Most miért vagyok emiatt hibás?
Sziasztok. A barátnőmről és az ő 7 éves fiáról van szó. Nekem is van egy szintén majdnem 7 évesem, sokszor vagyunk együtt barátnőmmel, a gyerekek játszanak stb. Azonban barátnőm kisfia elég...hogy is mondjam, hogy ne legyek sértő, neveletlen. Sőt borzasztó szemtelen, olyan csúnyán beszél barátnőmmel és az apjával is, hogy csak pislogok néha. Lehülyézi őket, visszafelesel, egesznap a tabletet vagy a gépet nyomkodja stb. Ha nem az van, amit ő akar akkor hisztizik, közli az anyjával hogy utállak és hasonlók. Én értetlenül állok a helyzet előtt, nem értem barátnőm miért nem fegyelmezi jobban a kisfiút. Mesélte a múltkor, hogy valamivel nagyon kihúzta a gyufát és büntetésből nem tabletezhetett, erre kiröhögte őket, hogy nem baj akkor majd nyomkodja a gépet.🤷🏽♀️
Kérdeztem barátnőmet, hogy miért hagyja, hogy ilyen szemtelenül beszéljen velük, erre annyit mondott, hogy nem tud mit csinálni. Elmondja neki szépen, hogy így nem szabad beszélni és kész. De ezt már 5 milliószor elmondta a gyereknek, akinek egyik fülén be, másikon ki. Mert ő azt az elvet vallja, hogy felemelni se nagyon szabad a hangodat a gyerekkel szemben, szépen el kell mondani, hogy mi a baj azzal, amit csinált és ennyi. Racsapni a fenekére mondjuk 1-2x, amikor már tényleg minden határt átlépett, az ördögtől való, ő ilyet aztán nem. Gondoltam, jó rendben, nem az én dolgom.
De történt a héten, hogy átjöttek hozzánk és a fia el kezdett ugrálni a kanapén, meg eszeveszettül rohangálni. Barátnőm nem igazán zavartatta magat, megint elmondta ugyanabban a hangsúlyban, hogy nem szabad, amit persze a kisfiú le sem tojt. Na de amikor ugrálás közben levert egy képet, ami összetört, eleg mérges lettem és rászóltam, hogy légy szíves és azonnal massz le a kanapéról, ez bizony nem ugrálóvár. Erre még a kissrác sértődött meg és el kezdett szemtelenül flegmazni, hogy ő utál engem, soha többet nem akar idejönni stb stb. Az anyja próbálta megnyugtatni, de teljesen haszontalan volt minden szó, én pedig nem bírtam már tovább ezt a viselkedést és mondtam barátnőmnek, hogy itt lenne az ideje most már rendre tanítani a fiát, a saját lakásomban egy neveletlen kiskölyök velem így nem beszélhet. Rá kéne csapni egyet a seggere, be a szobába, se tablet, se gép, se semmi és majd elgondolkodna legközelebb viselkedik-e így. Tudom, tudom nem volta túl finom, de betelt a pohár, nem ez az első ilyen eset, mindig próbáltam visszafogni magam és kedvesen elmomdani mi a gond, de semmi haszna nem volt. Azonban barátnőm most rám van megsértődve, hogyit képzelek én magamról, majd ő tudja és örüljek, hogy az én fiam nem ilyen, szerencsém van. Mire én még visszaszóltam, hogy ez nem szerencse, hanem az én fiam meg van nevelve, tudja hol a határ és igen is volt amikor büntetést alkalmaztunk vagy hogy kapott egyet a fenekére. Ja és nem fogtam már 3 évesen tabletet a kezébe, hogy játsszon amennyit csak akar.
Most az ő szemében én vagyok a gonosz.
Mégis mit kellett volna tennem...? Tovább tűrni csendben, hogy tör-zuz az otthonomban a kisfiú? Ha már az anyja nem szól rá, valakinek muszáj. Azóta nem beszéltünk, de én nem érzem úgy hogy (csak) nekem kéne elnézést kérnem. Szerintetek?
válasza:
válasza: válasza:6. válaszoló csak magára ismert ezért frusztrált :) Gondolom az övé az a gyerek, aki a házat is szétszedi, végig rendetlenkedik, toporzékol, ordít egy sima bevásárlást is, megnevelni már rég késő, de ő büszke mert legalább nem "verte" a gyereket.
