A nagy nem akar kistesót. Kinél hogy alakult ilyen esetben?

Nálunk 3 volt a nagy, amikor tesó született.

Nem érdekelte sehogy, nem erőltettem.

Dobjuk ki a kukába -és akkor már örültem, hogy mond vmit és nem fejbe csapja. Ezt el is mondtam neki. Sose mondtam, hogy mit "kell" éreznie (szeresse)

Annyit mondtunk, hogy ő is a mi gyerekünk, ő is velünk van.

Húzós volt az első év (pláne hogy letehetetlen fajta volt)

Aztán amikor már járni tudott, kezdte emberszámba venni. Az áttörés az volt, amikor vmi játékban őt utánozta, azóta egyre jobb. Újabb nehézség volt, amikor a kicsinek is lett akarata, de tényleg jókat játszanak most már együtt. Meg persze veszekszenek, froclizzák egymást.

Most 6 és 3 évesek, 8 hónapos a legkisebb.

Örömmel fogadták, várták, dajkálják, stb. Hát tényleg ezerszer könnyebb volt így, hogy pozitívan fordultak felé.

Előző vagyok:

ajánlom a Testvérek féltékenység nélkül című könyvet!