Mi volt a legkellemetlenebb élményed az óvodában?

Előző előtti, inkább megnyugtatni kell a gyermeket ilyenkor, az a nő nem reagált éppen a legmegfelelőbb módon...

Nálunk anno az óvodakerítés volt olyan méretű, hogy a 4-6 éves gyerekek buksija pont átfért, de a fülünk miatt visszahúzni már nem tudtuk. Akinek egyszer beszorult, többé nem merte átdugni. Egyszer nekem is beszorult. Emlékszem, óvatosan húzta ki az óvónő a fejem a kerítésrésből, viszont fájt egy kicsit utána a fülem és a tarkóm. És nagyon megijedtem, hogy örökre ott marad a fejem... Az fejetlenség lett volna!

Igazán okulhatak volna a felnőttek is, az önkormányzat pénzt kellett volna áldozzon ennek megelőzésére, pl sűríteni a rácsot, vagy kerítést cserélni, szerintem.

Mikor még tudtam volna délután aludni, akkor nem tudtam, mert zavart az óvónők hangos beszélgetése. Később meg már nem tudtam csak úgy délután elaludni, de akkor is muszáj volt az ágyban fetrengeni, pedig én olyan szép csendben eljátszottam volna magamban...

Egyszer megharapott egy lány, én meg rákiabáltam, emiatt tüsire (tudjátok, az a tüskés műanyag építőjáték, nem tudom, mi a becsületes neve) kellett térdepelnem, a harapással persze nem foglalkoztak.

Egyszer meg bekakáltam, ráadásul szerintem már nagycsoportosként. Valamiért nem mertem elmenni az oviban nagyvécére, de amúgy már nagyon kellett, egy darabig tudtam tartani, de a nap végéig nem bírtam ki.

Ezek 2001-2003 között voltak.

1998 , kiscsoport

Sosem aludtam oviban , nem igényeltem.

Játszottam a párnámmal ,ami egy víziló volt ha össze volt "csukva" azt meg nem lehet néma csendbe játszani na.

Óvónő odajött felpofozni hogy kussoljak már be.

Onnantól külön részen vetettek nekem ágyat mert úgy sírtam hogy felkelt mindenki.

Nem is barátkozott velem senki mert azt hitték valami különleges bajom van hogy külön tettek

Nagyon szegények voltunk. Otthon nem nagyon volt meleg, és kaja sem, ezért én nagyon szerettem oviban lenni. Tisztán emlékszem, hogy volt a csoportban egy nagyon szép kislány, jómódúak voltak. Mikor megérkezett az oviba elkérte tőlem a babát amivel én játszottam. Már akkor is galamb lelkem votl, átadtam neki, pedig nem akartam. Engem kissé kiközösítettek, szerintem érezték rajtam a szegény mivoltomat. Ez kiscsoprt, és középsőben történt 95-ben. A nagycsoprtot másik oviban jártam. Óvónénikről rossz emlékem élményem nincs. Belőlem is óvónéni lett. :)

Nagyon nagyon figyelek arra, hogy soha ne alázzak meg gyereket és ne bántsak. Pedig a mai gyerekek sokkal másabbak mint anno mi voltunk. Legalábbis ahol én dolgozom. Hátrányos helyzetű oviban vagyok, 95% HH gyermek. Sok gond van a gyerekkel, és sokszor a szülőkkel is. De szeretem a munkámat, és szerencsére a gyerekek is szeretnek úgy gondolom. 🙂

1983-84 körül, nagycsoportban történt. Egy fiú, akibe amúgy szerelmes voltam, kergetett az ovi udvarán, egyre gyorsabban rohant ő is és én is.

Éppen tágra nyitott szájjal sikítottam, amikor megbotlottam és beleestem a rózsabokorba. Felsértette a szájpadlásomat, ömlött a vér, rohantak velem a kórházba, máig látszik a helye, érzem a nyelvemmel.

A másik nagycsoportos élményem, hogy leültettem a tornaszobában az egész csoportomat a kisszékekre és vicces dalokat énekeltem nekik, dőltek a röhögéstől.