A beszoktatási időszakban mennyit segítettek a nagyszülők? Elvárható egyáltalán a segítségük?
Mindkét nagymama dolgozik, anyukám főállásban, anyósom fél napokat. Anyósom abszolút együttműködő, hajlandó lenne tömbösíteni a fél napjait, hogy 2-3 egész napot is itt lehessen. Ő vidéki. Anyukám viszont elég furcsán áll a kérdéshez, igaz, hogy Ő egy kisvállalkozásban dolgozik, és valóban nagyon nagy szükség van a munkájára.Ő viszont a szabadidejében van sokat a gyerekek körül. Csak azért érdekes a helyzet, mert a fiam januárban kezdi az ovit, most jár ovikóstoló peogramokra, és addig, amíg Vele vagyok, a pici lányomra kellene vigyázni. Az első ovikóstolós alkalomra elvittem magammal a picit, felkötöttem a hátamra, Vele nem is volt gond, a fiamon éreztem, hogy szüksége lett volna a teljes figyelmemre. Ez természetes is, hiszen az Ő kis életében következik be egy ekkora változás.
Nem akarok lehetetlent elvárni a nagyiktól, nem is tart örökké ez az időszak. Ti hogyan oldottátok meg a kistesóval?
Beszoktatásnál férj segített, ha nem ért rá, akkor megoldottam egyedül. A nagy tudja, hogy van kistesója, lehet, hogy zavarja, ha nem csak rá figyelsz,mde nem baj, ha szembesul vele.
A nagyszülőktől csak akkor kérek segítséget, ha muszáj, és ha nemet mondanak, vagy hezitálnak, akkor megoldom máshogy. Örülök nyilván, ha segítenek, de alapvetően nem kalkuláltam veluk, amikor gyereket vállaltunk.
Gyesen vagy, es a foallasban dolgozo idosodotol varod el, hogy segitsen?
Mi jogon? Neki szultel ?
Mivel a nagyszülők 250 km-re vannak így nem segítettek a beszoktatásban. Én vittem a picit is mikor a nagy először ment oviba, de nálunk nem kell ott maradni a naggyal, így hazahoztam a kicsit, aztán együtt visszamentünk a nagyért.
Ha ott kellett volna maradni a naggyal akkor úgy oldottuk volna meg hogy apa vesz ki szabit.
nekem is fura, hogy míg te otthon vagy, nem tudsz/akarsz 2 gyerekre figyelni, míg anyukád, aki sokat dolgozik és nélkülözhetetlen a munkahelyén, menjen el napközben a kicsire vigyázni. neked most az a munkád, hogy megold, nem hiszem, hogy ehhez 2 felnőtt kell. szerintem a kicsinek is jó ha egy picit társaságban van, a nagy meg nyilván tudja, hogy a tesót nem lehet polcra tenni.
náluk mondjuk nem volt beszoktatás, első nap ott voltam, második nap már ment rendesen :)
Ezek szerint ahány ház, annyi szokás. Úgy tűnik, többségében olyan válaszok érkeztek, ahol az anyukák vitték magukkal a kicsit is a nagy beszoktatására. A környékünkön minden anyuka /sokkal össze is járunk/ kérte a nagyszülők vagy a férj segítségét /ezt ritkábban/ a kicsi körül, amíg a naggyal bent vannak. Én januárban egyszerre fogom beszoktatni a két gyermekem, vissza kell mennem dolgozni, de valójában mégsem egyszerre /egy hét eltolással/, először a fiam, aztán a kislányom. Azt gondolom, hogy mindkét gyermekem megérdemli egy ekkora változás kapujában, hogy csak Rá koncentráljak.
A férjem vezető beosztásban dolgozik, Ő nem tud elszakadni. Egyébként nekem az is furcsa, hogy itt többen meglepődtetk a több napos beszoktatáson. Nekem pedig az a fura, hogy van intézmény, ahol 1-2 nap vagy annyi sem, beviszem a gyereket és el is jövök. Kicsit szívtelennek, keménynek tűnik ez a rendszer. Hogyan lehet elvárni egy gyermektől, aki élete első mondjuk 2 évében a családja körében volt, hogy bedobjuk a mély vízbe és szokja meg?
Nagyon elgondolkodtató és elszomorító válaszokat olvastam... ! Szomorú, hogy a mostani generáció édesanyáinak már halvány lila gőze nincs arról, hogy mi a család fogalma, szerepe. A nagyszülőkről beszélek. Ők is a család részei, akiktől abszolút elvárható, hogy lehetőségeikhez képest együttműködjenek! Hiszen kicsi unokáikról van szó. Nem értem, komolyan azokat az embereket, akiknek nem természetes, hogy egymásnak segítsünk! Ha majd szegény nagyszülőnek lesz szüksége segítségre, akkor őt is cserben hagyják, hogy ez nem az ő dolguk? Bocsánat az offért, de ezen a gondolkodáson mindig felháborodok és borzasztóan családellenesnek tartom.
Az, hogy az anyuka viszi a kicsit is a nagy beszoktatására mindig kényszerpálya. Sem az óvónők nem örülnek ennek, sem a nagyobbnak nem jó valóban. A csoportba elvileg be sem mehetne...
Ha a nagyszülők dolgoznak és nem tudják a szabadságot megoldani, a férjed sem, akkor marad az ismerős, vagy a bébiszitter valóban. Én az utóbbit fogadtam fel és egyáltalán nem bántam meg. A kicsi lányom imádta, a fiamnak meg nagyon jól sikerült a beszoktatás, ez a mi kis közös időnk volt, amit nagyon is értékelt.
Igen, kedves 19-es, valóban nagyon rossz irány az, amerre a válaszadók többsége szerint haladnunk kell/ene/. A kulcsszó a család. A család, amelynek tagjai akár tűzbe is mennek egymásért. Az unokák /a szüleim és anyósomék unokái a mi gyermekeink/ a legfiatalabb tagjai ennek a családnak, életüknek ebben a szakaszában megérdemlik, hogy körülöttük forogjon a világ. A családról, anyáról való leválás egy komoly mérföldkő, a közösségbe szoktatás nem lehet olyan 'ahogy esik, úgy puffan' téma. Igenis, meg kell szervezni a kicsi felügyeletét addig, amíg a nagyot beszoktatom, nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy a pici lányom szokja a közösséget. Amikor Őt szoktatom majd be, a bátyja szintén nem lesz ott, az majd az Ő ideje, a mi közös időnk lesz.
Ha én lépek pár évtized múlva szép korba, és a gyermekeim gyermekeiről, az én leendő unokáimról lesz szó, a világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy minden helyzetben számíthatnak rám. Én nagyon komolyan veszem a család fogalmát, és ezt az értékrendet akarom továbbadni a gyermekeimnek.
A 19-es válaszoló szívszorítóan szépen megfogalmazta mindazt, amit érzek a válaszok elolvasása után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!