Nektek volt már hogy valaki becsmérelte azt ahogy nevelitek a gyerekeiteket?

Nem, dehogy.

Olyan előfordult, hogy valaki helytelenítette egyik-másik döntésünket (olyat, amit egyébként feleségemmel tökéletes egyetértésben döntöttünk el), vagy azt mondta, hogy ezt vagy azt nem így, hanem úgy kéne. Meghallgattuk, utólag kettesben megbeszéltük, de nemigen változtattunk.

A becsmérlés egy nagyon erős kifejezés, ennek a közelében sem volt senki.

Inkább csak beleszólnak. Ilyenkor meghallgatom őket, mindenre bólogatok.

Egyébként nem akarnak ők rosszat csak kinek ez, kinek az válik be.

Persze elgondolkozom rajta, majd vagy megfogadom vagy nem.

Lehet hogy legközelebb észreveszi hogy még mindig nem úgy csinálom ahogy ő mondta, ha szóba hozza megmondom hogy átgondoltam és így döntöttem.

Anyósom. Tudom, hogy csak segíteni akar, de egy hetes babával azt hallgatni, hogy semmit se csinálunk jól a férjemmel, egy kicsit erős. :(

Ha sír, minek veszem fel, ha nem veszem fel, miért nem, mert cicire kell tenni, hogy megnyugodjon. Ne szoptassam sokáig, ne ringassam, mert elkapatom. Adjak neki teát, mert azért sír. 27 fok van a lakásban, biztos fázik a gyerek, miattam meg fog fázni és beteg lesz,stb.

Elkövettem azt a hibát, hogy nem tettem helyre a mamát, inkább visszavonult és sírtam meg magam emésztettem miatta... hát el is apadt a tejem, pedig addig rengeteg volt. Megfogadtam, hogy soha többé!

Szerencsére nem, de ha ilyesmi előfordulna, megmondanám kulturált formában a magamét neki...

5-ös!

A te esetedben a legjobb válasz a sopánkodóknak, ha a férjed pozícióját erősíted a gyereknevelésben. Mondd nekik azt, hogy az apjával van, aki a másik szülője, és csodálatos dolog, hogy erősödik a gyerek köteléke az apával, aki természetesen kompetensen el tudja látni a feladatát. Ilyen jó dolgotok van, és ilyen jó dolga van a gyereknek is :)

Ne aggódj, be fogják fogni, semmi okotok nincs lelkifurdalást érezni.

A legjobb barátnőm szokott próbálni "segíteni", azonos korú és nemű gyerekeink vannak.

Szépen elmondom neki, hogy különbözően látjuk a dolgokat, mások vagyunk, a gyerekek is mások, ami nála beválik, nálam nem.

Volt ilyen és még lesz is. Sajnos az emberek nagy százaléka imád beleszólni olyanba amihez semmi köze, addig se kell a saját problémáival foglalkozni.

Nálunk a legproblémásabb a férjem nagymamája. Én sosem hagytam magam és egyszer majdnem össze is vesztem a férjemmel amiatt, hogy miért beszélek ilyen gorombán a mamával, de aztán elmagyaráztam neki, hogy a drága mama kapva kap minden alkalmon, hogy megkritizáljon és persze mindig olyankor mikor ő nem hallja. Nem is igazán szeretek hozzá menni, de néha muszáj, annyi jópofizás belefér, ha meg megint belekezd gyakorlottan állítom le.