Most miért vagyok emiatt hibás?
Sziasztok. A barátnőmről és az ő 7 éves fiáról van szó. Nekem is van egy szintén majdnem 7 évesem, sokszor vagyunk együtt barátnőmmel, a gyerekek játszanak stb. Azonban barátnőm kisfia elég...hogy is mondjam, hogy ne legyek sértő, neveletlen. Sőt borzasztó szemtelen, olyan csúnyán beszél barátnőmmel és az apjával is, hogy csak pislogok néha. Lehülyézi őket, visszafelesel, egesznap a tabletet vagy a gépet nyomkodja stb. Ha nem az van, amit ő akar akkor hisztizik, közli az anyjával hogy utállak és hasonlók. Én értetlenül állok a helyzet előtt, nem értem barátnőm miért nem fegyelmezi jobban a kisfiút. Mesélte a múltkor, hogy valamivel nagyon kihúzta a gyufát és büntetésből nem tabletezhetett, erre kiröhögte őket, hogy nem baj akkor majd nyomkodja a gépet.🤷🏽♀️
Kérdeztem barátnőmet, hogy miért hagyja, hogy ilyen szemtelenül beszéljen velük, erre annyit mondott, hogy nem tud mit csinálni. Elmondja neki szépen, hogy így nem szabad beszélni és kész. De ezt már 5 milliószor elmondta a gyereknek, akinek egyik fülén be, másikon ki. Mert ő azt az elvet vallja, hogy felemelni se nagyon szabad a hangodat a gyerekkel szemben, szépen el kell mondani, hogy mi a baj azzal, amit csinált és ennyi. Racsapni a fenekére mondjuk 1-2x, amikor már tényleg minden határt átlépett, az ördögtől való, ő ilyet aztán nem. Gondoltam, jó rendben, nem az én dolgom.
De történt a héten, hogy átjöttek hozzánk és a fia el kezdett ugrálni a kanapén, meg eszeveszettül rohangálni. Barátnőm nem igazán zavartatta magat, megint elmondta ugyanabban a hangsúlyban, hogy nem szabad, amit persze a kisfiú le sem tojt. Na de amikor ugrálás közben levert egy képet, ami összetört, eleg mérges lettem és rászóltam, hogy légy szíves és azonnal massz le a kanapéról, ez bizony nem ugrálóvár. Erre még a kissrác sértődött meg és el kezdett szemtelenül flegmazni, hogy ő utál engem, soha többet nem akar idejönni stb stb. Az anyja próbálta megnyugtatni, de teljesen haszontalan volt minden szó, én pedig nem bírtam már tovább ezt a viselkedést és mondtam barátnőmnek, hogy itt lenne az ideje most már rendre tanítani a fiát, a saját lakásomban egy neveletlen kiskölyök velem így nem beszélhet. Rá kéne csapni egyet a seggere, be a szobába, se tablet, se gép, se semmi és majd elgondolkodna legközelebb viselkedik-e így. Tudom, tudom nem volta túl finom, de betelt a pohár, nem ez az első ilyen eset, mindig próbáltam visszafogni magam és kedvesen elmomdani mi a gond, de semmi haszna nem volt. Azonban barátnőm most rám van megsértődve, hogyit képzelek én magamról, majd ő tudja és örüljek, hogy az én fiam nem ilyen, szerencsém van. Mire én még visszaszóltam, hogy ez nem szerencse, hanem az én fiam meg van nevelve, tudja hol a határ és igen is volt amikor büntetést alkalmaztunk vagy hogy kapott egyet a fenekére. Ja és nem fogtam már 3 évesen tabletet a kezébe, hogy játsszon amennyit csak akar.
Most az ő szemében én vagyok a gonosz.
Mégis mit kellett volna tennem...? Tovább tűrni csendben, hogy tör-zuz az otthonomban a kisfiú? Ha már az anyja nem szól rá, valakinek muszáj. Azóta nem beszéltünk, de én nem érzem úgy hogy (csak) nekem kéne elnézést kérnem. Szerintetek?
válasza: válasza:Nem, azt nem kell tűrnöd, hogy nálad rendetlenkedjen és veled úgy beszéljen, de ilyenkor nem nekiállsz nevelni és nem a barátnőd nevelési elveit, eredményeit kérdőjelezed meg, hanem megkéred pket, hogy most már menjenek haza, mert elég volt aznapra.
A leírásod alapján nehéz megmondani, hogy neveletlen-e a gyerek, vagy valami más zavar húzódik a háttérben. És hát a tények tudása nélkül könnyen ítélkezik az ember.
