Kegyetlenség "elvenni" egy 5 éves átmeneti szobáját az apuka lakásában, amit alig használ, hogy az állandóan ott élő gyereknek legyen?

A 6 hónaposnak sem tartom fontosnak, hogy saját szobája legyen, de azt igen, hogy saját helye legyen! Ugyanezt gondolom az 5 évesről.

Csakhogy itt a változás iránya is fontos, hogy eddig volt egy helye, amit most elvesznek.

Még így is elképzelhető, hogy el fogadja, ez sokmindentől függhetne (kommunikáció a gyerekkel, viszonya az apjàval és a nevelő szülővel, a gyerek természete, kora, egyéb èletesemŕnyek és körülmènyek), de ezek szerint nem érinti jól, hiszen elmondta az anyjának.

Nem azt mondta, hogy "apa azt mondta, egyelőre a pici baba kerül a pici szobába, én meg a nagyban lakom, kèpzeld, átvisszük az ágyat és választhatok új falvédőt és feltesszük a kèpeimet is a falra"... mert nem is ez történik.

Amúgy nálunk (èn írtam fent a 12 évest) a másik félnek is lett új családja és gyereke, és a két gyerek ott is közös szobában van, de egyenrangú fèlként, és itt is egy szobában lesznek, egyenrangú félként. Tehát nem a saját szoba a lényeg, hanem hogy ne essen két szék között a pad alá, főleg hogy ő mindkét féltesóhoz képest peches abban, hogy nem az a szülőpár neveli fel, akiket ő valaha családjaként megismert!

És még az zavar, hogy a poszt írója magyarázza, hogy mivel 30 perc autóút a másik család, ezért nem alhat ott - ezt nem is értem. Ha a szomszéd lakás lenne, akkor el lehetne venni az apjával közös havi 4 estét? Szóval ez elbizonytalanít, hogy milyen a nevelőanyával a viszony, de lehet, hogy tévedek.

Mindenesetre a tempó, a mód, a rugalmasság, hogy az ő szàmára elfogadható módon és időben szokhasson hozzá a változásokhoz nagyom fontos, és hiába a jól csengő felnőtt szövegek, amiket írtok, ha ő azt éli meg, hogy kitúrták, már nem szeretik. Itt csak a felnőttek hibázhatnak

Még annyi, hogy a kis gyerekre is érvényes, hogy a másik havi 2-4 éjjelt alszik ott. Ettől még nem lesz szobátlan!

Ráadásul kb kiskamasz kortól szokta zavarni a gyerekeket, hogy nincs a testvértől is külön szoba. Itt a nagy akkor már érettségizik!

Nálunk a kisfiú szobáját csomó mindenre használjuk ha nincs épp ott. De azért ott a polca, játékai, ruhái, fotója. Tehát itt lakik ő is, akkor is, amikor nincs itt. Az apja nem is tudna másként gondolkozni vagy a jelenléte minél több jele nélkül létezni.

A nagy gyerek hová fogja tenni a játékait, könyveit, hol lesznek a ruhái? Ha iskolába megy, hova teszi a tanszereit, mikor a hétvégét az apuka családjánál tölti? Vagy ő csak vendég, és a bőröndjében vannak a cuccai?

Nem fog jót tenni az apa-gyerek kapcsolatnak, ha az apa életteréből kiszorul az elvált gyermek.

Milyen megszokott helye? Uramisten, végigolvastam a válaszokat, az 5 évesnek a megszokott helye az anyja házában van, nála lett elhelyezve. Elváltak!!! Ez van, így alakult. Nagyon jól leírta az egyik válaszoló. Majd az ötévesnek minden házban saját szobája lesz, aki ott sem lakik, 2-4 napot tölt ott összesen, és még akkor berendezve ruhásszekrény, íróasztal, faxom tudja még mi, akinek meg jogosan járna, az nem kaphat, mert sérül a kis lelke az 5 évesnek. Meg a kérdezőék költözzenek ki a nappaliba. Nekik nem baj, ha a megszokott helyüket elhagyják, ugye? Majd vigyék ki a gardróbszekrényt is, meg a ruháikat arra 2-4 napra minden alkalommal. Hát a nagy büdöd lófaxt. A nappali amúgysem szoba.

Emeleteságy, vagy alszik a gyerek a kanapén. Nem ott lakik. Szerintem meg inkább az anyja beszélte tele a fejét féltekenységből.