5 éves kisfiam most kezdi az első osztályt, van esetleg itt olyan akinek a gyereke szintén korábban ment iskolába?

40-esnel a pont.👍

Jó tanulast és osztalylepegetest🙋 Remélem, két év múlva ballag👼

Ok, várjuk a további dicsekedeseket!

😹

Ne haragudj de ez nem a saját kis fejlődési naplótok! Ha van kérdés, akkor kiírod, ha kapsz rá választ megköszönöd és ennyi. Ha annyira az anyukáknak akarsz tanácsokat adni meg tapasztalatokat, indíts blogot. (konkrétan a működési szabályzatban is benne van hogy ez nem dumcsi fórum. Nagyon helyesen, mert így is telespammeli a sok agyatlan aki csak beszélgetni akar mert nincsenek barátnői.)

Szóval oké, volt egy felesleges kérdésed, amire mint kiderült nem érdekeltek a válaszok. Ennyi. Nem hiszem hogy itt bárkit érdekel a csodagyerek story a továbbiakban, pláne mert a hasonló cipőbwn járó anyukák (ahogy én is tettem) kivárnak még oviban egy évet mert jót akarnak a gyereknek.

Kérdező, azt szerintem senki nem írta, hogy ne hagyjátok olvasni a gyereket. Persze, hogy hagyjátok, persze, hogy adjatok neki az érdeklődésének megfelelő könyveket, feladatokat.

Itt többen inkább abban látják a problémát (szerintem helyesen), hogy nem köti le a játék, nem tud mit kezdeni a kortársaival.

A játék nincs életkorhoz kötve. Sok felnőtt is szeret játszani, persze ezalatt nem a babázást vagy a kisautók tologatását értem. Oviban szoktak lenni kreatív foglalkozások, kinti játék, szabadfoglalkozás. Ha egy ötéves gyereket semmi ilyesmi nem köt le, akkor gyanús, hogy szociális téren gyengébben teljesít. Persze te tudod, nyilván te ismered a gyerekedet, de amit leírtál, abból valami ilyesmi jön le.

Ez már nem a te gyerekedről szól, de ez egy elég gyakran megfigyelhető jelenség. Ha valaki egyik oldalon nagyon kiemelkedő, akkor előfordul, hogy a másikon elmaradásai vannak. Aki ilyen esettel áll szemben, kétfajta hibát is elkövethet. Az egyik az, hogy felvág a saját (vagy a gyereke) kiemelkedő képességeivel és közben meg sem hallja az óvatos figyelmeztetéseket, hogy oké, nagyon okos, tehetséges meg minden, de más területen talán fejlesztésre szorulhat. A másik az, hogy csak a hátrányos területekre helyezi a hangsúlyt, így szegény gyerek bármilyen tehetséges, csak azzal fog szembesülni, hogy miben nem jó.

Véleményem szerint a kettőt megközelítőleg ugyanakkora prioritással kell kezelni. Nyilván egy kisgyereknek elsősorban biztatásra, dicséretre, elismerésre, támogatásra van szüksége, de közben nem szabad teljesen háttérbe szorítani azt sem, hogy miben kell többet fejlődnie.