Ha anyagilag megengedhetnéd magadnak, magánoviba íratnád a gyereked?

Én oda írattam a kisfiamat, szeptemberben kezdünk.

Ami miatt emellett az intézmény mellett döntöttem:

- van "szellemisége" az óvodának, tekintélye a peadgógusoknak, mégis szeretetteljes légkör uralkodik

- a teljes csoportlétszám max. 18-20 fő, szakképzett, diplomás óvónőkkel, akik szimpatikusak, határozottak, de nagyon kedvesek a gyerekekkel (láttuk, tapasztaltuk, voltunk többször az intézményben, illetve "próbanapon" is, a kisfiam is nagyon jó élményekkel jött el minden alkalommal, direkt várja)

- garantáltan egészséges ételek, saját főzőkonyha, ultratiszta körülmények

- napi sport/mozgás a kicsiknek, középsőtől viszik őket pl. úszni is szervezetten

- gyönyörű tiszta és igényes környezet, minden tárgyi feltétel teljesen biztosított (nem kell wc-papírt vagy gyümölcsöt bevinni, gyönyörű játszóterei (!) vannak stb.

- van egyfajta közössége a szülőknek, pedagógusoknak- ami valószínűleg leginkább a hasonló szellemiségből fakad ezáltal az intézmény valóban egy közösséggé válik- a családok, szülők az óvodán kívül is gyakran ismerik egymást, közös programok, közös események résztvevői

- nem mindenkit vesznek fel válogatás nélkül

- nincsenek túlzsúfolt (30-32 fős!) gyerekcsoportok, mint a mi kerületünk ovijaiban, nem tűntek kiégettnek a pedagógusok és nem tapasztaltunk kirívóan rossz vagy tűrhetetlen viselkedésű/szocializációjú gyerekeket

Számomra a jó óvoda megalapozza, hogy jó iskolába is kerülhessen a gyermekem, megfelelő legyen a szocializációja, számomra fontos értékekben, meggyőződésben egyetértsünk a pedagógussal, meglegyen az a kölcsönös tisztelet és közös szemléleti alap, amivel együtt tudjuk a kisfiamat nevelni.

Így ez az intézmény és az oda fizetendő térítési díj egyfajta befektetés a jövőbe.

nem gondolom, hogy burokban fog felnőni a fiam, de mindenképpen előnyösnek tartom, hogy nem mocskos beszéden, otthoni erőszakon szocializálódott kisebbségi gyerekekkel kell küzdenie harmincadmagával az óvónő figyelméért- illetve nem még a csoportba integrált 2-3-4 sajátos nevelési igényű gyermek speciális igényei kötik le az egy szem tanerő minden energiáját.

Félreértés ne essék, nincs bajom a sérült gyermekekkel (a kisfiam egyik kedves kis barátja is az)- de nem biztos, hogy 30 fős kisgyermekközösségben minden kirívóan eltérő viselkedést és otthoni nevelési hiányosságot le tud küzdeni egy pedagógus úgy, hogy közben az ún. normális családból érkező gyermekem is valóban abban az ütemben fejlődik, ami számára a legoptimálisabb.

Szóval inkább az állami/önkormányzati rendszer hiányosságaival, a túlzsúfoltsággal, néha a rettenetes tárgyi körülményekkel van a bajom és ha megengedhetjük magunknak, természetes, hogy olyat választunk, ahol legalább ezek az alapvető feltételek adottak.

A magánintézmény nem feltétlenül garancia a kiemelkedő ellátásra- de hiszem azt, hogy ahová bekerültünk, arról ez elmondható. Az is sztereotípia, hogy az ilyen gyerekek burokban neveltek vagy "pénzeltek" lennének- egyszerűen a kisfiam kap egy esélyt egy jobbfajta oktatásra/nevelésre, egy a mi családunk értékrendjéhez hasonló szellemben történtő nevelésre.

Ezáltal inkább lesz nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, talán a közösségi viselkedése, kortársaival való kapcsolata is éppen ezért jobb lehet.

Ezzel együtt tudom, hogy vannak jó szakmai színvonalon működő önkormányzati intézmények is biztosan.

Kinek mi tetszik, kinek mi fér bele a költségvetésébe- emiatt senkit nem lehet elítélni.