy a mumshame. Az itt nagyon menő a GYIK-on.

Nekem 2 adhd-s gyerekem van, a gyereknevelés minden terén szívok, elhiheted.

A lányom 20 hónapos volt, amikor szültem a tesót, ő is nagyon cicis volt, de kb. 5 hónapos terhes voltam, amikor rájöttem, hogy már nem szív. Csak lóg rajta, megnyugtatásnak kell. Van még tejed egyáltalán? Tényleg szopik? Szerintem már nem. Ahogy valaki előttem már írta, alakíts ki neki valami esti rutint, ahogy meg tud nyugodni cici nélkül. Nálunk az volt, hogy láttam, hogy nem szopik, kapott cumisüvegben tápszert. Érdekes módon azonnal elfogadta, pedig előtte többször próbáltam. Úgyhogy áttértünk arra, hogy ölbe vettem, cumisüvegben tápszer, kicsit dajkáltam, és letettem. Soha többet nem kérte a cicit.

A fiam nehezebb ügy volt, őt 2 évesen szoktattam le, nem jött a tesó, de már nála is észrevettem, hogy semmi tejem nincs. Ő nagyon-nagyon tud ragaszkodni a megszokott dolgokhoz, az adhd velejárója. Szó szerint több órás hiszti volt, ha nem kapta meg a cicit. Úgyhogy nálunk az vált be, hogy a férjem altatta. Tőle nem kérte, tudta, hogy neki nincs. Nálunk a legnehezebb az az ebéd utáni alvás volt, mivel akkor apa nem volt itthon, tehát nem tudott leváltani. Akárhogy próbáltam egyszerűen nem fogadta el, hogy nincs, bármit próbáltam, semmi nem volt jó. Hetekig minden ebéd után több órás balhé volt. Miközben a másik gyerek is ott zokogott mellettem, hogy miért sír a tesó. Szóval engedtem neki.

Nálunk az jött be, hogy ki kell rángatni a megszokott napi rutinjából. Elmentünk nyaralni. Más volt a napunk, ebéd után nem is akart aludni, egyszerűen elfelejtette a cicit, amikor 1 hét után hazajöttünk, akkor meg már nem kérte.

A tesó kérdés nehéz ügy, a lányom azért kisebb volt, amikor jött, de úgy láttam, hogy nem örül neki, hogy tesó lesz.

Egyszer levettem a nagy babát a polcról, mondtam neki, ilyen lesz a tesó, gyere, öltöztessük fel együtt, nézd milyen aranyos. Erre teljesen kiakadt, "-anya, tedd vissza a babát, nem kell!"

Én is paráztam, hogy mi lesz, de szerencsére nem volt gond, szerette. Be kell vonni a gondozásába. Amíg csak feküdt nem is volt gond, onnantól jöttek a konfliktusok, hogy már elérte a játékait.