Miben hozhat döntéseket kisgyermeked? Lehet nem jol csinálom?

Nem fenyegetem, hogy "ha nem akarsz fogatmosni, rendben...de..." soha. Nálam nincs olyan, hogy én mondok valamit és ő nem teszi meg, mert másképp gondolja.

Nyilván nem parancsolgatok egész nap, de vannak dolgok, amiben én döntök és nem tartozom magyarázattal neki, hogy miért úgy van, ahogy én mondom. Egy 3 évesnek nem állok neki megmagyarázni, hogyan romlik el a foga, mert kicsi hozzá és nem fogja megérteni, de legalább összezavarodik. Ha azt mondom, hogy fogmosás van, akkor fogmosás van, és kész.

A döntései olyan dolgokra korlátozódnak, amiben nem tud rosszul dönteni, pl. választhat ruhát, időjárásnak megfelelőek közül, amiket én teszek ki, és max. 2-ből.

Bátran kipróbálhatja magát olyan helyzetekben, amiket én teremtek meg neki, és ebben érheti vereség vagy sikerélmény, de azért vagyok az anyja, hogy kontrolláljam ezeket a körülményeket, különben 2 évesen fejjel lefele lógna a fáról, mivel nincs hozzá esze, hogy nem kellene.

Az, hogy hatással van másokra a viselkedésével nem kell eltitkolni, ahogy nyugodtan kimutathatod, hogy mérges vagy, ha rosszat csinál (nem ő rossz, hanem a viselkedése!). Érzelmileg nem zsarolnám, hiszen nyilván nem azért viselkedik néha rosszul, mert neked akar fájdalmat okozni, ez nevetséges egy gyerek esetén, nem ezért teszi. Csak nem méri fel a következményeket előre, mielőtt cselekedne.

Szóval igen, én megmondom, nyíltan, őszintén és akár kiabálva is, hogy kikérem magamnak ezt a viselkedést és nem fogadom el, hogy ezt vagy azt csinálja/csinálta, és kérem, hogy 1. tegye rendbe/jóvá, 2. mindig kérjen érte bocsánatot, és 3. gondoljuk át együtt, legközelebb hogyan kellene cselekedni ilyen helyzetben (persze ennél egyszerűbb szavakkal, mert fogalmakat még nem ért rendesen).

Pl. Ma melyik játszótérre menjünk? Az öltözködés esetén este összekészítheti ő, mit vesz fel, de kb. középső csoporttól az enyémek önállóan választják ki a ruhát, annyit szoktam mondani, hogy hosszú nadrág, pulóver. Olyan mindegy, melyik pulcsit veszi fel, nem?

Ez, amit mondtál a gyereknek, beteg... Gondolod azért csinálja, amit tesz, hogy neked keresztbe tegyen? Ilyen gondolatokat adsz a gyereknek, aztán csodálkozol, hogy idővel azt gondolja magában, hogy rendben, ha anya ezt gondolja rólam, akkor úgyis mindegy, most akkor valóban szándékosan kiszúrok anyámmal?!

A büntetés/jutalmazás világos és egyértelmű a gyereknek, hogy mikor miért jár, vagy ezek gumi szabályok?

Bocsánat hogy ezt mondom, de ilyen problémák ott szokták lenni, ahol a gyereket csak nő (vagy nők anya és nagymama) neveli(k), mert az apa kikerült a képből.

Azért A határokat nem ártana ismerni. Ahogy különbség van egy okkal elcsattant pofon és az ájultra veres között, ugyanúgy a szóbeli fegyelmezés se lesz egyből bántalmazás.

Egy kisgyerek olyan dolgokban dönthet, ami ah értelméhez merten felfogható a számára. A döntés pedig választás kell hogy legyen. Pl a közeli vagy távoli játszótérre menjünk e, a kek vagy a zöld pólót akarod e felvenni, sajtos tésztát kérsz ebedre, vagy mákosat.

A fognyuvo manókkal ijesztgetni nem jó ötlet, félelmet keltesz benne a fogorvos iránt, és a vitamin miatt se kell kiabálni. Itt is felajánlhatsz neki választási lehetőségeket, pl a piros fogkefét akarod a fehér fogkrémmel, vagy a fehér fogkefét a csikós fogkrémmel, illetve a vitamin előtt vagy után akarsz kártyázni egy kicsit.

Ezért most megint le leszek pontozva, de nézz meg kérlek néhány részt a Szuperdada című gyereknevelési műsorból. Nem boldogtalan, hanem neveletlen a gyerek - egyszerűen nem kaptál normális nevelési mintát otthonról, nem tudod, mit hogyan kellene csinálni.

És veregesd magadat vállon, mert felismerted, hogy valami nincs rendben, ez nagyon keveseknek jön össze.

Az életben nincs jutalmazó rendszer? :D

Ha bemész dolgozni, fizetést kapsz. Ha edzeni jársz, vékonyabb leszel. Ha megfőzöl, lesz ebéd.