Mi lenne a legjobb megoldás szerintetek kívülállók szerint? Örökbeadás, intézet?

Ha nem kamu...

Hogy kezdődött mindez?

Ugyanennyi idős kisfiam van nekem is. Azt vallom, ennyi idősen egy gyerek nem is lehet rossz, csak szeretethiányos vagy figyelemhiányos.

Genetikai defektusok lehetnek egy gyerekben, de kizártnak tartom, hogy ahol szeretet és emberi melegség van, ott ilyen szörnyeteg lesz egy újszülöttből ötéves korára.

Ha jól értem, te vagy, kérdező, az anyja. Nagyon árulkodó, hogy most is csak lepasszolnád véglegesen azt a kisgyereket. Aki ezt érzi az anyján (mert megérzi ám!), attól hogy várhatnál szeretetet, bizalmat?

A legjobb megoldás: visszaadni a hitét abban, hogy ő is szerethető és értékes kisgyerek.

"Ugyanennyi idős kisfiam van nekem is. Azt vallom, ennyi idősen egy gyerek nem is lehet rossz, csak szeretethiányos vagy figyelemhiányos.

Genetikai defektusok lehetnek egy gyerekben, de kizártnak tartom, hogy ahol szeretet és emberi melegség van, ott ilyen szörnyeteg lesz egy újszülöttből ötéves korára."

Attól, hogy te kizártnak tartod, attól még létezik. Szüleim nagyon rendes, kedves, tisztességes szomszédainak a korábban teljesen átlagos gyereke vált lassanként erőszakossá, agresszívvé, majd ön és közveszélyessé néhány év leforgása alatt. Most már évek óta intézetben van, rendszeresen látogatják, mindig megpróbálják ünnepekre hazavinni pár napra, de legtöbbször rossz vége lesz, mert most már fizikailag is erős. A szeretet, meg a melegség nem mindig elég egy betegség leküzdésére.

Sajnálom :(

Milyen gyógyszereket szed a gyerkőc?

Az enyémet viselkedészavar miatt vittem orvoshoz, és a pszichiáter mondta, hogy más, egyéb betegségére szedett (és sajnos nem helyettesíthető) gyógyszerek miatt ilyen erősek a tünetei.

De egy 4,5 éves gyerek hogy csinál ilyeneket? Hogy tudja eltörni pl. a testvére csuklóját? Elképzelni sem tudom.

És konkrétan csak annyit tudni róla hogy viselkedészavaros? Vagy van valami egyéb ami a háttérben állhat? Szüléskor történt valami? A többi gyerek teljesen normális és nyugodt?

Ha tényleg genetikai alapon ilyen a gyerek és nem már miatt akkor igen, intézetbe adnám, ha tényleg semmi már mód nem lenne hatni rá.

De egyébként meg ha ennyire problémás a gyerek akkor ne maradjon felügyelet nélkül egy percre se

Miért kérdőjelezitek meg, hogy nem csak szeretethiányos-e stb... ha papírja van arról, hogy nem ép a gyerek?! Valószínűleg ha a történtek sem így lennének, nem írná le. Az én fiam 4.5 évesen volt olyan erős, főleg ha begurult, hogy simán eltudná törni más karját vagy belevágni valakibe a ceruzát... Nem tette, semmi ilyesmit, de az ereje meg lett volna.

Nehéz döntés lenne de vinném intézetbe. Én félteném az ép gyerekeimet, nem csak testileg sérülnek hanem érzelmileg is és mentálisan is mert ilyeneket kell végig nézniük, átélniük.

El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet ilyen gyerekkel élni, én félnék tőle...