Miért jó az óvónőknek az, ha a lányom ennyire sír az oviban?
Az idősebb lányomnál (már iskolás) úgy volt az óvodai beszoktatás, hogy az első pár napban én is bemehettem. Első nap én is ott voltam végig, második nap szépen kimentem a folyosóra, harmadik nap elmentem boltba, postára, negyedik nap csak egy órát voltam ott, pénteken meg már csak éppen egy kicsit. A kislány megnyugodott, és már következő héten bátran, magabiztosan szaladt befelé a szobába.
Időközben elköltöztünk, a kisebbik lányom már az új településen született. Itt csak egy óvoda van, szép, új építésű, modern, szép játékokkal.
Most három éves a kicsi, szeptember elején kezdtük a beszoktatást. Nekem fura volt, hogy az első nap el kellett búcsúzni az ajtóban, és becsapták az ajtót. Hallottam, hogy szegény gyerek megijedt, rögtön elkezdett sírni, mert akármennyire is fel lett készítve az óvodára, arra azért én se számítottam, hogy rögtön az első napon egy tök idegen néni (még sose látták egymást az óvónővel) így "elrabolja". Szegény gyerek egész délelőtt sírt, és sír azóta is minden áldott nap, megállás nélkül. Sem a közös játékban nem mer részt venni, se semmit nem csinál, csak ül, és sír. Ez ugyan meglep, mert amúgy aktív, más gyerekek felé nyitott, kezdeményező. De itt nem, itt begubózott, semmivel nem lehet a figyelmét elterelni, vagy a görcsösségét oldani.Itthon azt mondja, hogy maga az ovi tetszene neki, de megijedt, hogy én nem vagyok ott vele, neki ez ijesztő.
Próbáltam beszélni az óvónővel, hogy legalább egy kicsit bemehessek, hogy megnyugodhasson, de nem engedik. Közölték, hogy eddig se lehetett, és ezután se tehetnek kivételt, csak azért, mert az én gyerekem szeparációs problémákkal küzd. Nekik ez az elvük, és kész, majd beszokik, minden gyerek beszokik egyszer.
A férjem testvére óvónő-óvodavezető egy másik városban, vele beszélgettünk a gondokról. Neki ugyan nem tiszte, hogy a nevelési módszerekbe beleszóljon, de azt tanácsolt, hogy kérjem meg az óvónőket, hogy néhány játékot, amit ismer a lányom (babák, könyvek, autó, színező, azt bevihesse, hiszen az ismert játékok oldhatják a feszültségek.
Ma beszéltem az óvónőkkel, kértem, hogy egy-két babát, könyvet behozhassunk holnap, sajnos megemlítettem a sógornőmet is, erre az egyik óvónő magából kikelve közölte, azért, mert egy tudálékos szülő tudálékos sógornője azt mondja, nehogy már ők ezt tegyék, majd ők tudják, hogy mit csináljanak. Ott álltam leforrázva, és nem értettem, hogy ugyan mi rosszat mondtam?
De most tényleg? Miért ne próbálhatnánk meg egy picit segíteni a gyereknek?
válasza:"erre az egyik óvónő magából kikelve közölte, azért, mert egy tudálékos szülő tudálékos sógornője azt mondja, nehogy már ők ezt tegyék, majd ők tudják, hogy mit csináljanak."
Biztos vagy te benne ,hogy egy ilyen tirpák paraszt óvónőre akarod bízni a gyereked napi 8 órában minimum 3 évre???
Én azonnal keresnék másik ovit!!!!!!
válasza:Ez nagyon durva és jó pár komment is, hogy léteznek ilyen elvetemült óvónők. 3 évig veled volt a gyerek éjjel-nappal és elvárják, hogy ne sírjon, amikor hirtelen másra bízod?
Az én lányom is szeptember 1-jén kezdte az ovit. Leírom nálunk hogy volt.
Első nap 9-re mentünk és végig ott voltam vele délig a szobában, illetve az udvaron. Aztán mikor már az udvaron játszottak a gyerekek, a többi szülő elszállingózott, tőlem is megkérdezte az óvónő, hogy nem akarok-e elmenni? Megmondtam, hogy nem, ez az első napja, majd másnap már ott hagyom egy picit.
Ja és tízórainál is bent volt első nap az összes szülő, ebédnél pedig csak én a szülők közül, mert a kislányom megijedt, és mondták, hogy menjek be vele.
Másnap szintén 9-re mentünk, tízóraiig bent voltam vele a szobában, aztán tízórainál kiküldték a szülőket, majd miután ettek, kimentek a mosdóba pisilni, kezet mosni, átvenni a kinti cipőt, oda is mentem vele. Majd kimentek az udvarra 10 óra fele és mondtam a lányomnak, hogy most elmegyek egy picit, de jövök vissza érte ebéd utánra. Nem is volt semmi baj, nem sírt. Kukucskáltam az ovi kerítésén és nagyon jól érezte magát.
3. nap már tízórai előtt elmentem, és aznap aludt ott először. Nem volt semmi probléma, aludt, én pedig alvás után mentem érte.
Ezen a héten volt a 2. hete, ami úgy zajlott, hogy 8 órára érkeztünk és eleinte 9-ig voltam bent a szobában, szerdán már csak fél9-ig és csütörtökön már csak 10 percet.
De én mindig bementem eddig a csoportszobába, a szülők közül is páran, nem szóltak érte. Sőt, volt olyan, hogy olyankor érkeztem érte, amikor még aludt, akkor bementem a szobába és én ébresztettem fel, segítettem neki felöltözni.
Szóval a hozzászólásokat olvasva a mienk egy nagyon jó óvoda és profi, gyermekszerető óvónőink vannak, akik tudják, hogy fontos a beszoktatás.
Nem is szoktak a gyerekek sírni a csoportban, max pár percet, de akkor egyből megvigasztalják őket.
Szerintem ha ilyen marad a helyzetetek, váltsatok óvodát.
válasza: válasza:Amit leírtál nagyon gáz. Ha van rá lehetőséged nézz szét a környékbeli óvodákban, mert így szenvedés lesz neki az az óvodába járás. Sokszor azt mondják hogy nem lehet, de év közben is simán lehet ovit váltani.
Most a te kezedben van hogy boldog óvodás lesz-e a gyereked, vagy csak kényszerből, gyomorideggel bejáró gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!