Sokszor úgy is, hogy ismri a tényeket.
Én saját rokonságomban kapom meg hétről hétre, hogy nem nevelem (jól) a fiamat, túl sokat engedek neki... pedig tudják, hogy adhd-s. csak nem értik, hogy ez mi, a gyerek pedig a határokat nem érti. ennyi.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Abszolút nincs igazad, nem a gyereken kell leverni, 7 éves nagycsoportos gondolom..
Az anyja pancser, mert a kérés után, ha nem teljesül, a kezénél fogva le kellene segíteni a gyereket a kanapéról, akkor is, ha tiltakozik.
Én sem haverkodnék olyan barátnővel, aki veri a gyerekét, pláne olyannal nem, aki még ajánlja is nekem.
Valóban nem minden kisbaba egyforma természetű, de lehet, hogy a te gyereked alapból ugyanolyan lenne, mint a srác, csak a tiéd pl fél tőled, szorong, és nem meri megmondani, amit szeretne, vagy nem mer xy dolgot csinálni, mert fél, hogy elvered. Az is lehet, hogy a te gyereked alapból csendes, magába forduló típus, és sosem kellett megütnöd, hogy nyugton maradjon, de abban egészen biztos lehetsz, hogy a vert gyerekek nem jómodorból, hanem félelemből nem csinálnak dolgokat.
Szerintem szakítsátok meg ezt a haverságot, te szépen jelentsd a rendőrségen, gyámügyön, hogy rá szoktál csapni a gyerekedre, ha rosszul viselkedik, nézd csak meg, hogy reagálnak:)
A másik anyuka meg olvasson utána, mert a módszer egyik felét sikerült csak elsajátítania, szép szavak után is kövektezménynek kell lennie, pl rendberakatni vele a kanapét, lesikáltatni a foltot, amit okozott, levenni a gyereket, ha nem engedelmeskedik.
Nem a gyerekre kell üvöltened, hanem az anyjára, mert pofátlanság volt, hogy hagyta, te pedig viszont pont ugyanúgy hibáztál a helyzet kezelésében, a gyerek megfélemlítésében, a kéretlen nevelési tanácsban..
Ha velem történik, megkérem anyukát, hogy menjenek haza, ha nem tudja rávenni a gyerekét, hogy alkalmazkodjon a házamban lévő szabályokhoz, vagy fizesse ki a kanapém újrakárpítoztatását.
Egyébként ilyenkor nagyon figyelni kell, hogy a te gyerekednek se nézzen el anyuka ezt azt, mert a csendesebb gyerek szokta a rosszaságokat javasolni, amiket szívesen megtenne, de nem mer, és a másikat fülelik le, aki megteszi, holott a felbújtó is hibás..
válasza:Teljesen nevetségesnek tartom, hogy egy fenekére csapást vagy kézre suhintást egyesek verésnek neveznek. 😂😂 Mert ugye az a jó ha csak rászólsz vagy ráhúzod hogy jajj csak hiperaktív. Én is "élénk" gyerek voltam. És igenis megkaptam azt a kis pofont vagy kézre csapást amit MEGÉRDEMELTEM. Vagy azt hogy felemelték a hangjukat. És érdekes mód én nem rongáltam más házában. Tisztelettel beszéltem az idősebbekkel. És nem, nem féltem a szüleimtől. Csak tudtam hol van a határ. Az meg hogy mi a verés..... Tudok olyat aki tudna róla mesélni. Sajnos ő tényleg verve volt.
Dehát ez a mai divat. Én biztos hogy már előbb elzavartam volna őket és megmondom, hogy amíg nem tudja rendre nevelni addig ne is lássam. Le💩om ha megsértődik. Nekem nem kötelességem elviselni az ő gyerekét. Nehogy bocsánatot kérj.
válasza:Régesrég be kellett volna fejezni a kapcsolatot ezzel a "barátnővel". Nem is értem, miért erőltetik nők sokszor olyanokkal is a barátságot, akiktől ennyire eltérő elveik vannak.
Szerintem te se keresd többé.
Barátkozzon a hozzá hasonló anyukákkal, így nagy egyetértésben nézhetik, ahogyan a gyerekek leamortizálják mindegyikük lakását.
Köszönöm szépen a válaszokat, én se érzem úgy hogy nekem kéne mennem bocsánatot kérni.