Te meg kérdező, nyugi, tök igazad volt. A barátnőd meg ha nem éri fel ésszel, akkor jobb is ha nincs vele kapcsolat tovább. Az ilyen szülők miatt van annyi neveletlen kölyök.
válasza: válasza:Anno mikor a lányom nem fogadott szót láthatatlanná tévő porral szórtam be. Elmondtam előre neki, hogy se látni, se hallani nem fogom. Persze volt boldogság, futkározott, énekelt, kiabált, én csendben tűrtem, olvastam. Természetesen odafigyeltem rá. Aztán megunta, hogy láthatólag nem figyelek rá és elpityeredett. Akkor megszűnt a varázspor hatása, és legközelebb szépen kérésre is szót fogadott.
Később, ahogy nőtt az energiája, kivittem, ma már együtt jár velem futni, tanítjuk úszni, labdajátékokat játszunk, tollas. Teljesen egészséges csak sok az energiája. A sport sok mindenre megtanítja őket, amolyan játszva nevelés. Természetesen cudar időben mást csinálunk: amőba, számolás, kártya illetve társasjátékok, kirakó. Nekem is durrant már el az agyam, nem vagyok mindig topon, de igyekszem jól kihasználni az energiáit és az együtt töltött időt. Mert hamar felnőnek.
válasza:Na, megint egy bezzeganya. A te gyerekedre, ha rászólsz, abbahagyja, szót fogad, oké. Szerencséd van, ilyen természetet örökölt. A másé meg nem ilyet örökölt. Miért ítélkezel? Honnan tudod, hogy miért nem fogad szót? Szerinted a barátnőd ilyen gyereket akart? Hiszen te magad mondod, hogy rászól, próbálja nevelni. Az ő csemetéje olyan természetű, a tied meg másmilyen. Honnan tudod, hogyha te élnél vele, akkor ugyanolyan tökéletes lenne, mint a tied?
Igen, igazad van, nektek nem kell barátkozni. Egyáltalán nem is értem, hogy eddig miért jártatok össze, hiszen már az elejétől kezdve folyamatosan bíráltad a gyermekét.
Képzeld magad az ő helyébe.
Nekem adhd-s a fiam. Hasonló esetben volt részem, mint ez. Elmentünk a bátyámhoz köszönteni. Nincs gyerekük, eszük sem, pénzük annál több, a lakásban megmozdulni sem lehet, csak ülni csendben, egyhelyben, sem egy játék, sem egy mesekönyv. Ellenben minden csilivili, méregdrága berendezés.
A fiam ült az üvegasztalnál, és dobolt a lábával, lévén, hogy túlmozgása van. (Nálunk nincs már üvegasztal, levittem a pincébe, hogy ne törjön össze.) Mondtam neki, hogy inkább üljön arrébb, arrébb ült. Aztán vissza, aztán a vége az lett, hogy lerúgott egy poharat az asztalról. Elnézést kértem, mondtam, hogy összetakarítom, kifizetem. Nem kértek belőle, ellenben oltári balhé lett, hogy én nem tudom megnevelni a gyerekemet. 3 éves volt. Elmondom, hogy azóta nem beszéltem még vele, pedig ennek már 6 éve, és nem is fogok. Aki ilyen gyereket nevel, attól szívesen veszem az ötleteket, aki pedig nem, az meg fogja be a száját. Neveletlen? Nem, nem az. Adhd-s, túlmozgása van, tudod, van akinek erre gyógyszert írnak fel, mert másképp nem tudja kontrollálni magát. Ha a gyerek vissza tudná fogni magát, hidd el, megtenné. Nekik sem jó, hogy mindenki rossz gyereknek tartja őket, szenvednek tőle, szoronganak. Próbálj meg egy kis empátiát tanúsítani mások iránt, pláne ha az egy gyerek. Tudod, a gyerekek mozognak, rohangálnak, és igen, néha el is törnek dolgokat. A tied soha semmit nem tört el?
válasza:„A te gyerekedre, ha rászólsz, abbahagyja, szót fogad, oké. Szerencséd van”
Persze, tipikus… :D Nem szerencsém van, hanem én NEVELEM is a gyerekemet és nem imádkozom és ismételgetem magam, mint a papagáj 65x, ha látom hogy totál felesleges. Általában épp a kezelhetetlen, neveletlen gyerekek szülei érvelnek ezzel a "Jajj hát neked szerencséd van" dumával. Nem b*asszus, ez egyáltalán nem csak a szerencsén múlik! Nyilván van, aki nyugodtabb típus van, aki kevésbé, DE épp azért van ott a szülő, hogy nevelje és ha kell kordában tartsa a gyerekét.
