Fejbeverték csakúgy a gyerekem oviba. Erre te mit lépsz?

Erre semmit nem kell lépni, gyerekek. Nem fogod tudni az alap habitusa ellen nevelni. Ha ő élből nem ütött vissza , nem fog a jövőben sem, akármit mondasz neki.

Esetleg az óvónőnek említsd meg, hogy jobban odafigyeljenek az új gyerekre.

Lányodnak is mondhatod, hogy ha ilyen történik azonnal szóljon az óvónőnek.

Ebbe többet nem kell belelátni, lesz még ilyen, sőt...

Mit, mit, semmit.

Ilyen millio tortenik naponta gyerekek kozott. Aztan az is lehet, hogy sokszor nem is pont ugy tortenik, ahogy a gyerek mondja.

Gyerekek. Nem fognak tokeletesen viselkedni egymassal.

Semmit. 4 évesek, ovisok, a szentbeszéd egyébként sem hat, ha az óvónők ott helyben nem intézkednek, akkor te fejed tetejére állhatsz, akkor sem lesz következménye. Még akkor sem, ha a másik gyerek szülei együttműködők, mert mégis mit csináljanak? Elmondják otthon a gyereküknek (aki nyilvánvalóan zaklatott, hiszen oviváltás volt, új helyzet, új környezet, senkit sem ismer, kibillent a "zen"-ből), hogy verekedni rossz dolog, ha baja van, akkor az óvó néniknek mondja el, aztán másnap ugyanúgy stresszhelyzetben megüt valakit, mert 4 éves ő is, nem tudja még kontrollálni az érzéseit. Ahogy a te gyerekednek is feleslegesen mondanád, hogy védje meg magát, üssön vissza, stb, stresszhelyzetben ott és akkor nem az alapján fog cselekedni, ahogy ti azt előző este megbeszéltétek, hanem habitusától és idegrendszeri állapotától függően. Az óvónők dolga ezt kezelni adott szituációban, de ha még nekik sem volt mit kezelniük, akkor meg aztán főleg nem csinálnék semmit. Azért jár a gyerek közösségbe, hogy megtanulja a saját bőrén, hogyan kell közösségben viselkedni. A másik gyerek is ugyanígy.

Nyilván ha ez egy rendszeres dolog, akkor szólnék az óvónőknek, megkérdezném, hogy mégis mit lehetne tenni, esetleg beszélnék velük együtt vagy rajtuk keresztül a másik gyerek szüleivel, de egyszeri eset miatt biztos nem csinálnék semmit.

Mondom ezt úgy, hogy az én gyerekem kiscsoportban összebarátkozott egy hozzá hasonló habitusú kislánnyal, ami azt jelentette, hogy többször összevesztek (harapás, lökdösődés, ilyesmi), aztán mégis ő a legjobb pajtása, akit szülinapra is hívni kellett. Kicsik még, nyilván nem úgy kezelik sem az érzéseiket, sem a konfliktusaikat, mint egy felnőtt.