Mikor hozzam el az óvodából?

"Nem, nem ebéd utánig vannak, de háromkor megy haza a többség."

Aha, szóval már az sem mindegy, hogy 3 vagy 4. A 3 oké, a 4 már nem? Kezd nevetséges lenni az érvelésetek. Mondom ezt úgy, hogy a mi fiunk is 3-ig van ott, miután reggel 8-ra úgy esünk be vele. És igen, itthon vagyok a 15 hónapos húgával, de eszemben sincs ebéd után menni érte (kivéve, ha a férjem szabin van, olyankor igen), mert akkor a kicsit 1 órával később tudnám csak lerakni aludni, holott ebéd után már szó szerint ragad le a szeme. Nem fogom felforgatni a napját, már csak azért sem, mert miután a fiam megebédel az oviban és alszik egyet, kb mire felöltözik és rendesen magához tér, már ott is vagyok érte. Mégis mit számít ez akkor?! Otthon is ugyanígy ebédelne, aztán aludna. Csak így nincs macera a húgával. Egyébiránt marhára senkinek semmi köze ehhez, ez az én és a férjem döntése, a mártír ősanyák véleményére meg különösen magasról teszek.

51: én lényegében ugyanezt írtam, mire megkaptam, hogy képtelen vagyok 2 gyerekkel megbirkózni és a nagyot büntetem. Holott abban a helyzetben neki sem volt jó, hogy folyton sürgettem a hazaúton, majd mikor megörült, hogy itthon van meg a tesónak, és nekiestek volna valami játéknak lőhettem le a bulit, hogy már 1 óra van, alvás, és utána folytathatják (ami egy 1 és egy 3 évesnek nagyon vonzó érv volt nyilván). Van az a helyzet, hogy a nagynak is jobb,ha ott alszik, mert felborul az ő napja is, ha nem ebéd után kerül ágyba, de ezt sokan nem tudják elfogadni.

Egyébként fel a fejjel, nekünk kb. 3 hónapig tartott ez a nehéz időszak, olyan 18 hó körül már kibírta az 1 évesem is 1-ig, és inkább az volt a baj, hogy keltenem kellett, hogy fél4-re az ovi előtt legyünk, úgyhogy vissza is álltunk arra, hogy elhozom, talán 2 hónapig aludt ott.

Ráadásul én dolgozom is heti 15 órát távmunkában, így a délutáni alvásuk nekem ebből a szempontból is fontos. De itt tényleg van néhány ember, aki vagy ennyire szűklátókörű, vagy életében nem volt még gyereke, vagy szándékosan provokál, magam sem értem...

48-as, a barátaim dolgoznak napközben. És különben sem azért vagyok táppénzen veszélyeztetett terhesként, hogy csavarogjak a barátaimmal, meg moziba járjak. A sport, ami a hobbim, szintén nem játszik, tekintve hogy még az itthoni tornától is el vagyok tiltva.

Amúgy meg azért végképp nem hagynám bent a gyerekeim, hogy céltalan lézengjek a városban. Szeretek itthon lenni, olvasgatni. Ha már ennyire érdekel.