Miért olyan nehéz elfogadni az óvónőknek, hogy vannak csak papíron GYES-en lévő, ám otthonról dolgozó anyukák? Illetve egy két hetes baba mellett miért kell kötelezni anyukát, hogy vigye haza a Nagyot?

Kedves 20-as! Akkor iskolába sem fogod küldeni, hogy ne az iskola nevelje? Ne haragudj, de ezt butaságnak tartom. Eljön a gyerek életében az a pont, hogy már nem 0-24 órában anya mellett kell lennie, hanem igenis kell a közösség neki.

Kedves Kérdező! Nem vagy köteles elhozni a gyereket, teljesen megértem a helyzeted. Nyugodtan állj ki az álláspontod mellett.

A lányom 1 éves kora óta bölcsis. (Mielőtt kitör a parasztgyalázat: mivel elveszítettem a munkahelyem várandósság miatt, ekkor kaptam egy nagyon jó ajánlatot, amit butaság lett volna visszautasítani. Nem bántuk meg, a lányom imádja a bölcsit és persze az együtt töltött idő mindig minőségi, sokat foglalkozom vele, illetve az apja is.) Most szeptemberben, 3 év bölcsi után megy oviba, szeptember végére várjuk a második babát. Előre tartok attól, hogy ovónők bepróbálkoznak azzal, hozzam el délben. Nem tervezem elhozni, hiszen az elmúlt 3 év alatt hozzászokott az egész napos közösséghez. Ráadásul a kicsi 1 éves korában újra szeretnék visszamenni dolgozni.

"Mentős vagyok. Százszor rosszabb feltételekkel dolgozom, mint egy óvónő. Akkor, ha nem gond, nem fogok olyan aktívan foglalkozni a következő híváskor a beteggel, mert fáradt vagyok és le vagyok terhelve."

Egyrészt a magyar egészségügy helyzete is elkeserítő. Az, hogy az óvónőket védem, nem jelenti azt, hogy téged nem sajnállak, meg másokat, akiknek esetleg még nálad is embertelenebb munkakörülmények között kell dolgozniuk. Csak épp itt most az óvodákról van szó, mert arról kérdezett a kérdező, nem a mentősökről.

Másrészt ha mentős vagy, akkor mondhatom azt a példát, hogy te sem vagy képes egyszerre két embert újraéleszteni, miközben egy harmadiknak épp sínbe teszed a törött lábát, ahogy az óvónő sem bír el egy túl nagy csoportlétszámmal. Ezen nem tudom, mit nem lehet érteni.

Szörnyű ez az általánosítás és az, hogy annak, akinek lát bele, fogalma nincs róla, hogy az óvónő nem csak akkor dolgozik, amikor te az óvodában latod. Adminisztrációs munka, dekoráció, felkészületlenül a foglalkozásokra - enpz nem fér bele a munkaidobe. Az is nevetséges, hogy azt hiszitek, attól kevesebb lesz a munkája és hamarabb haza mehet, ha kevesebb a gyerek vagy korábban viszik el őket. Lehet hogy van ilyen is, de nem ebből kellene kiindulni. Nálunk pl akkor se mehet el korábban az óvónő, ha már egy gyerek sincs.

Én szülőként úgy gondolom, hogy a gyereknek nem kell egész nap az óvodában lennie, ha a szülő raer. Az óvodák többségében délután már csak szabad játék van. Foglalkozások reggel vannak és a törvény is napi 4 óra óvodat ír elő a gyerekeknek. Nalukvan olyan anyuka, aki reggel 7kor leadja a gyereket és 5 előtt még egyszer se ment érte. Nem dolgozik, nincs másik gyerek, egyszerűen neki így kényelmes. De van olyan is, konkrétan unokatestvérem, akinek a gyerekei elsők minden reggel és utolsók minden délután. Az egyik a bölcsiben, a másik az oviban, mert anyuka szerint kell nekik a társaság -a nagy 1 évesen, a kicsi 9 hónapos került bölcsibe. ... Nem dolgozik, otthon van egész nap.

