Elítéled a gyerekbántalmazókat?

Dehogy itélem. Verje csak napjába többször, ugy a jó ha fél...

De most komolyan, hogy lehet ilyen kérdést feltenni? Persze, hogy elítélem, de nagyon sok ilyen esetre csak nehezen derül fény, és ez a dolog mindig is ott lesz, ha akarja az ember, ha nem. Ha tudnék ilyenről, nyilvas segitseget kernek az illetekes szervtől...

Még meg is dícsérem őket. (irónoa)

Szerinted a bántalmazókon kívül ki az az elmebeteg aki nem ítéli el őket?

Sajnos nem hülyeség a kérdés. Számtalanszor tapasztaltam (itt is), hogy milyen sokan vallanak arról, hogy persze, elítélik a gyerekbántalmazást, de azért "nevelési célzattal" oda-odacsapnak a gyereknek (nem, nem veszélyes helyzetekben, hanem mert elfogy a türelmük).

Én igazából sajnálom őket, mert

-valószínűleg maguk is ebben nőttek fel, és nem dolgozták fel (írom ezt úgy, hogy engem is vert anyám, nem is kicsit és sok időbe telt, mire képes voltam felfogni, hogy nagyon sok felnőttkori problémám ebből ered). Sokan arra hivatkoznak, hogy "vertek, mégis ember lett belőlem".

-Sajnálom őket azért is, mert a gyerekverés arra vezethető vissza, hogy a szülő nem ismer MÁS nevelési eszközt. Pedig kismilló van, csak ki kellene próbálni, ki kellene próbálni az adott gyerek és szülő esetében leginkább célravezetőt. Csak hát az macera... Ütni "egyszerűbb".

-Sajnálom őket azért, mert egyetlen egyszer csaptam rá a gyerekem fenekére, mikor elfogyott a türelmem, és egyáltalán nem éreztem jól magam tőle. Ellenben valahányszor pozitív nevelési eszközökkel érek el egészen látványos eredményeket a gyerekemnél, akkor büszkeséget és elégedettséget érzek. Sajnálom azokat, akik ezt nem tudják átélni.

Hasonlo jutott nekem is eszembe.

Általàban bántalmazo szülőktől kikerult gyerekbol lett felnőtt folytatja ugyanugy mint a szulei mert azt hiszik mashogy nem lehet illetve a hirtelen indulatban az emberbol tudatalatt is a berogzult sablon jön fel amikor nem képes jozanul mérlegelni az ember es felulirni azokat az éveket amiben felnött.

Aki okosabb, már tudja hogy nem igy kéne, igy plusz lelkiismeretfurdalas is fogja terhelni ami belul még tobb feszultseget ültet el. Ezert sem helyes szerintem ha pl kozteruleten vki felképeli a gyerekét, beavatkozni, mert a lecseszés miatt otthon még nagyobbat fog kapni a gyerek mert csak több terhet feszkot tettek az anyára.

A szemet szemért elv hogy gyuloljük az ilyen szuloket, a helyzeten csak ront es nem segitene. Persze alap, hogy joindulattal nem is lehet rájuk nezni, elvegre senki nem pszichologus hogy pártatlan es elfogulatlan tudna maradni amivel javithatna a helyzeten. Nem örömében bántalmaz a bántalmazo. Az tehetetlenseg.

Csak eszembe jutott erről egy filozofikus gondolat:

Ugye egy gyerek utánozva tanul. Olyan szinten hogy azon fog alapulni az egesz személyisége. A csaladi kornyezet nagyban meghatározo. Vagy bántalmazo lesz amugy bantalmazo csaladbol ezy gyerek, vagy olyan szintu áldozattipus akit a szulei utan az alkesz ferje fog verni. Sir de nem válik el.

Mindkettőt elitélik.

Es ami megszuletett ebből gondolat:

Teljesen olyan mintha mindenki a szulei hibája miatt vezekelne, a szulei bűnét hordozná, hasonlit kicsit a bibliaban irtakhoz is, amikor azzal jönnek hogy pl tizedoziglen fog bunhodni az ember a tetteiert. A gyereke i

*a gyereke is es azok gyerekei is.

Senki nem gondol abba bele hogy a legkisebb legartatlanabb pofont is amit a gyerekének ad a szülő, azt az unokájának es ükonukajabak is adja.

Lasd kerdezo es sokan masok is azt hiszik hogy veszhelyzetben viszont jogos ütni. Ez pontosan ugyanakkora tevedes mint a sulyosabb verésekrol csak ez közelfogadott. Miert? Mert mindenkinek csaptak már a kezére. Es mindenki elhitte hogy ez helyes. Es mindenki viszi tovabb.

Ugyanigy viszi a bántalmazo is a bántalmazást tovább.

Ez a pszichologiai háttere.

Ezért sem tudják betartatni a törvényt, miszerint amugy egy pofon is bűncselekmény. Ezért nem szankcionáljak.