Négy éves kisunokám nem hajlandó köszönni senkinek és semmikor. Nagyon értelmes okos gyerek de erre nem tudjuk rávenni, csak elfordul vagy lesüti a szemét. Már néha kellemetlen. Van erre valami taktika?

Ismerős a helyzet. Szégyenlős a kicsike és zavarban van.

Javaslom, hogy kettesben beszélgessetek egy kicsit meséld el neki, hogy ha bemegyünk valahová akkor azt kell mondani, hogy...

Esetleg játsszatok vele olyat, hogy te vagy a vevő ő meg a boltos és mindig köszönni kell ha valaki bejön és kimegy.

Gyakoroljatok, amikor együtt vagytok. Egy kicsit erősíteni kell az önbizalmát.

Ne foglalkozzatok vele, hidd el 20 éves korára köszönni fog. Nem kell erőltetni, annál rosszabb. Látja a példát, anya, apa, mama köszönöm, tudja Ő. Majd fog köszönni. Ezt pszichológustól hallottam.

Sok felnőtt egyébként észre sem veszi, hogy köszön e a gyerek vagy sem, ez nem nevelési hiba, ne érezd magad kellemetlenül, Ő félenkebb kislány, nem vagyunk egyformák.

Kedves Nagymami/Nagypapi! A gyerek egy őszinte intézmény, és le merném fogadni, azért nem köszön, mert lehet, hogy a maminak, papinak ismerőse az illető, de őneki nem. Én így voltam vele, és az összes gyerek a környezetemben!

Nem erőltetném, egy bizonyos kor után fog rendesen köszönni annak is, akiről f*ngja nincs, kicsoda.

A kisfiamnak eddig korszakai voltak.

-Pápá-integetés korszak: mindenkinek.

-1,5-2 évesen: senkinek semmi.

-3 évesen mindenkinek szia.

-4 évesen félősen és csak a boltban/postán csak belépéskor

-5 évesen: mindenkinek, akinek kell, ahogyan kell, elvétve marad el.

Ha felróják neked, hogy az unokád nem köszön, és emiatt kellemetlenül érzed magad, állj a gyerek pártjára. Hidd el, hálás lesz érte az unokád, hogy nem leszidod, hanem megérted az ő félelmeit. Ja, és ha köszön, dicsérd! Nem kell ott rögtön, de ha hazaértek, mondd el neki, hogy büszke vagy rá, ez a helyes viselkedés.

Amikor én voltam gyerek, az anyám megszorította a kezemet, ha nem köszöntem. Szörnyű volt, utáltam.

Nincs valami divatos mesekönyv a köszönésről?

A taktika, nem eröltetni, nem leszidni, nem kioktatni.

És ha nem köszön, akkor csak ennyivel reagálni:

- majd legközelebb.

Egy 4 éves gyerekről van szó!!! Nem tragédia, és ha ez kellemetlen, akkor te sem kezeled jól.

Van hogy nagyobbaknak sem megy, de még (értelmes) óvonéni sem csinál ebből gondot.