A nagy nem akar kistesót. Kinél hogy alakult ilyen esetben?

Én sem akartam, mégis lett 2 is. Ma már örülök neki, hogy vannak.

Vond be őt a baba körüli dolgokba majd, de ne minden csak az új kicsiről szóljon.

És tényleg, mit mond, miért nem akar?

rengeteg módszer van a neten testvérnek bevezetni, és megszerettetni vele a gondolatot..

készíteni arra, pl adjanak egymásnak ajándékot, rajzoltatni vele, vagy egyéb élményprogramok, míg készül és amikor a kicsi hazajön a kórházból, a nagy is kapjon ajándékot, hogy a kicsi hozta neki, STB

felészíteni arra is, hogy nem mindig lesz leányálom, sírni fog pl.

nagyon sok helyen gond, csak lehet nem foglalkoznak vele mások....

én ismerősömék nagyon lelkiismeretesek, tőlük is van a rajzos ötlet, hogy rajzoljunk valamit a születendő kistesónak, addig is szokja a gondolatát és a rajzolást szeretik, tehát pozitív dologgal párosul a kicsi érezése . sok ilyen pozitív párosítást kell alkalmazni.

ahogy egy nőnek, férfinak is volt 9 hónapja anyává érni, a gyerektől is fokozatosságot várhatunk csak.

nem ódákat zengeni, meg rábeszélni...

Nálunk október elején jön a kistesó, akkor lesz a nagy 4. Ő mondjuk néha várja, néha már látni,hogy féltékeny. Ez szerintem normális. Ahol nincs testvérféltékenység, na szerintem olyan nem nagyon van.

Nemrég egy többgyerekes baráti pártól kaptunk egy jó tippet. Totál természetesnek kell venni,hogy tesója lesz. Sok szülő ugye jobban megpróbál kompenzálni a nagy felé, még több figyelmet fordít rá, mint alapból, gondolván, így a jó, így hátha kevésbé lesz féltékeny. Ez sem jó. Neki úgy kell elfogadnia a tesót,hogy az a normális,hogy megszületik, másnak is van, mondjuk apának is, anyának is stb.

Komolyan gondolod, hogy játszópajtása lesz??? És hogyan fognak együtt játszani? Az első néhány évben sehogy. Persze a nagy tud játszani a kicsivel ha akar, és ha rákap a testvérke szórakoztatására, azt ő is élvezni fogja, de ez nem egy szimmetrikus kapcsolat, és nem is szabad annak beállítani.

Inkább azt hangsúlyozzátok a nagy gyereknek, hogy őt továbbra is nagyon szeretitek. Hogy a kicsi sok időt elvesz majd, de ha ő is segít, akkor fog maradni külön időtök, amikor együtt lehettek, játszhattok, mesélhettek... Ha pedig ő is visszababásodik egy kicsit, azt viseljétek türelemmel. El fog múlni, főleg, ha a nagytestvér tapasztalhatja, hogy nagynak lenni előnyökkel is jár. Ő már ehet csokit, a kicsi nem. Őt elviszi a keresztmama a játszótérre/moziba/akárhová, a kicsit nem. Ő ki tudja fújni az orrát, kiválaszthatja a ruháját, felmászhat a magasabbik mászókára, és így tovább, mert nagyobb, okosabb, ügyesebb...

Ez nem kivételezés, hanem a gyerekek életkorából adódó különbségtétel. Szegény kicsik persze méltatlankodnak miatta, de meg kell várniuk, amíg megnőnek.