Az én fiam sem egy néma csendben ülő, halál nyugodt fiú, szeret futkosni, szaladgálni, pörögni stb, de mivel meg van nevelve, így tudja hogy a szaladgálásnak a házban (főleg más házában!!) nincs helye, azt az udvaron/játszón szabad. Ahogy az sem esik nehezére, hogy felfogja, hogy más kanapéján nem ugrálok és török össze dolgokat. Szóval ki ne találjuk már, hogy minden szófogadó kisgyerekkel csak szerencséje van a szülőknek, véletlen sem játszik közre az, hogy következetesen van nevelve.
Ez az egyik. A másik, hogy nem tudom hogy jön ide az ADHD és a te fiad, ugyanis a szóban forgó kisfiú NEM ADHD-s!! Tudom, mert egyrészt ismerek több ADHD-s kisgyereket is (és össze sem hasonlíthatóak barátnőm fiával), másrészt volt már megvizsgálva a kissrác (ugyanis az oviban is voltak vele anno gondok és a suliban is), ahol megállapították, hogy nincs semmi mentális vagy egyéb betegsége, szimplán túl izgága, néha keményebben fel kell lépni és szigorúbbnak kell lenni. Amiből az lett, hogy a gyerek továbbra is ugyanolyan szemtelen és neveletlen.
„Próbálja nevelni”
Ja… azzal, hogy évek óta folyamatosan ismételgeti magát, elmondja ötezredjére is ugyanazt, amire a gyerek ugyanúgy tojik, majd legyint egyet és probléma részéről megoldva. Hagyja, hogy trágárkodjon, csúnyán és szemtelenül beszéljen velük, tisztelet nuku.
Ezt azért erős túlzás nevelésnek nevezni.
„Elmentünk a bátyámhoz köszönteni. Nincs gyerekük, eszük sem, pénzük annál több, a lakásban megmozdulni sem lehet, csak ülni csendben, egyhelyben, sem egy játék, sem egy mesekönyv. Ellenben minden csilivili, méregdrága berendezés.”
Ezt az irományodat meg inkább nem is minősítem. No komment. Érződik az irigység minden mondatodból, na meg a gyűlölet. És akkor mi van, ha nincs gyerekük?! Akkor már nyugodtan le lehet őket szólni? Ha megtehetik és van rá pénzük, miért ne rendezhetnék be csilli-villi, modern dolgokkal a SAJÁT házukat?
Azt meg végképp nem értem, hogy ha nincs gyerekük, mi a fenének kéne mesekönyveket és/vagy játékokat tárolniuk…?? Azért, mert neked van egy fiad és néha átmentek? Hát akkor gondoskodj te a saját gyerekednek a játékairól és vigyél magaddal 1-2–t, ha tudod hogy olyan helyre mentek, ahol nincs! Ennyi, ez ilyen egyszerű, de neem, inkább szidom neten a saját testvéremet, mert micsoda bunkó már, hogy van pénze és úgy rendezte be a házát, ahogy neki megfelel ill. gyerekjátékuk sincs…Szörnyű.
Ha meg tudom, hogy a gyerekem ADHD-s és nem tud nyugton meglenni, akkor mondjuk nem engedem az üvegasztalhoz ülni, hogy ott doboljon a lábával!! Erre még nem gondoltál?
Igen, izeg-mozog az én fiam is, de tudja hol a határ és hol hogyan viselkedhet, illetve nem viselkedhet. Soha nem tört el semmit, mert nem adtam esélyt sem rá, egyszer volt egy olyan, hogy akkora lendülettel karolta át hátulról a lábamat, hogy majdnem elejtettem a poharat a kezemből. De tudom, nekem pusztán csak „szerencsém” van, meg a többi barátnőmnek is, akiknek a gyermekeik szintén tudnak normálisan viselkedni….:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!