Ilyen esetben megütnétek más gyerekét? Vagy mi a jó taktika?

Dehogy ütném meg!

Az anyját hamarabb. És megkérdezném tőle, hogy mikor veszi már észre, hogy szülőként megbukott? A gyereke egy korlátok nélküli magának mindent megengedő neveletlen tombológép?

Ezt mind azért csinálja, mert nincsenek határok. Kíváncsi, mi lesz az, amiért már oda figyel rá az anyja, amikor REAGÁL a viselkedésére.

Szerintem ez a súlyos elhanyagolás is a gyerek veszélyeztetése...

Nem ütném meg. Ezek miatt legfeljebb rászólnék határozottan, ha már az anyja ezt nem teszi meg. Majd rájössz, sok helyzetben rá kell szólnod más gyerekekre a tiéd érdekében.

Azt mondjuk én se értem, miért a kérdezőnek kéne pszichológushoz vinni a kislányt, meg nevelni, terelgetni? Van neki saját gyereke, aki négy hetes, nyilván vele foglalkozik. A kislánynak meg van anyja. Az ő dolga, felelőssége. Ha nem teszi meg, sajnálatos,de evvel nem lehet mit tenni, mindenki a sajátját neveli.

Szóval, kérdező, szólj rá bátran erélyesen. Ne hagyd, hogy zargatva legyen a babád, de azért az ütés nagyon nem helyénvaló javaslat.

Én erélyesen, határozottan rászólnék, ha kell szankciókat alkalmaznék (nem nézheti meg a babát, nem viszem el, stb.), de emellett amikor tehetem sokat foglalkoznék vele. Próbálnék egy szeretetteljes, szelíd légkört felépíteni köré legalább addig, amíg én ott vagyok. Egyértelmű szabályok lennének, amikhez mindig tartom magamat. Egy ekkora gyerek már fel tudja fogni, hogy ha van is, amit megengedhet magának az anyjával szemben, lehet más, akinek más szabályai vannak. Például veled szemben, vagy amikor te ott vagy, akkor ne beszéljen csúnyán. Megmondod, hogy neked ez bántja a füledet, ne csinálja. Én igenis nevelném, legalább akkor, amikor már a saját gyerekem környezetében lévő viselkedéséről van szó, vagy amikor rám van bízva.

Szerintem is a szeretet- és törődéshiány az oka, a gyerek a figyelemért, gondoskodásért üvölt, addig is vele foglalkoznak (persze ez nem tudatos, inkább ösztönös), ezért nagyon fontos szerintem, hogy türelemmel, szeretettel fordulj felé, és érezze magát, és a számára nyújtott szeretetet biztonságosnak, a saját létét fontosnak, akkor jobban elfogadja, hogy vannak szabályok is, és hogy akkor jó, ha azokat betartja.