Anyukák, akiknek a gyerkőce mostanában kezdte az ovit. Hogy vagytok érzelmileg? Lányom ma volt először 2 órát, ott is voltam vele. Holnap ennyit lesz egyedül. Szerdán elvileg már reggel 8-tól ebédig, csütörtökön már kap ebédet.

Nekem nagyon hamar kezdte a lányom a bölcsit, mert visszahívtak dolgozni, és jól is jött a dolog anyagilag.

Na, de hát érzelmileg nem volt könnyű...

Viszont nem is a nehéz oldaláról mesélnék, hanem arról, hogy mi volt a jó a dologban: imádta a közösséget, sokat fejlődött, hamar megszokta a gyerekeket, az emberek, így közvetlenebb lett.

Az elválás sohasem könnyű, de a gyereknek jó a közösség! S ha anyuci jól viseli, akkor általában a gyerkőc is.

Új helyzet, de meg fogjátok szokni, és az lesz a napi rutin. Szabadidőtökben pedig extrán kiélvezhetitek egymás társaságát, ő pedig az oviban új barátokra lel, és teli lesz élményekkel. Jó lesz, ezt tartsd szem előtt. :)

Most már amúgy lányom is 4 éves, és úgy megy oviba, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, szereti és várja, és sok-sok élménnyel jön haza. Sokszor persze jó lenne többet együtt lenni, de elfogadtuk, hogy ez van: a gyerek növekszik és nem lehet mindig velünk. Így van ez rendjén.

Szia!

Nálunk is most kezdte a nagy az ovit. Augusztus utolsó hetében volt a beszoktatás, ami inkább ismerkedés volt az ovival (2h-t volt minden gyerkőc szülőstül), majd kövi héten rögtön mélyvíz. Reggel 8-tól délután fél4-ig. Első nap végig vártam a telcsit, hogy mikor szólnak, hogy menjek, mert sír, de semmi nem volt. Szeret járni. Nagynak érzi magát tőle. Fura volt megszokni, hogy nincs itthon napközben, mert közel 4 évig együtt voltunk, de itthon van egy kisebb is, illetve hamarosan jön a harmadik babó, így nem ténfergek az üres lakásban.

Amúgy sokszor megkönnyezem, hogy már ilyen nagy, de tudom, hogy jót tesz neki a közösség, és kellenek az élmények. Csak fura, hogy így elrohant 4 év....