Mondjatok egy esetet, mikor türelmesnek kellett lennetek a gyerekkel?

cipőfűző bekötés megtanulása, első iskolai napok, villára felszúrni az apró ujjakkal az ennivalót, de minden nap van valami, amikor türelmesnek kell maradnod, mert gyerekekről van szó.

Minden nap, minden órában türelmesnek kell lenni. Az első jókat írt, de pl még ott van az, amikor sietni kellene valahova, de a kicsi gyerek minden követ felszed a földről és ezért nem tudtok haladni. Vagy amikor már nagyobb és jön a "miért?" korszak, amihez még több türelem kell. De még lehetne sorolni.

Hát szerintem is mindenben türelmesnek kell lenni egy gyerekkel szemben. Nálunk most a nagynál a "miért" korszak van (már több, mint egy éve), a kicsinél meg a "ledobom-úgyis visszakapom, ledobom-úgyis visszakapom" korszak. A hajamat tépem, de hát ez van, majd kinövik, és jön a következő "nehézség".

Minden reggeli elindulás, amikor még ezt meg azt szeretné (az egyik APG-ben olvastam egy hasonló reggelről): inni, kedvenc plüssét, elbúcsúzni a tesótól, öltözni nem akar, biciklivel vagy mégse... Este aztán még egy mesét könyvből, fejből, iszik, pisil stb. Megszoktam már, a napi rutin része, néha mégis erőt kell vennem magamon, hogy türelmes tudjak maradni. A kicsihez pedig az örök felfedező, mindent szétszedő, szétdobáló, minden huncutságot ezerszer elkövető, örökmozgó természete miatt kell türelem. "Elmúlik" idézem magamnak a bölcs anekdotából. Imádom őket!