Ez rossz taktika? Ti hogyan csináljátok?

A zsarolás nagyon rossz megoldás, ellened fogja fordítani.

Nálunk az vált be, hogy ha vége a kérésnek-könyörgésnek, akkor elkezdek számolni határozott hangon: egy, kettőőőőőőő, három. Ha háromig eljutunk, jön az égszakadás-földindulás: büntibe kerülnek, hazamegyünk a játszóról/nagyitól vagy hasonló, számukra adott pillanatban a lehető legkellemetlenebb dolog.

Konkrétan a hazamenetelnél (pl játszotérről) a gyereket megfigyelésen alapulo ötleteim segitenek és a plusz idő.

Szoval eleve nem akkor szolok neki amikor indulni akarok, hanem hamarabb.

Amit megfigyeltem, hogy bárhol vagyunk(nem csak játszoteren), mndent körbejár, megvizsgál, kiprobál, tehát eleve tudom ha nem ült még pl a rugos hintán akkor hiányérzettel indulna el.

Szoval ugy csinálom kicsi kora ota hogy előre szolok hogy lassan indulunk, el-elkérek egy homokozocuccot hogy vigye a babakocsiba, de hagyom még utána mászokázni stb, aztán megint kérek valamit bepakolni. Aztán kicsivel mindig közelebb tolom a kocsit a kijárathoz de visszaülök a padra.

Magyarán ráhangolom az indulásra.

Majd kezdek ötletelni neki.indulunk a mamához, vagy megyünk ham ham ebédelni hű de finom vár a pocakodra stb. De többet ér ha pl hirtelen adok a kezébe pl egy bokorrol leszedett bogyos ágat hogy hű de érdekes nézd, közben csatolom is be.meg rögtön terelem a figyelmét kifelé hogy nézd ott a kut mosunk kezet(szeret pancsolni)stb

VAGY pl ahova járunk tornázni van egy játszoter.oda eleve ugy megyunk hogy előre szolok hogy csak kicsit, mert sietni kell, ezt többféle szoval, hogy tuti értse.amikor indulás van, szinte szalad a tornára..(2 éves amugy)

Más dolgokban attol függ mennyire fontos.ha rendet szeretnék mert pl vacsi furdes jön, es amig x dilgot pakolok, kérem y-ra, addig minden mást pakolok csak az y dolgot nem.ujra es ujra kérem pakolás közben, de mivel látom hogy inkább vetkőzik a fürdéshez meg menne a fürdőbe, nem akadok fenn rajta, elpakolom én..

De pl fogmosásnal kb 2 szer hagyom hogy ő mossa(reggel este)de kövi reggel vagy este már én mosom neki persze kérlelve, de ha nem hagyja magát, akkor is megmosom csak közben probálom nyugtatni mert a fognyűvőkről mesélni de nem ér semmit.

szoval vannak dolgok amikben nincs kecmec.

2. Vagyok fontosbak tartom még, elfelejtettem példát az időre, de a gondozok is meglepodtek rajta.

Szoval bölcsi udvarrol nem akart hazajönni még motorozott.hagytam menni pár kört, mindezt mondva, hogy oké, még pár kör, de aztán parkold le.

A leparkolást amugy is sokszor játszuk otthon mert igy parkoltatom le pl boltba beérve is.(ha kisboltba megyunk akkor motorral megyünk de szabály, hogy a boltban nem motorozunk, de ebből játékot csináltam, hogy parkolunk)

Es szoval a bölcsiben hagytam időt neki.nem sürgettem nem rimánkodtam, csak bizalmat adva álltam a kapuban. Néha szoltam hogy parkolááás, induláás.és leparkolt és szaladt felém :)

*de hozzátenném, bennem is van, hogy maradnék.pl játszorol hazamenni csak a háztartás vár, hova rohanjak..

Vagy bölcsiből indulva pl egy postai csekkbefizetés miatt siessünk?

Szoval én is nehezen elindulos típus vagyok, igy lazán kivárom mire elindul magátol.

A reggeli elindulásrol annyit olvastam hpgy jo hangulatot teremtsünk.pl ne azt érezze hogy az ovi miatt kelünk, hanem pl ő kenheti a piritost.volt pl aki télen ugy ébresztette hogy ki akar e nyitni egy sblakot az advent csokinaptárbol, hát kiugrott az ágybol a gyermek :)

De mi még itt nem tartunk, ha gyermekem simizem, mosollyal kel, ha kérem hogy most segitsen mert késésben vagyunk és sűrűn megköszönöm hogy pl hagyja magát öltöztetni, még nemigen ellenkezik semmiben, pedig elvileg fackorszakban vagyunk

A gyerekeid már szerintem elég nagyok ahhoz, hogy megértsék a kérésedet.

