Mi volt a legkellemetlenebb élményed az óvodában?

5 éves lehettem.

Nem akartam megenni a húst a tanyerrol (nem szerettem a húst, és most se rajongok érte 🤷‍♀️)

Ezért megfogott és a hosszú hajamnal fogva neki b@szott a szekrénynek hogy én miért nem eszem meg a húst...

Anyu az ajtó előtt várt, kirohantam és elmondtam neki. Ne tudjátok meg mi volt ott, mit adott neki anyám hú. Tisztán emlékszem mindenre..

1996-os vagyok szóval olyan 2002/2001-ben volt.

Mármint az óvónő.

Az volt az utolsó munkanapja

- Gabika en most megcsokollak, jo?

- Jo. (Puszi a szajara), o meg azt mondta h fujjj.

Kov 13evben nem kezdemenyeztem es nem fogadtam el senki kozeledeset, ellenben gyonyoru remalmaim voltak arrol h az aktualis (platoi) szerelmeim elutasitanak.

Egyszer rosszalkodtak a fiúk ebéd alatt ( a fedett teraszon ettünk)

Csak nem hagyták abba.

A rettegett dajkanéni ( az a bajuszos fajta) azt mondta, hogyha nem maradunk csendben mindenkit bezárnak a sötétbe az egerek közé.

( amúgy nem féltem a sötéttől/ sem az egerektől, de úúgy adták elő)

Alvás előtt is befenyegettek, hogy aki nem alszik azt is becsukják.

Az oviban én sosem aludtam egyébként.

Ez volt a 2 alkalom közül az egyik.

Rettegtem.

Ez 5 èves koromban volt, 30 éve (1992)

8as vagyok

Elfelejtettem odairni hogy '95-98 kozott voltam ovis

Felállítottak egy medencét az udvaron. Mondanom sem kell, az összes gyerek abban akart fürdeni. Mikor sorra kerültem volna, olyan nagynak és melynek találtam, hogy már nem akartam belemenni.

Utána azért szégyelltem magam, hogy milyen félős vagyok.

Felnőtt fejjel el tudom képzelni, hogy ez egy kb 50-60 cm kismedence lehetett. Valamiért a víziszony elkísért, a mai napig félve megyek úszómedencébe, tóba/folyóba végképp nem merek csak ha tudom hogy nem lep el.

1995-96 nagycsoportos voltam szerintem

1980 táján voltam ovis. Volt jó is, rossz is. A tesóm jött értem egyszer, nem vigyázott rám (felnőtt kellett volna jöjjön, nem őt hibáztatom, anyám rábízta a kamasz tesómat, h hozzon el engem, sajnos anyám lőtt mellé ennélfogva), így balesetet szenvedtem, de nem lett nagy bajom, de így is a kórházban kellett kezelni a mély sebemet.

1.válaszoló említette a darazsakat, semmi speckó dolgom nem volt azokkal, csak eszembe juttatta, engem is megcsípett egyszer. Sose felejtem, játékból meg akartam támadni a darazsakat! :) Elképesztő, mennyire megérezték, hogy őket hajkurászom, pedig épp csak egy fél percre lóbáltam a karom, hogy "támadáááás!" és máris megcsípett egy.

Viszont döbbenetes máig számomra, hogyan juthatott arra néhány pajtásom, hogy darazsakat gyűjtsenek és egy kislány bugyijába tegyék. Csak a lány eszeveszett sírására emlékszem az egészből.

Apróbb kellemetlenségek is voltak. Akkoriban még kisiskoláskorban sem volt se normális felvilágosítás, se internet, se semmilyen forrás, még könyvek se nagyon, csak orvosi szakkönyv max, könyvtárból. És igen prűd volt a magyarországi társadalom. Na meg ovis korban eleve a felnőttre van utalva a gyerek alapjában. Hím nemű vagyok, és ahogy a "nagykönyvben" meg van írva (gyermekpszichológia), megéltem a kasztrációs félelmet, látva néhány kislány puniját öltözéskor. Azt hittem, levágták a kukacukat. Ez olyan 4-5 éves kori emlékem lehet. Onnantól féltem és szégyeltem ránézni a pucér kislányokra.

Az óvónéni félreértett engem egyszer, ami nagyon megbántott engem, máig úgy látom, igazam volt. Azt mondta, rajzolhatunk a télapónak a táblára (akkoriban nem volt szpokás Mikulást mondani, a kommunista ideológia miatt, ami vallásellenes volt). Hozzátette, hogy krétával is szabad és én így is tettem, mégis megszidott. gondoljunk bele, izgatottan vártuk a télapót, mit hoz nekünk, én meg lelkesen és szívból rajzoltam neki, erre letorkolt az óvónő, mert zsírkrétát használtam. Egy ovis még nem feltétlen tudhatja, hogy nem minden kréta ugyanaz. Az óvónő meg nem hangsúlyozta ki, hogy zsírkrétával tilos.

Óvodás koromban volt egy súlyos traumám, csak rémlik, hogy hol, az egyetlen, amire nem emlékszem, ki tette velem, de az szinte biztos, hogy nem az óvodában volt és nem is annak udvarán.