Van itt olyan anyuka, akinek a kistesó érkezése után gyerekpszichológushoz kellett vinnie az idősebb gyerekét?

még pszichologushoz nem mentunk, de már fontolgatom. Féléves a kicsi,5 a nagyfiu,néhány hete nagyon nem bírok vele, és már az oviban is szoltak, hogy nagyon megváltozott és minden hiába, agressziv, ideges, kiabálos, bután viselkedik:( ovonéni szerint még csak probálkozzunk magunk, esetleg osszejohetunk veluk is, hátha egyutt konnyebb. Nálatok mi a gond?

Offnak tűnik a kezdés, de így kerek a sztorim: én a Napraforgó Alapítványba járok a 3 éves kisfiammal, mert ún. "idegrendszeri fejletlenséget" diagnosztizáltak nála, ami a nagymozgásaiban, vmint a szélsőséges viselkedésben nyilvánul meg. Mikor megszületett az öccse (8 hónapja), akkor pár hétig zavartabb volt a szokásosnál, éjszaka sírva ébredt, még anyásabb lett, ölelgette a tesót, de ugyanakkor magában "toporzékolt", visszavetette a szobatisztaságot is. Aztán alábbhagyott, majd egy 2 hónapja újra kezdődött, a korábbinál durvábban: konkrétan nélkülem sehol nem marad meg, 5-6 napig is visszatartja a székletét, és hol szárnyal a jókedve, hogy kiabál, kezelhetetlenebb. A Napraforgónál ajánlottak pszichológust, el is mentem, de nagyon meglepett, hogy azt mondták, egy ilyen korú gyereknél általában csak a szülőnek érdemes menni, a gyereknek nem, mert - hacsaknem fizikai megnyilvánulásai is vannak - nincs értelme őt még ebbe bevonni, a szülővel elég a terápia. Ő majd a találkozások alkalmával a szülő elmondása alapján ad majd tanácsokat, ötleteket, instrukciókat a nevelésével, mindennapokkal kapcsolatban.