A fiam pár évvel nagyobb már, mint a 4 évesed, de nem volt olyan régen, hogy ne emlékeznék rá :)

Pár szituációt írok, hogy nálunk mi vált be (azzal természetesen, hogy nem biztos, hogy ez minden gyereknél bejön vagy minden anyának szimpatikius- mi sikerrel tudtuk alkalmazni, nálunk bevált, hátha nektek is kérdező):

- indulás, időpontra menetel- kérni, hogy jöjjön

Ha 2-3 kérésre sem mozdul, nem akar jönni, akkor VÁLASZTÁST adok, nem zsarolok. Ok-okozat elmondásával megadni neki a választást (viszont a nekünk nem tetsző választás estén is, de akkor viselje is a következményét!).

Pl: "kérlek gyere és ha most jössz és időben tudunk ezért végezni a boltban, akkor visszafelé megállunk a játszótéren hintázni. Ha úgy döntesz, hogy nem akarsz jönni, akkor nem tudunk játszóterezni és/vagy nem lesz alma/banán valami, amit szerettem volna neked tízóraira adni, mert tudom, hogy szereted"

Azért mennyivel jobb optikája van ennek, mint annak, hogy "ha nem jössz, nem kapsz csokit"- az üzetet lényege ugyanaz, de az első esetben nem a kényszer a lényeg, hanem hogy LEHET ráhatása a következményekre- okos anya mge ügyesen zsonglőrködik a szavakkal és láthatatlanul irányít :)

Boltban nincs mese, ha indul a hiszti, akkor nem kell szégyenkezni, elsunnyogni- szóltam 1-2-szer, aztán bevásárlókocsit letettem, visszapakoltam villámgyorsan, ha volt még rá idő és bizony AZONNAL hazaindultunk. Volt nálunk is kb. egyszer földön fekvős hiszti, na ott is nyugodtnak tűnő hangon elmondtam, hogy vagy feláll és vásárolunk tovább és ki tudunk menni utána/délután stb. motorozni/rajzolni stb. (amit egyébként is tettünk volna, de ő ezt nem tudja, viszont számára különösen vonzó) vagy folytatja és nem ad más választást, mint azonnal hazamenni dolgavégezetlenül és NINCS motorozás.

Nálam már szóhasználat, hogy "te választasz gyerekem, te döntesz, de viseled a következményét"- a kisfiam 6 éves, de már szajkózza és érti is :)

Arról se feledkezz meg szerintem, ha egy nyűgösebbnek induló nap a gyerekek teljesítik a "normális viselkedés" feltételeit, akkor néha kapjanak extra elismerést, ölelést, KÖSZÖNÖM, hogy jó voltál-t, esetleg egy kis jutalmacskát csak úgy ("tessék, ez a túrórudi most a tiéd, mert most láttam, hogy nagyon igyekeztél és ügyesen segítettél/vásároltál/ nem cirkuszoltál, öröm volt ez a délelőtt- látod, ha ilyen ügyes/szófogadó/jó vagy, akkor anya is vidám, nyugodt és még ajándék is jöhet")

Én ki szoktam fejezni az érzéseimet is- hiszek abban, hogy egy kisgyerek is érti ezt:

"Nézd kisfiam, ha te továbbra is fejhangon visítasz, megteheted, csak tudd, hogy engem ez nagyon zavar/idegesít, felbosszant. Nem szeretnék dühös és ideges lenni, mert az neked sem lenne jó, ha kiabálni kellene egymással amiatt, hogy nem bírunk szótérteni az üvöltözésed miatt. Utálok mérges és ideges lenni és csak te tudsz most segíteni, hogy anya ne legyen dühös. Azzal tudsz segíteni, hogy abbahagyod a visítást- akkor én sem húzom fel magam és egy mosolygós anya jobb, mint egy dühös/ideges/kiabálós anya, ugye? Na gyere ide egy puszira, köszönöm"

Arra szerintem érdemes még figyelned (nem kioktatni szeretnélek, csak a figyelmedet felhívni), hogy szeretetmegvonással vagy annak fenyegetésével sose büntesd a gyerekeket. Az "itt hagylak", "kiraklak" vagy az "elmegyek itthonról, mert már nem bírom" vagy a "nem foglak szeretni, ha ezt nem hagyod abba" szerintem nem egy jó irány- ez egy kicsinek tényleg fenyegetés, nekik még létezik a kimondott szó mágikus ereje, ő még hisz neked, szinte feltétel nélkül- gondolj bele, hogy mit érezhet egy ilyen pici, akit otthagynak valahol. Ez felesleges szorongáskeltés- a Jancsi és Juliska mese is ezt dolgozza fel pl.- nem is 2-3-4 éveseknek való...

Fejezd ki nekik azt, amit ide leírtál, hogy unod a papagájkodást (ismétlést, könyörgést), szeretnél te is mosolyogni, pihenni, hasznosan játékkal és nem veszekedéssel, könyörgéssel tölteni az időt. Válasszanak, melyik a jobb.

Igaz, hogy kitartást és következetességet igényel, de így ez viszonylag hamar be tud épülni a napi rutinba és én azt láttam, hogy az ilyenkorú kisfiam viszonylag hamar megtanulta azt, hogy van választása és hogy vannak a tetteinek következményei (a jónak is :)

Sok sikert.