Hol tudom jelenteni az esetet?

Mi az, hogy fontos az előzmény?

Milyen előzmény jogosítja fel a tanárt(bármilyen embert), hogy felképeljen egy gyereket??

Nem ezt tanítják az egyetemen, tiltja a törvény is, ha nem képes kezelni a helyzetet, hagyja el a pályát. Mekiben és tescoban is hiány van munkaerőből, nem csak a tanári pályán. Ha nem sikerült elsajátítania a szakmáját, nincs helye ilyen jellegű munkahelyen.

Első körben a tanár feletteséhez mennék, az igazgatóhoz, és ott közölném, hogy mindenképp jelentem a jegyzőnél(úgy tudom ők vannak fentebb). Azért nem a tanárhoz, mert akinek könnyen eljár a keze, ne legyen a gyerekem mellett, tehát az elsődleges célom az, hogy eltávolítsák az osztályból, másodlagos, hogy az iskolából. A gyerekem ne fusson össze azzal a felnőttel véletlen sem, aki bántotta.

Az a minimum, hogy a tanár bocsánatot kér a gyerekemtől és elmagyarázza, miért nem szabad erőszakhoz folyamodni, ha valóban látom a megbánást, akkor nem megyek fentebb, elég, ha az osztályból tűnik el.

Ha anyázik is a gyerek sem szabad felképelni, akkor sem, ha feláll órán. Tessék íratni, feladatot csinálni vele, beírni az ellenőrzőjébe, hogy tudjanak róla a szülei(ők nevelik, nem a tanár, az csak felügyel rá, miközben leadja az anyagot!)felvinni az igazgatóhoz elbeszélgetésre.

A nyilvános megszégyenítés nem megengedett, kiállítani az osztály elé és ráolvasni mit csinált rosszul, kinevettetni a többiekkel, ez nem a trónokharca..nálunk előfordult ilyen 20 éve..

Ha nem tanárról lenne szó, hanem mondjuk könyvelőről, aki nem tudja, mihez kezdjen a számadatokkal, egyből kirugnák, senki sem mentegetné.

A tanári pálya alapja a tanítási helyzetkezelés, a könyvelés alapja a számok kezelése.

Osztályfőnök - érintett tanár - igazgató. Ebben a sorrendben vagy akár egyszerre is.

És feljelentés. Ha van nyoma, látlelettel a rendőrségen, ha nincs, akkor a tankerületnél panasz.

Könyörgöm, mégis miféle "előzmény" jogosít fel egy tanárt, hogy megüssön egy kisgyereket???! Ne szórakozzatok már. És ha be is szólt valamit a tanárnak? Az a megoldás, h felpofozom? Meg mi az, hogy lehet megtiltotta, hogy felálljon a kérdező gyermeke mégis felállt?

Akkor elkéri az ellenőrzőjét és beír, de nem emelhet kezet senkire! Ő választotta ezt a pályát, ha csak nem debil tudta/tudja jól, hogy bizony sok rossz gyerek van, sokan szemtelenek, de ő ezt önként vállalta. Nehogy már még mentegessük, hogy jajj szegény tanárok nem tudnak mivel fegyelmezni. Hátha ennyire alkalmatlan a tanári pályára, h dühében csak pofozkodni tud, akkor nem másik munka után kell nézni.

Remélem kirúgják és az életben nem mehet többé gyerekek közelébe!

20 éve az én szüleim is vertek minket az öcsémmel, ha gond volt a suliban, szerencsére az én időmben "csak" a megszégyenítés ment bent.

Kitűnő tanuló voltam, de a megszégyenítések miatt lenullázódtak az emberi kapcsolataim, befelé forduló, zákózott gyerek-tini voltam, iszonyat sírós lámpaláz ellen küzdök ma is, nem merek válaszolni, ha erőszakosabban kérdeznek, akkor sem, ha tudom a választ. De valóban, az első pár alkalom után szavamat sem lehetett hallani, "jó gyerek" voltam.

Na és a szüleim? A mai napig utálom őket, amiért rajtam vezették le a dühüket, kerülöm őket, mert ostobák ahhoz, hogy erőszakmentesen oldják meg a problémát. Úgy tartom a távolságot érzelmileg és fizikailag, ahogy lehet, az unokájukat sem engedem a közelükbe, pedig nem vertek véresre, csak ha szerintük" megérdemeltem".

Akarok olyan gyerekkort a gyerekemnek, mint nekem volt? Akarom, hogy féljen tőlem? Akarom, hogy fájjon neki? Akarom, hogy megalázva érezze magát?

Ugyan nem tanári diplomám van, de ha én képes vagyok nem megütni a gyerekem, elvárom mástól is, pláne attól, akinek elvileg jobban kellene értenie ehhez.

Szerencsére a törvényalkotó értelmiséggel egyezik a véleményünk, így eljárás is indulhat a pofozkodó emberek ellen, pláne, ha azok tanárok.

Hálistennek kiment a divatból a tekintélyelvűség, a tanárt is csak annyira kell megbecsülni, mint egy utcaseprőt. Mindkettő azon dolgozik, hogy a világunk jobb legyen, de ettől még nincs feltétlen igaza, nem kell feltétlen követni mindenben, és pláne nem feltétlen ért ahhoz, amit csinál.

Vagy te nem válogatsz és ellenőrzöd a kőműves vagy a villanyszerelő munkáját? A takarító munkáját? Nem nézed át a könyvelésed, nem olvasod át, mit írsz alá, pedig nem vagy ügyvéd?

Nem tudom, mivel foglalkozol, de biztos, hogy te is tudod, hogy attól, hogy valaki szerez egy papírt, átcsúszik kettessel, vagy bevágja az anyagot, még nem lesz jó szakember.

Teljesen jó, hogy végre a tanárokat IS ellenőrzik rendesen, régen azért nem tették, mert kevés volt a diplomás, el tudták hitetni az emberrel, hogy a másik jobban tudja, bármi is az, most pedig már minden sarokra jut egy diplomás, egyenrangúbbak lettek az emberek.

Senkinek sincs jogosultsága megütni egy gyermeket. Akár tanár, akár nem.

De azt hadd kérdezzem már meg, hogy a gyereknek ki adott jogosultságot arra, hogy az óra KÖZEPÉN FELÁLLJON, és kidobjon egy szemetet?

Egyáltalán miért volt nála szemét, és miért volt olyan elképesztően nagyon fontos, hogy azonnal ki kelljen dobnia? Miért nem ért rá a szünetben?

Esetleg órán evett, és a csomagolást akarta kidobni? NEM szabad órán enni. El nem tudom képzelni, hogy milyen szemetet akart kidobni.

És esetleg megkérdezte, hogy tanárnő/úr, kidobhatom ezt?

Mert csak úgy felállni sem szabad az órán. WC-re sem mehet ki szó nélkül.

Amikor én voltam általános iskolás, ránk még vonatkoztak szabályok. Nem eszünk az órán, nem beszélünk órán, nem hangoskodunk, nem késünk, jelentkezünk stb..

Szerintem nem csak annyi volt, hogy a gyerek egyszercsak felállt, kidobta a szemetet, majd a tanár felpofozta. Nem hiszem, hogy ennyiért kockáztatná az állását.

Első körben egy beszélgetés kellene ofő, érintett tanár és gyerek egyszerre. Hogy mindenki el tudja mondani, hogy mi történt.