A beszoktatási időszakban mennyit segítettek a nagyszülők? Elvárható egyáltalán a segítségük?

Számomra meg az elszomorító, hogy nem veszik figyelembe azt, ha a nagyszülők dolgoznak, vagy már betegesek, vagy csak szeretik a kényelmet, hanem a család szentsége nevében minden adandó alkalommal unokákat varrnak a nyakukba.

Nem erról a szituról van szó, kedves kérdező.

A család fontos tagja a nagyi is, akinek már talán, vagy még(mert aktívan dolgozik) farasztó 1-2-3.... Unoka felügyelése. Persze, hogy szívesen segítenek, de sokszor erőn felül. Én ezt nem akarom, azt szeretném, ha az unokával tóltött idő szórakozás lenne, és nem menne el a munka irányába.

Szóval ővatosan a megfogalmazássa, mert nem az unoka kórül kell, hogy forogjon minden, tanulja meg, hogy helye van a családban, de fontos a kisteso, nagytesó, apa, anya, és nagyszülő igénye is.

Továbbra is az a véleményem, hogy nem ismeritek azt a fogalmat, hogy CSALÁD! Nagyon szomorú ez, mert egyáltalán nem értitek, hogy ez miről szól. A családban a KÖLCSÖNÖS segítség az alap. MIndenki KÉPESSÉGEIHEZ és szerepéhez mérten. Természetesen egy beteg nagyszülő maga szorul ellátásra, nem fordítva. Egy egészséges nagyszülő viszont igeneis kiveheti a részét az unokázásból, elvégre amikor annak idején ő vállalt gyereket, neki is tudnia illet, hogy unokái is lehetnek. Emellett az idősebb generáció értékei felbecsülhetetlenek, amire az unokáknak szüksége van. Szükségük van a nagyszülői szeretetre, tanításokra. A nagyszülő is hasznosnak, fontosanak érzi magát, mert szerepe marad a családban. A család közös felelősség, közös támasz. Egyáltalán nem az a jó anya, aki mindent egyedül akar megoldani. Egyedül csinálni mindent szuper minőségben lehetetlen és értelmetlen is. Az ember társas lény, nem magányos farkas.

Az óvodai beszoktatást előre kell egyeztetni, a dolgozó nagyszülő, ha ki tud venni szabit, kivesz, ha nem, akkor nem. Ha az apa tud kivenni, akkor természetesen övé a prioritás. Meg kell ebszélni, egyeztetni. ű

A GYES pedig igenis munka, méghozzá kőkemény, ha valaki normálisan csinálja. Úgy látszik valalkinek nem az, ha ilyen felmerül benne. Lehet sokféle minőségben csinálni.

UTOLSÓ!

Légy kedves és idézd, de szó szerint azokat a kommenteket, akik család ellenesek. Ilyen ugyanis egy darab sincs.

Sőt, azt se állította szerintem senki, hogy nem kapnak segítséget alkalmanként. Csupán mi nem elvarjuk, mint te. Örülünk neki és elfogadjuk, talán néha kérjük is, de nem elvarjuk, szamonkerjuk vagy kieroszakoljuk. Ha nem látod a különbséget, az a te problémád

Nem vagyok irigy, ha valamit nagyon nem tudok egyedül megoldani, kérek hozzá segítséget, ha kapok kapok, ha nem, akkor megoldom máshogy. Nem szokásom kétségbeesni és idejárni panaszkodni. Különben sehol sem tartanék az életben.

És igen, Gyesen lenni munka, az a munkája, hogy a gyerekkel legyen. Most meg épp a gyereket akarja rásózni arra, akinek van másik munkája. Akkor hol itt a logika?

Az unokáknak szüksége van az idősebb generáció értékeire... nagyon szép. De most itt csak egy bébiszitteri feladatot akar anyuka a nyakukba varrni.

DE igen, irigyek vagytok! És szó sincsen kierőszakolásról!

"Nem akarok lehetetlent elvárni a nagyiktól, nem is tart örökké ez az időszak"

Egyszerűen rosszindulatúak vagytok mindketten és szándékosan sarkítjátok a szituációt. A véleményemet tartom, nekem csodálatos nagyszüleim voltak, remélem egyszer én is az lehetek.

A pici baba meg nem való óvodai beszoktatásra. Nem az anyuka miatt, hanem miatta és a nagy miatt is! Köszöntem!

"Nem szokásom kétségbeesni és idejárni panaszkodni. Különben sehol sem tartanék az életben. "

Nem, csak lepontozgatni jársz ide, ha valakinek más a véleménye. Valóban értelmes és hasznos elfoglaltság. Jobban tennéd, ha inkább kipanaszkodnád magad...

Valóban, nem lehetetlent akár elvarni, hanem azt, hogy a két nagymama mindent felredobva ugorjon, hogy ő most szeptemberben elkezdett óvodába szoktatni a gyereket, aki majd januártól fog járni. Ja, nem baj, hogy mindkettő dolgozik.

Nem vagyok irigy, nincs miért. Még egyszer elmondod, bár úgyse fogod fel azzal a miniatűr agyacskaddal, hogy a nagyszülő segíthet, de ez a segítség nem elvarhato és ha nincs, nem kell miatta haborogni