Akinek a gyereke nem akart kistesót, később megszerette? Jó testvérek lettek?

Én nem kértem engedélyt a gyerekektöl a testvérekre - ehhez nem sok közük van -, viszont nem is neveltem öket úgy, hogy egy testvért valami rossz dolognak érezzenek.

Viszont jó testvérek a mai napig, ami szerintem tökéltesen érthetö is.

Miért kérsz engedélyt? nem engedélyt kell kérni, hanem tényként vázolni a dolgot. Azt viszont okosan. Nem bántásból, de szerintem benned eleve félelem lehet hogy fognak kijönni egymással, és valószínű ez ragad át rá. Azért gondolom ezt, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy 3 éves üvöltsön a kistesó gondolatától, feltéve hogy az "szépen van tálalva".

Egy 7 éves más. Ő már látja azt, ha megszületik, ő háttérbe fog szorulni, kevesebb süti jut neki, osztozni kell, többet kell otthon ülni míg pici stb. Az ő részéről érteném az ellenkezést. De egy 3 éves részéről....

féltékenység nálunk sem volt mikor pici baba volt...akkor kezdett kialakulni a féltékenység, mikor 1-1,5 évesen elkezdte rátenni a mancsát a nagy dolgaira.

A nagy akkor 3,5 éves volt. És akkor bekattant neki az is, hogy ahá, amig én az oviba vagyok, addig a hugi otthon játszik a játékaimmal??

és akkor kicsit ez rá is ment az oviba a viselkedésére.

Amíg pici csecsemő, addig szeretgeti, babusgatja, aztán sajna eljön, hogy már nem azt csinálja amit mondd neki, és akkor jönnek az igazi harcok utolsó :) de azért szépen kordában lehet tartani. most 4 a nagyobb, 2 a kicsi és olyan szépen eljátszanak már.

Nekem 2,5 éves volt a lányom, amikor elkezdtünk gondolkodni a kistesón, és megkérdeztük, mit szólna. nem azért, mert beleszólhat, inkább csak azért, hogy mire számítsunk. Ő elég hamar beszélt, szóval 2,5 évesen simán lehetett vele így dumálni, plusz tudta mi a kistesó, mert az egyik baráti párnál akkor volt fél éves a kicsi, elejétől rendszeresen látta. Ő teljesen határozottan azt mondta, hogy szeretne, legyen nekünk is picike baba, mint ő volt régen, majd vele fog aludni, és nekiadja a régi játékait :D Még van egy bő 2,5 hónap a kistesó születéséig, de nem változott a hozzáállás, egyik nap még azt is mondta, hogy kipróbálhatja majd a tesó az ő szundikendőjét, pedig az aztán szent :D Szóval egyelőre baromi pozitív, puszilgatja a hasam, várja, készül, remélem marad a lelkesedés utána is (3,5 év lesz köztük majdnem pontosan).

Tegnap egyébként volt ilyen kérdés, próbálj visszagörgetni, hogy a nagy nem akarta, és ott elég szomorú a dolog, már 1 éves a kicsi, de a nagy még mindig nem szereti. Egy testvérpár van a környezetemben, ahol a nagy utálja a kicsit, 2 év van köztük, de ott a szülők eléggé szarul csinálták a dolgot szerintem. Most a kicsi 2 éves, de nem nagyon van változás. Szomszédéknál 1,5 és 2,5 évesek voltak a nagyok, mikor jött gy újabb pici, eleinte utálták, de mostanra nagyon jó tesók (2 éves a kicsi). Szóval ez tök képlékeny, és szerintem a tálaláson nagyon sok múlik.