#6: Te meg miről beszélsz?! Hol írtam olyat, hogy verem a gyerekemet?! Egyetlen egyszer kapott a seggére egy kicsit, amikor már nagy-nagyon rossz volt és nem használt se a szép szó, se semmi más. És igen elnézést, de az én idegeim sincsenek kötélből és nálam is elszakad néha cérna, emberből vagyok, de azért ne csináljunk már úgy, mintha agyonverném a fiamat!
Örülnék, ha ismeretlenül nem kreálnál valótlan dolgokat. Ugyanis ez rágalmazás, ha már itt tartunk. Menj akkor szépen te is és jelentsd, hogy ismeretleneket rágalmazol meg, anélkül hogy bármit is tudnál róla. 😊
Egy fenékre csapásba senki nem halt még bele, viszont egy "jól időzített" fenékre csapás térített már észhez gyereket, hogy talán ezt még sem kéne. Ahogy az én fiamat is. És ne nevezzünk már egy kézre csapást vagy egy fenékre suhintást verésnek! Az is nagyon ritkán fordul elő, hogy rákiabálunk, nekünk is véges a türelmünk, nincs mindig energiánk mindent szépen, ha kell 5x elmagyarázni. Az vesse ránk az első követ, aki soha életében nem emelte még fel a hangját a gyerekére és mindig birkatürelemmel áll minden jelentkező problémához.
De egyébként mi vagy te, tán pszichológus, hogy néhány sorból meg tudod állapítani, hogy az én fiam szorongó és fél tőlünk?! Vagy hogy alapból csendes természet? Ezeket honnan szeded, a kisujjadból szívod ki?! Semmi baja a fiamnak, köszönöm szépen, makk egészséges 7 éves, életvidám és nagyon is barátkozós kisfiú. Lassan már ott tartunk, hogy akinek meg van nevelve a gyereke, nem szemtelen, tisztelettudó és máshol nem áll neki törni-zúzni, az biztos azért van mert szorong, mert alapból csendes és/vagy mert ütik-vágják otthon…:D Vicc komolyan. Kis korától fogva tiszteletre van nevelve, arra hogy nem beszélünk csúnyán, arra hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani. De majd ma megmondom este a férjemnek, hogy micsoda szar szülők vagyunk, amiért nem hagyunk mindent a gyerekre és amiért vannak szabályok/határok és főleg azért, mert tud tisztelettudóan és normálisan viselkedni a fiúnk! :D Köszi a felvilágosítást, legközelebb talán ne állj neki vadidegenkről, minden info nélkül meséket szövögetni és ítélkezni!
Bocs a kisregényért, de fel tud húzni az, amikor valaki ok nélkül rágalmaz olyan dolgokkal, amiknek az 1 %-a sem igaz!
válasza:Jól tetted, maximálisan igazad van! Én már rég elküldtem volna a barátnőmet melegebb éghajlatra.
#6 Te meg szerintem nem ezt a kérdést olvastad. Hol írt olyat a kérdező, hogy rendszeresen veri a fiát??! Nehogy már verésnek nevezzünk egy fenékre csapást, eszem eldobom. Az én lányom 14 éves, életében egyszer kapott egyet a seggébe, amikor ki akart rohanni az úttestre, úgy megijedtem és olyan szinten ideges lettem, hogy reflexből kapott egyet a fenekére, de soha az életben többet nem jutott eszébe kirohanni az úttestre vagy kitépni a kezét a kezemből és elszaladni a kocsik felé! A gyámüggyel meg ne röhögtessél, meg a rendőrséggel, körbe röhögnének, ha azzal mennél be, hogy hát biztos úr, sajnos nem robot vagyok, nálam is elszakadhat a cérna, a gyerekem meg minden határt átlépett és kapott 1et a fenekére… :D Még az is lehet, hogy mélyen megértene és megsajnálna, mert tudja miről beszélsz.
Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki hogy neveli a gyerekét, nyilván nem szabad bántalmazni és ütni-verni egyetlen egy gyereket sem, de azért ne essünk már a ló túl felére és ne adjuk elő, hogy egyetlen egy kézre/fenékre ütés már gyerekbántalmazás és lelkironcsot csinál a gyerekből. Én is kaptam gyerekként apától egy taslit, mikor szándékosan betörtem a szomszéd néni ablakát. De egyáltalán nem haragszom rá, mert tudom hogy MEGÉRDEMELTEM.
Na de pont a 6-os hasonló „utyuliputyuli” szülők miatt van ennyi nevetlen kiskölyök, aki nem tudja mi az a tisztelet, aki beleröhög a képedbe, hisztit csinál mindenhol stb. De neeeem baj, kezébe nyomunk egy tabletet, majd azzal felnő, osztjóvan’. Szánalmas komolyan!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!