Ekkora zokogas mellett ti mit csinaltatok volna?

Én apai ágon lévő nagyszülőktől borultam ki bár hála égnek nem kellett sokat velük lennem nem is szerettek engem még a nevem is félre mondták... Tedd túl magad rajta öcsédre meg vigyázz te. Bár nyílván apud nem akarja megbántani az anyját, "bocs nem vigyázzhatsz a gyerekekre,mert utálnak" De mi az oka,hogy ennyire utáltok ott lenni?

Amúgy én nem bíznám olyanra a fiam,akit utál,mert nyílván van oka a gyereknek,ha xy-t nem kedveli..

4 évesen ugyan már...

+ lesz nagyobb traumád/pofonod szerintem az élettől ha kilépsz a szoknya alól XD

A szülők oda tesznek le ahova tudnak, ha kell menni és el kell fogadni így utólag:

Nem akartak egy pici gyermeket utaztatni (sok stressz pluszba egy pici gyerek + a gyermek érdekében jobb ha nem cipelik - nem mindegyik bírja jól az utat)

"nem is értettem" - ezt írtad. Szerintem most sem... hiába vagy tizenéves, gyerek aggyal gondolkozol, belemerülve egy semmilyen "Traumába"

Sokak vannak ám még így, hogy olyannal kell lenniük (nem csak egy utazásos időszakra), akivel/akikkel nem szívesen élnek Sooookkal rosszabb körülmények közt, szóval ne rágódj ilyenen.

Fogadd el és gondolj arra: valakiket lehet, hogy jelenleg kínoznak, vernek, leszidnak vagy csak szimplán szüleik veszekedéseit hallgatják...stb, Nézz s less utána az élet dolgaiba és gondold újra "mi a kis fájdalmad" ami amúgy eltörpül másokéval szemben.

Én pl karácsonykor pár évesen a papámat vérbe fagyva találtam mamám szobájában....

7 évesen pedig a nevelő apám úgy bezúzta az orromat, hogy ömlött a vér... pedig csak tesómmal összevesztünk egy játékon, ami egy ártalmatlan megszokott tipikus gyerekes vita.

....és még mesélhetnék, meg gondolom mások is tudnának neked (van pár ismerősöm, akiknek pokol volt az életük születésüktől egészen addig amíg saját talpra nem álltak)

Mit csinálnék helyedbe:

Fogadd el hogy ez múlt és gondolj a JÖVŐDRE!

arra a jövőre, ahol neked kell kialakítani majd a saját kis életedet s annak boldogságát!

Célokat kitapogatni, mi az ami érdekel, milyen körülmények közt akarsz élni (ház, jogsi, autó, család, vagy/és szimplán utazás, hobbik..stb)

Ha a múltat nézegetném és siránkoznék nem tudtam volna elérni a jelenlegi önmagam és sikereim (alkotás és üzleti téren leginkább)

Hajrá! Változz, a gondolatok rendezése és önismeret az első! Mivel ténylegesen minden szál kezdete és folyamata az agyban dől el! A többi pedig cselekedet, haladási képességen múlik.

Én is hagytam már ott az 5 éves gyerekemet négy napra a nagyinál, mert attól, hogy szültem, NEM vagyok senki cselédje, és a férjemmel KETTESBEN is el akarunk menni ide-oda.

Szereti a nagyit, csomószor van nála, mégis sírt két napig.

Ez van, máskor meg egy hétig elvan "mamusnál", hogy semmi baja, és azért sír, hogy haza kell jönni.

Nekünk meg kellett az a négy nap kettesben, mert az én 362 napján a gyerek érdekeit helyezzük előtérbe. :)

Te megvéded a tesódat amugy, vagy csak végignézed a kínzását?

Én SOHA NEM hagyom ott a gyerekem ahol szenved. Ha rokon, ha nem az.