25: szörnyű az általánosítás, de te is ezt csinálod..... Nálunk is vannak gyes-es anyukák, egyikük gyereke sincs bent zárásig. Sőt, sokszor kiveszik őket "csak úgy" pár napra.

A különórák is délután vannak, kivéve az úszást.

En nem altalanositottam. Két példát írtam, mindkettő valós. Persze írhattam volna többet is. Van munkanélküli szülő is -nem keres munkat-, van olyan is, aki napi 4 órában dolgozik pár lépésre az ovitól, mégis egész nap ott a gyereke. Azok a szülők, akik dolgoznak, valahogy mégis megoldjak, hogy a gyerek ne első és ne utolsó legyen és a többség ha van rá lehetősége ebéd után el is viszi a gyereket.

Bölcsődei gondozono ismerősöm is van. Évente készül náluk statisztika mindenfélerol, többek között arról is, hogy milyen területen dolgoznak a szülők. Kapaszkodj, az elmúlt évben bölcsisek 60%anal a gyesen van válasz érkezett.

Az óvónők nem keresnek rosszul, több a szabijuk, mint egy átlag dolgozónak, és senki nem kényszerítette őket arra, hogy ezt válasszák.

Hatáskörükön kívül esik, hogy beosszák valakinek az életét.

Honnan tudják, hogy ki, miért nem viszi haza a gyerekét?! Csak feltételeznek!

Múltkor olvastam, hogy, mert a nyarat töltsék a gyerekek a szülőkkel, mert az a szupi. Csakhogy nekünk szülőknek nem 50 nap szabink van egy évben. Ügyet intézni, neveles nélküli munkanap, szünet, betegség esetére kevés a 20-30 nap szabi. És nem mindenhol vannak mozgósítható rokonok.

Minden munkában vannak nehézségek, és bár aláírom, hogy gyerekekkel bánni hatalmas felelősség, de ezt választották.

Nálunk a 24 gyerekből ált. fele, harmada van ott, de a gyerekeken fordítva a cipő, feneke nincs rendesen kitörölve, sorolhatnám. Soha nem pampogok érte, mert 1-2-3 felnőtt kevés ennyi gyerekre, de akkor legalább ne stresszeljenek azzal, hogy legyek többet a gyerekeimmel.

A munkahelyeken állandó logisztika megoldani, hogy időben odaérjenek a szülők a gyerekekért.

Ha kistesó van, akkor annak altatása, etetése borul, ha kózben a nagyért kell menni. Nem minden baba olyan egyszerű eset. Sok kisgyerek imád az oviban, mert ott vannak a barátai.

Az meg, hogy az óvónő mindig a gyerek érdekeit nézi az meg kamu. Vannak akik igen, és vannak akik pont letojják.

Ha gyes-en van anyuka de felveszik a gyereket bölcsibe, akkor általában nincs nagy túljelentkezés. Mint nélunk vidéken. Bárkit felvesznek, mert kevés a gyerek és így előbb-utóbb bezárják a bölcsit.

Ahol anyósom óvónő, oda is vesznek fel 2-5 éveseket is, mert különben nem tudnának csoportot indítani és elküldhetnék az óvónőket.

Én 3 hétig mentem a lányomért ebéd után, nettó szívás volt mindenkinek. Mire hazaértünk (BKV) túlpörgött, nem tudott elaludni, 4-5 körül már kezelhetetlen volt az álmosságtól. Ha mégis elaludt, akkor túl későn, ami az esti rutint is borította. Most bent alszik, 3ra megyek érte, kipihenten megyünk a játszótérre, sétálunk, beszélgetünk. Most sokkal jobban tudok vele érdemben foglalkozni, mint amikor az egész délutánunk egy merő szenvedés volt a fáradt, kialvatlan gyerekkel.