Miért lett kötelező az óvoda?

Azért, mert így legalább biztos minden gyerek kap napi 3 étkezést, megtalulja a társas együttműködést, szocializálódik, megtanul alapvető dolgokat.

Egy ismerősöm óvónő egy 100%-ban roma lakta faluban az ormánságban. Van olyan gyerek, aki nem beszélt magyarul, mikor az óvodát kezdte. Volt, aki nem ismerte a vezetékes vizet, az angol wc-t, sosem fogott a kezében ceruzát.

Ha sorsára hagyod ezeket a gyerekeket, családokat, akkor Magyarország nagyon nagyon záros határidőn belül élhetetlenné válik. Lásd Borsodban pl. az elszegényedő roma településeket, ahol ha nincsenek civil szervezetek, kitartó pedagógusok, nem lenne ovi, iskola kötelezettség, mégrosszabb lenne a helyzet, mint most. Pedig ígysem kutya. Te, mint normál ember is éreznéd a bőrödön, hogy a kötelezettség eltörlése kihatással van rád. Egyre több lesz a tanulatlan, dolgozni nem akaró és nem is tudó, lecsúszott ember, akik mások kárára (pl. lopásból) élnek. Ez hatással van mindenkire, így megy a szélmalom harc.

Azt nem szabályozhatják jogszabályban, hogy IQ-hoz, társadalmi réteghez, stb. kötik ki tarthatja otthon suliig a gyerekét és ki nem. Én ígyis azt látom, hogy sokan túlértékelik magukat. Fújnak a gyereküknek egy buborékot és abban tartják, ameddig csak lehet. Az élet nem is erről szól, ahogy az sem természetes, hogy sablon gyerekeket akarunk felnevelni nyilván.

Egyébként én vállalom, hogy szociálisan szegény környezetben élünk. Diplomások vagyunk, értelmes embereknek tartom magunkat, hatalmas a baráti társaságunk, de szanaszét az országban, a családunk vidéken és nincs több ilyen pici gyerek. Az utcánkban kevés a kisgyerekes, inkább általános sulisok és idősek vannak, a játszón hébe-hóba futunk össze valakivel, innentől kezdve hol szocializáljam a gyerekem heti egy napnál többször, akin már most érzem, hogy igényli a gyakoribb gyerek társaságot, pedig mégcsak 2 éves? Nem tudok neki eleget adni, nem tudom helyettesíteni a játszótársakat és azt, amit egy közösségben tud elsajátítani.

Aki azt írja ovi nélkül sem lett "baja", ez tök oké. Én pl. voltam bölcsis is (30+ vagyok), de nekem sem lett bajom. Akkor most ebből milyen következtetést lehet levonni? :)

Az a baj, hogy nincs elég információd. A saját mikrokörnyezeted nem elég reprezentatív a véleményed igazolásához.

A kolléganőm 2 diplomás nő, mondhatni elég intelligens, 2018ban, és 2020-ban szült. Mire a nagyobbbal mehettek volna aktívan társaságba, berobbant a covid, az óvodáig lényegében alig volt közösségben a gyerek, mert nem volt rá alkalma. Azt érzékelte, hogy nehezebb a kissráccal, mint amit mindenhol olvas-lát-hall, de elfogadta, hogy ő ilyen, nehezebb eset. Aztán megszületett a kicsi, és rájött, hogy itt tényleg van valami, de senki nem foglalkozott velük, mert “még kicsi”, dackorszak, tesó féltékenység, stb. Az óvoda jelezte, hogy autizmust gyanítanak, ők kértek hivatalos úton kivizsgálást, és így is a hetedik pszichiáter, és 3 év volt, mire a gyereknek diagnózisa lett, de papírja még mindig nincs, mert a szakszolgáltat csak júliusra adott időpontot, hogy megcsinálják az utolsó nagy vizsgálatot, hogy a gyerek megkapja hivatalosan a kódot, és mehessen neki való intézménybe. HÁROM év.

Magàn úton milliós összeg lett volna, de a szakszolgálat miatt akkor is végig kellett volna járni az àllami lehetőségeket is, mert a magán diagnózist nem fogadják el.

Sajnos nem ők az egyetlenek, nagyon sok ilyen család van még.

Másrészt a világ sokat változott, mióta te voltál óvodás korú. Én 30 éve voltam ovis, akkor mèg simán kimehettünk az utcára, játszottunk a többi gyerekkel, ott tanultunk meg biciklizni, rollereztünk, stb. Nem volt ennyi autó, pláne nem száguldoztak. Néha valaki kinézett ránk, hogy minden rendben van-e, megtanították, mettől meddig mehetünk, és nem volt semmi gond. Hát ma biztos nem engedném ki a 3-4 éves gyereket egyedül, mert ő hiába tudja a szabályokat, ha a másik nem figyel rá.

"Nekem két kisebb tesóm volt, egy rakás hasonló korú az utcában, szintén tesókkal. Csak egy évet jártam oviba, ráadásul csak délelőtt. Semmi gondom nem lett."

És ma hol van ez a sok gyerek? Mivel mindenhol dolgozik jellemzően anyuka, így mind oviban délutánig. Én csokos környéken lakom, itt mindenhol van 2-3 gyerek, de az enyémen kívül egy-kettő van itthon, a többi mind bölcsiben.

A 3,5 éves gyerekemnek meg nem társaság az 1 éves kistesója.

Nem azt mondtam, hogy baja lesz annak, aki nem jár oviba, de manapság, mikor mindenki dolgozik, nem sok gyerekkel lehet találkozni napközben, pláne nem rendsueresen.

A kisebbség miatt, a szocializáció miatt, minél hamarabb belepréselni a gyereket a társadalmi "normába", anyuka menjen vissza dolgozni. Az igazság pedig az, hogy nagyon rossz a rendszer. 3 évesen nem minden gyerek érett az ovira, aztán kezdődik a harc, a présbe bele KELL nyomni a gyereket, a gyerek csak otthon akar lenni az anyjával, testvérével, a szülő meg csak próbál itt is, ott is megfelelni. Nem értem miért 3 év, miért nem 4, amikor már megérnek a társas viselkedésre a gyerekek...

Az ovis fejlesztés lepkefingot sem ér, papíron legyen megtartva, a többi a kutyát sem érdekli.

A munkába visszatérés meg látjuk, sokan tapasztaljuk is, hogy katasztrófa. Főleg, amióta minden köhintésre hazaküldik a gyereket.

Részemről semmi hasznot nem látok az oviban, pedig 2 gyerekem jár jelenleg is. Foglalkozok velük itthon, szocializálódni az egyik a koránál fogva nem tud még kellően - értem itt az együtt játszást, a másikat meg kiközösítették, mert kiscsoportban még autista gyanús volt az óvónőknek. (Nem az.) Az óvónők csak a csendes, sarokban ülőket szeretik. A kaját hagyjuk, úgy érnek haza ebéd után, hogy a fél hűtőt bevágják, pedig nem nagy étkűek, és nem válogatnak. 5 évesen kb már az elsős anyagot is tudja a gyerek, de nem fog "időben" sulit kezdeni, mert "más". A szülői igazolás minimalizálása meg részünkre szintén csak nehezítés. - értem miért van, csak aki normális szülő, az is szív vele, meg a doki is a többlet papírmunka miatt.